Az Avasi Turistaszálló története

A Bob Csárdától a turisták otthonáig

Írta: Hatvaniné Nánási Zsuzsanna

Miskolc idegenforgalmának és turizmusának történetében különleges helyet foglal el az Avas. A város fölé emelkedő hegyoldal nem csupán szőlőskertjeiről, pincéiről és panorámájáról volt ismert: a 19. század végétől fokozatosan a városi kirándulóélet egyik fontos színterévé is vált. Ennek a folyamatnak egyik érdekes fejezete az Avasi Turistaszálló története, amely 1928-ban nyitotta meg kapuit, és amely alig több mint egy évtizeden át szolgálta a Miskolcra érkező turistákat, fiatalokat és iskolai kirándulócsoportokat. Az épület története azonban nem 1928-ban kezdődött. A turistaszálló telkének múltja az 1860-as évekig vezethető vissza, és története szorosan összefonódik az Avas vendéglátásának, színjátszásának, városi idegenforgalmának és a miskolci természetjárás megszervezésének történetével. A későbbi turistaszálló helyén egykor Latabár Endre[1] színigazgató nyaralója állt, majd itt működött a nevezetes Bob Csárda is. Mire pedig az 1930-as évek végére az épület sorsa megpecsételődött, már egy új, belvárosi turistaszálló gondolata is megszületett.

Turisták Lapja 1929. 131.

Az Avasi Turistaszálló létrejöttét nem lehet megérteni a Borsodi Bükk Egylet történetének ismerete nélkül. A miskolci szervezett természetjárás előzményei a 19. század végére nyúlnak vissza. A Miskolci Athléta Kör 1889-ben alakult meg, az egyesületnek természetjáró szakosztálya is működött, amely 1894 júniusában önállósult és Borsodi Bükk Egylet néven folytatta tevékenységét a Magyar Turista Egylet osztályaként. Az új egyesület programja jóval többet jelentett egyszerű kirándulásszervezésnél. A céljai között szerepelt Borsod vármegye, mindenekelőtt a Bükk és a környező hegyvidék „átvizsgálása, leírása, ismertetése, a turisták előtt feltárása”.[2] Az egylet az idegenforgalom fejlesztését is feladatának tekintette, így a Bükk-vidék nyaralótelepeinek létrehozását, továbbá a háziipar és az ásványvizek révén a helyi gazdasági viszonyok javítását is támogatta. Az 1894-ben megfogalmazott ügyrend jól érzékelteti, milyen széles körű tevékenységet vállalt magára az egylet. Társas kirándulásokat és összejöveteleket szervezett, felolvasásokat rendezett, menedékházakat és kilátókat épített, utakat és hidakat tartott fenn, forrásokat tárt fel és gondozott. Útjelzéseket és tájékoztató táblákat helyezett el, leírásokat, térképeket és turistairodalmat adott ki, valamint egy Bükkvidéki Múzeum felállítását is tervbe vette.[3] Az egylet első elnöke báró Vay Elemér főispán volt, a vezetőségben pedig olyan ismert miskolci személyiségek kaptak helyet, mint Weidlich Pál, Kühne Adolf és Túry József. A szervezet a két világháború közötti időszakban is jelentős szerepet játszott. 1934-ben a taglétszáma már megközelítette a négyszáz főt.[4] Az egylet tevékenységéhez fűződött többek között a Lillafüred fölötti Dolka-tetőn található Zsófia-kilátó létrehozása is.

A Borsodi Bükk Egylet tehát nem egyszerű sportegyesületként működött, ugyanis a természetjárás népszerűsítése mellett Miskolc idegenforgalmi infrastruktúrájának kialakításában is részt vállalt. Ebbe a folyamatba illeszkedett az avasi turistaszálló létrehozása is. A későbbi turistaszálló telkének története a Latabár család nyaralóvásárlásáig vezethető vissza. Az Avas egyik szép fekvésű pontján Latabár Endre, a miskolci színházi élet meghatározó alakja vásárolt magának telket. A színigazgató itt nyaralót építtetett, amelyhez borospince is tartozott. Latabár 1873 nyarán éppen ezen a helyen halt meg kolerában. A nyaraló később az örökösei révén Wolfgang Lajoshoz[5], a miskolci evangélikus kántortanítóhoz került. A századfordulóra az ingatlan funkciója is megváltozott. A nyugodt avasi nyaralóhelyből fokozatosan vendéglátóhely lett. A későbbi Bob Csárda épületegyüttese több részből állt: gyümölcsöskert, lakóház, kapuslakás, nyári konyha, kút, lugasok, teraszok és pince is tartozott hozzá. Az egyik épület mintegy 64 négyzetméter alapterületű volt. A földszintjén szoba és konyha kapott helyet, innen lehetett lejutni a kétágú borospincébe. A félemeleten előszoba, két félszoba és éléskamra helyezkedett el. Az ingatlanhoz egy mintegy 17 négyzetméteres kapuslakás és egy 47 méter mély fúrt kút is tartozott. Az ingatlan értékét 1916-ban több mint 15 ezer koronára becsülték.[6]

Az épület történetének egyik legérdekesebb fejezete 1904-ben kezdődött. Az 1903–1904-es miskolci színházi évad nehéz időszakot jelentett a társulat számára. A színházat Németh József vezette, a szezon pedig pénzügyi szempontból kedvezőtlenül alakult. A következő évadra a színészek számára sem látszott biztosítottnak a megfelelő szerződés. A társulat egyik tagja, Kömleyné Tarnay Leona[7] primadonna sem kapott újabb megbízást Miskolcon, ezért a férjével, Kömley Gyulával új lehetőséget kerestek: az Avason szerettek volna vendéglőt nyitni. Kibérelték Wolfgang Lajos egykori nyaralóját, és vendéglátóhelyet rendeztek be benne. Május elején megkapták az italmérési engedélyt, és megnyílt a Bob Csárda. A név nem véletlenül született meg. Tarnay Leona korábban a Bob herceg című darabban szerepelt, amelynek hangulata a vendéglő későbbi arculatára is hatással volt. A Bob Csárdában színpadot is felállítottak, ahol nyaranta színielőadásokat tartottak. A hely hamarosan a miskolci és az ide látogató színházi közönség egyik érdekes találkozóhelyévé vált. A pesti színházak művészei közül is többen megfordultak itt, köztük Gyöngyi Izsó, Kápolnay Irén, Hunfy Imre és Ferenczi Károly.[8] A vendéglő a nyári időszakban jól működött, Tarnay Leona azonban később pécsi színházi szerződést kapott[9], amelyet elfogadott, így felhagyott a vendéglős szerepével. Tarnay Leona így nyilatkozott az avasi hónapokról: „Az Avason gyönyörű villát béreltem, Pestről szakácsot és pincérhadat hozattam, szóval, igen elegánsan rendezkedtem be. A vendéglőnek Bob-csárda lett a neve, miután Bob herceg volt a szezonban egyik kimagasló szereplésem. Brilliánsul ment az üzlet, ember-ember hátán tolongott a gyönyörű, parkszerű kerthelyiségben. Így éltem, boldogan örömben, míg tartott a nyár. De jött az ősz, a lapok hozták ki merre, hova szerződött télire, egyre szomorúbb lettem és elégedetlen. Egyszerre csak jött egy sürgöny Pécsről, tudnék-e jönni, de azonnal? Hát a ripacs kitört belőlem, összepakoltam mindenemet, ami szorosan hozzám és a színpadhoz tartozott és nem a vendéglőhöz és boldog örömmel repültem az állomásra…”[10]

HU-MNL-BAZML-VI.101.c. Miskolc-Avas

A Bob Csárda története ezzel nem ért véget: Wolfgang Lajos örököseitől később Csók György vásárolta meg az ingatlant. Miskolc városa már hosszabb ideje szerette volna megszerezni a különösen szép fekvésű ingatlant, a tulajdonosok azonban korábban nem kívántak megválni tőle. 1917 januárjában végül a város kisajátítással szerezte meg a területet özvegy Csók Györgyné Schustek Emmától.[11] A város 15 000 koronát fizetett a telekért és a rajta található épületekért. A kisajátítás az Avas parkosításával és rendezésével kapcsolatos városi elképzelésekhez kapcsolódott. A város ezt követően több alkalommal is hasznosítani próbálta az ingatlant, és 1918 áprilisában pályázatot írt ki a bérbeadására.[12] A jelentkezők között Zsoldos Sándor, Molnár Sándor és Utroda Istvánné szerepelt. A legmagasabb ajánlatot Utroda Istvánné tette, így ő lett a bérlő. 1921-ben újabb vállalkozás indult az Avason. Virág András kérte a várostól a Nagyavas 394. számú pince nyári mulató céljára történő bérbevételét,[13] s májusban meg is nyitotta vendéglőjét. A hirdetésében családi kirándulóhelyet ígért, amelyet a svábhegyi minta alapján rendezett be. Hideg- és meleg-konyhát, fajborokat és sört kínált, valamint külön attrakcióként délelőtti ingyenes szalonnasütést is hirdetett.

28-as Újság 1921. (4.évfpolyam 18.szám) 16.

1924-ben újabb bérbeadási pályázatra került sor.[14] A hároméves bérletre öt pályázó jelentkezett, közülük négyen tettek ajánlatot. A pályázók között szerepelt Virág Andrásné, özvegy Bodnár Gusztávné, Lantos Farkas és Kőrösi József. Az utóbbi nem vendéglőt kívánt működtetni a területen, hanem mezőgazdasági célra szerette volna azt használni. Az ingatlan sorsa azonban néhány év múlva teljesen új irányt vett.

Az 1920-as évek második felére Miskolcon egyre erőteljesebben jelentkezett az igény az olcsó turistaszállás iránt.1927-ben Miskolcon idegenforgalmi hivatal alakult, és az idegenforgalom fejlesztésében fontos szerepet vállalt Hodobay Sándor polgármester. A város vezetése felismerte, hogy az ide érkező turisták, fiatalok és iskolai kirándulócsoportok számára a szállodai szobák túl drágák lehetnek. Olyan intézményre volt szükség, amely egyszerű és olcsó szállást biztosít. A turistaszálló megteremtésében a Borsodi Bükk Egylet vállalta magára a kezdeményező szerepet. 1927 novemberében az egylet Túry József elnök vezetésével azt kérte a várostól, hogy a Szeles utcai elemi iskola udvarán álló, bontásra ítélt fabarakk anyagát engedjék át számára egy turista-menedékház építéséhez. Az első elképzelések szerint a faanyagot Bánkút térségében, Pallavicini Alfonz őrgróf erdejében kívánták felhasználni.[15] A városi tanács hozzájárult a faanyag átadásához a bontott építőanyag azonban végül nem a Bükkben, hanem az Avas oldalában hasznosult. 1928 márciusában ugyanis a Borsodi Bükk Egylet tudomást szerzett arról, hogy a „Latabár-féle nyaraló” ismét üresen áll, ezért kérték a várostól az ingatlan átengedését turistaotthon céljára.

A város ekkor már maga is fontos idegenforgalmi fejlesztésként tekintett a beruházásra. Az Avas központi fekvése különösen alkalmassá tette a helyszínt arra, hogy a Miskolcra érkező kirándulócsoportok, fiatalok és turisták olcsó szállást találjanak. Az Avasi Turistaszálló 1928 végére készült el, berendezése pedig 1929 tavaszára vált teljessé. A korabeli adatok szerint a szálláshely két nagyobb hálóteremmel és három kisebb szobával rendelkezett. Az épület későbbi műszaki leírása 60 férőhelyet említ, míg a korábbi leírások 48 ágyat jeleznek. Ez az eltérés valószínűleg a férőhelyek időközbeni változásával vagy eltérő számításával magyarázható. A későbbi mérnöki felmérés szerint a favázas, kívül-belül vakolt épület alapterülete 14 × 12,80 méter, vagyis 179,2 négyzetméter volt. Ehhez 4,6 × 3 méteres, étkezésre is használható veranda kapcsolódott, így a teljes beépített terület mintegy 193 négyzetmétert tett ki. A szállóban előszoba, két nagy és három kisebb hálóterem kapott helyet. Villanyvilágítással és kályhafűtéssel rendelkezett, ezért eredetileg téli és nyári használatra egyaránt alkalmasnak szánták.

Az ünnepélyes felavatásra 1929. június 23-án került sor. A rendezvényen megjelent Hodobay Sándor polgármester, Túry József, a Miskolci Bükk Egylet elnöke, valamint a Magyar Turista Egylet és az idegenforgalmi szervezetek több képviselője. Polgárdy Géza így írt a helyről: „A rózsalugasokkal körbefuttatott tetőről csodálatosan szép a kilátás. Úgyszólván a lábaink alatt terül el a nagy északi metropolis, Miskolc, míg a távolban ott füstölögnek Diósgyőr karcsú gyárkéményei, belátjuk az egész Szinva-völgyet a tündérszép Lillafüredig, látjuk a cukorsüveg alakú Tokaji hegyet, áthatolhatatlannak látszó ősrengetegével szinte megijeszti az embert a Bükk, s a Sajó, e kedves kis folyó, pedig mint valami óriásivá nőtt kígyó, tekereg kanyarog a messzeségben…”[16] Az új intézmény egyszerre töltött be gyakorlati és közösségi szerepet. Itt kapott helyet a Borsodi Bükk Egylet központja, miközben a szálló a Miskolcra érkező turisták és iskolai csoportok egyik legolcsóbb szálláslehetőségét is biztosította. Az ország minden tájáról érkeztek iskolás csoportok a szállóba: 1929-ben a dunaföldvári Polgári Leányiskola tanulói, 1934-ben a dombóvári Katolikus Esterházy Gimnázium, a kisvárdai Állami Polgári Leányiskola, 1937-ben az orosházi Állami Polgári Fiúiskola és a soroksári Római katolikus Polgári Fiú-és Leányiskola tanulói szálltak meg az Avason.

Turisták Lapja 1934. 215.

Az Avasi Turistaszálló fontos szerepet töltött be Miskolc idegenforgalmában. 1939 júniusában az egylet arról számolt be, hogy évente mintegy kétezer látogató kereste fel a szállót. A növekvő forgalom azonban egyre inkább felszínre hozta az épület és környezet problémáit. Az egyik gond a megközelítés volt. A turisták amiatt panaszkodtak, hogy az Avas oldalán vezető út esténként nincs megfelelően kivilágítva, ezért sötétedés után nem szívesen indultak fel a szállóhoz. Még súlyosabb problémát jelentett az épületek állapota. A turistaszállóhoz tartozó egykori Bob Csárda épületében lakott a gondnok, és itt kapott helyet a konyha és a raktár is, azonban az épület állaga az évek során erősen leromlott. A városi mérnöki hivatal 1938 végén, majd 1939-ben már életveszélyesnek minősítette. Az 1939. április 5-i helyszíni szemle különösen kedvezőtlen állapotokat tárt fel.[17] A kőből épült Bob Csárda földszintjén szoba és konyha, emeletén előszoba, konyha, kamra és szoba volt. Az épület egyik oldala közvetlenül a hegyoldalhoz támaszkodott, ezért az emelet dohos és egészségtelen lett. A tetőszerkezet korhadt volt, több helyen aládúcolták, a kátránypapír-fedés pedig szintén elhasználódott. A mérnöki hivatal az épületet lényegében bontásra ítélte, értékét mindössze 1000 pengőre becsülte. A városi mérnöki hivatal 1939 áprilisában a teljes ingatlan állapotát is felmérte. A három helyrajzi számon – 3002/1., 8138 és 8139/1. – nyilvántartott telek összterülete 2414 négyszögöl volt. A telkek együttes becsértékét 6036 pengőben állapították meg. A turistaszálló épületének újraépítési költségét a hivatal 9600 pengőre becsülte. A számítások jól mutatják, hogy az egylet előtt nem egyszerű karbantartási probléma állt: jelentős összeget kellett volna fordítani az egész létesítmény korszerűsítésére. A helyzet 1938–1939-ben már odáig jutott, hogy tisztázni kellett: pontosan milyen jogviszony áll fenn Miskolc városa és a Borsodi Bükk Egylet között. Hodobay Sándor egy 1938. július 16-i válaszában visszatekintett az 1927–1928-as megállapodásokra. Eszerint Túry József annak idején azt kérte, hogy a város a Csók-féle avasi területet díjmentesen adja át az egyletnek, és építőanyaggal is segítse a turistaszálló létrehozását. A város ehhez hozzá is járult, azonban az egyletnek a saját költségén kellett berendeznie és fenntartania a turistaotthont. A város a Bob Csárda régi épületét is az egylet használatába adta azzal a feltétellel, hogy azt használható állapotba hozza. Hodobay utólag is úgy ítélte meg, hogy a turistaszálló fenntartása jó megoldás volt, hiszen a városi idegenforgalmi hivatal számára lényegében megoldotta az ifjúsági és turistacsoportok elhelyezésének problémáját. Az egylet azonban 1939-re már nem tudta vállalni a szükséges felújításokat. Március 8-án beadott kérelmében jelezte, hogy bizottsága a helyszínen megvizsgálta az ingatlant. A Bob Csárda annyira rossz állapotban volt, hogy a gondnok csak a saját felelősségére lakott benne. A szükséges helyreállítás költségét mintegy 5000 pengőre becsülték. Az egylet azt hangsúlyozta, hogy idegenforgalmi szempontból a turistaszállónak mindenképpen fenn kellene maradnia, külső segítség nélkül azonban kénytelenek lennének megszüntetni a működését. A város március 20-án válaszolt: a javítás költségeit nem tudja vállalni, mert nincs rá megfelelő fedezet, és másik alkalmas telket sem tudott biztosítani.

A Borsodi Bükk Egylet ekkor új megoldást keresett. A szervezet felismerte, hogy az Avason található régi épület hosszú távon nem tartható fenn, ráadásul a szálló megközelíthetőségének problémája is megmaradt. 1939-ben ezért a Borsodi Bükk Egylet a belvárosban, a Dayka Gábor út 9. szám alatt vásárolt új ingatlant, 23 500 pengőért. Az épületet átalakították, és december 9-én megnyitották az új turistaszállót. Az új intézményben közös turistatermeket, külön férfi- és női hálótermeket, négy, egyenként hatágyas szobát, valamint klubhelyiséget alakítottak ki. Ez a fejlesztés alapvetően megváltoztatta az Avasi Turistaszálló helyzetét. Az egyletnek azonban pénzre volt szüksége az új ingatlan fenntartásához, ezért felmerült az avasi szálló értékesítése.

HU-MNL-BAZML-IV.1906.b.-648/1940.

1939 szeptemberében a Borsodi Bükk Egylet részletes levélben fordult Miskolc polgármesteréhez.[18] Az egylet arra hivatkozott, hogy az Avasi Turistaszálló 1928 óta szolgálta az ide érkező iskolai és turistacsoportokat. Véleményük szerint a hasonló intézmények fenntartása mindenütt városi feladat volt; példaként Debrecent említették, ahol a város jelentős összeget fordított turistaszálló építésére, Miskolcon ezzel szemben az egylet vállalta ezt a feladatot. A levélből kiderül az intézmény működtetésének pénzügyi terhe is. Az egylet számítása szerint a szálló addigi teljes forgalma 18 535 pengő volt, ami 7247 pengő ráfizetést jelentett számukra. Az egylet beszámolója szerint a romos Bob Csárdát korábban helyreállították, a telket megtisztították és kerítését karbantartották. A turistaszállót favázas, eternitpalával fedett épületként hozták létre, amelyet bevakoltak és fűthetővé tettek. 1939-re azonban már nemcsak a szállásépület, hanem az azt kiszolgáló régi Bob csárda is súlyosan leromlott. Az egylet ezért úgy döntött, hogy az új, belvárosi turistaszálló fenntartásához szükséges tőkét az avasi épület értékesítésével teremti elő. A szállót eredetileg 9342 pengőért építették, és az egylet kezdetben 5000 pengőt remélt érte. A tárgyalások végére azonban 3500 pengőben állapították meg az eladási árat. A város vezetése 1939 őszén már más célból is érdeklődött az épület iránt: október 9-én a pénzügyi és építésügyi szakbizottság tárgyalta a polgármester előterjesztését az épület Levente Otthon céljára történő megvásárlásáról. Másnap, október 10-én a törvényhatósági bizottság kisgyűlése határozatot hozott: Miskolc városa 3500 pengőért megvásárolja a Borsodi Bükk Egylettől a Bob Csárda telkén álló turistaszálló épületét.[19] A döntés indoklása szerint az egylet 1928 őszén ingyenes használatra kapta meg a telket, amelyen egy 14 méter hosszú és 12,80 méter széles, verandával ellátott épületet emelt. Az egylet most azért ajánlotta fel az ingatlant a városnak, mert a belvárosban új, megfelelőbb épületet talált turistaszálló céljára. A város a megvásárolt épületet Levente Otthonként kívánta hasznosítani.

A vásárlás azonban végül különös fordulatot vett. Miközben a város és az egylet az épület tulajdonjogának, illetve átvételének kérdését rendezte, az Avasi Turistaszálló története váratlanul véget ért. 1939. december 11-én a Gazdák Biztosító Szövetkezete arról értesítette dr. Segesváry Viktor tanácsnokot, hogy a Borsodi Bükk Egylet közlése szerint az Avasi Turistaszállót a Levente Egyesület megvásárolta. A biztosító jelezte, hogy az épület 6000 pengőre, berendezése pedig 4000 pengőre volt tűz ellen biztosítva.[20] A város december 21-én azonban azt közölte, hogy az épület tényleges átvétele még nem történt meg. Alig egy hónappal később, 1940. január 17-én délután tűz ütött ki a turistaszállóban.[21] Az épületben ekkor a gondnok, Barta János két lánya tartózkodott. Amikor észrevették a lángokat, átszaladtak a közeli Bányai-féle péküzembe, hogy telefonon értesítsék a tűzoltóságot. A tűz oltását nehezítette, hogy az Avas oldalán nem állt rendelkezésre megfelelő oltóvízcsap, ezért a tűzoltóautónak a Toronyalja utcában kellett megállnia, és innen mintegy háromszáz méteren keresztül kellett a vizet a helyszínre juttatni. Az oltást Nagy Lajos tűzoltófelügyelő irányította, és a munkálatok késő éjszakáig tartottak.[22] A tűz után már nem volt reális lehetőség az épület helyreállítására, ugyanis annak szerkezete ugyanis nagyrészt fából készült. A korabeli leírások szerint a favázas szerkezet, valamint a kályhafűtés együtt fokozott tűzveszélyt jelenthetett, bár a tűz pontos keletkezési okát a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani. A leégett épület lakhatatlanná vált. A tűz után a város számára már a romok eltávolítása jelentette a legsürgetőbb feladatot. 1940 májusában a mérnöki hivatal sürgette a turistaszálló megmaradt részeinek lebontását, többek között azért, hogy megakadályozzák illetéktelen személyek beköltözését. Az épület egykori kezelője, Zólyomi János 1940. március 29-én még engedélyt kért arra, hogy a szálló udvarán kialakított lugast és az ott található élő virágokat elszállíthassa.[23] A mérnöki hivatal április 22-én megállapította, hogy a növények és a beépített oszlopok eltávolítása nem veszélyezteti az épület állagát, így az elszállítást engedélyezték. Az engedély április 26-án vált hivatalossá. Ez már szinte jelképes mozzanata volt az egy évtizeddel korábban még élénk turistaközpont utolsó időszakának: miközben az épületet hamarosan bontásra ítélték, a gondnok már csak azt próbálta megmenteni belőle, amit még lehetett.

Az Avasi Turistaszálló története alig több mint egy évtizedet ölelt fel, mégis jól példázza Miskolc két világháború közötti idegenforgalmi törekvéseit. Az épület létrehozása mögött egy civil kezdeményezés, a Borsodi Bükk Egylet több évtizedes természetjáró tevékenysége állt. Az egylet a Bükk megismertetését nem pusztán kirándulások szervezésével képzelte el. Útjelzéseket, kilátókat, menedékházakat, térképeket és tájékoztató kiadványokat hozott létre, miközben az idegenforgalom fejlesztésében is szerepet vállalt. Az Avasi Turistaszálló ennek a programnak volt az egyik legfontosabb miskolci eredménye. Különös módon az épület helyszíne maga is a város szórakoztató- és vendéglátóipari múltjának örökségét hordozta. Ugyanazon a helyen állt egykor Latabár Endre nyaralója, később a Wolfgang-féle ingatlanból alakult ki a Bob Csárda, amely a színészek és a miskolci közönség nyári találkozóhelyévé vált. A 20. század első évtizedeiben tehát a hely egyszer már a szabadidő és a szórakozás egyik központja volt. Az 1920-as évek végére azonban új korszak kezdődött. A Bob csárda helyén és környezetében immár a szervezett turizmus infrastruktúrája jelent meg. A szálló 1929-es megnyitása egybeesett Miskolc idegenforgalmi törekvéseinek erősödésével. Az intézmény elsősorban nem a tehetősebb utazók számára készült, sőt éppen ellenkezőleg: az olcsó tömegszállás révén olyan látogatók számára is lehetővé tette Miskolc és a Bükk felkeresését, akik számára a hagyományos szállodák árai magasak lehettek.

 A történet végén ugyanakkor jól látható a két világháború közötti városi turizmus egyik fontos problémája is: a turistaforgalom növekedése önmagában nem biztosította az infrastruktúra fenntarthatóságát, így az Avasi Turistaszálló működtetésének terhei fokozatosan meghaladták a Borsodi Bükk Egylet lehetőségeit. A régi kiszolgálóépület állapota, a világítás és a megközelíthetőség problémái, valamint a felújítás magas költségei végül egy új belvárosi szálló létrehozásához vezettek. Az Avasi Turistaszálló sorsa így már a tűz előtt eldőlt. 1939-ben az egylet új helyre költözött, a város pedig megpróbálta más célra átvenni az épületet. Az 1940. január 17-i tűzeset azonban végleg lezárta az intézmény történetét. Az egykori turistaszálló ma már nem látható. Helyén az Avas mai zöldterülete, a kilátó környéke őrzi annak a korszaknak a nyomát, amikor a város egyik legszebb pontján egy egyszerű, olcsó és sokak számára elérhető turistaotthon működött. Az Avasi Turistaszálló története ezért nem csupán egy eltűnt épület története. Egyben annak a korszaknak is a lenyomata, amikor Miskolc városvezetése és civil szervezetei együttesen keresték annak lehetőségét, miként lehet a Bükk természeti értékeit, az Avas különleges fekvését és a város idegenforgalmi adottságait minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tenni.