A közgyűlési jegyzőkönyvek sorozatából a következő évkörök maradtak meg: 1638–1644, 1656–1703, 1705–1710, 1712 (hiányos), 1715–1725 (de az 1715. évi hiányos, és hiányzik az 1724. március 21–1725. június 20. közötti rész). 1725-től 1848-ig a jegyzőkönyvek sorozata gyakorlatilag egy-két hiánytól eltekintve teljes.

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) alatt a megye kettészakadt. A Pilisi járás, Pest és Buda a császáriak kezén maradt, ahol új megyei tisztikar alakult. A labanc megye által tovább vezetett régi jegyzőkönyv 1703 végén lezárult, s e megye további tevékenységéről szóló jegyzőkönyv nem maradt fenn, illetve eddig még nem került elő. A kuruc megye jegyzőkönyveinek is csak egy része jutott őrizetünkbe, az 1705. novembere és 1710. szeptembere közötti időszakból. Ezt követően a jegyzőkönyvek sorozata 1712-től folyamatos 1787-ig, kivéve az elveszett 1783–1784. évi köteteket. II. József 1787-ben felfüggesztette a megyei önkormányzatot, s az csak 1790 után, a császár halálát követően folytathatta munkáját, így már 1848-ig teljes a jegyzőkönyvek sorozata.

A jegyzőkönyvekhez szorosan kapcsolódnak a közgyűlési iratok. A 17. század vége előtti anyag igen hiányos. A 14 állagba osztott iratok közül ismertetőnkben a kutatók legtöbbjét érintő, a korszakra vonatkozó jelentős forrásértékű állagokat említjük, nevezetesen a közigazgatási iratokat (acta politica miscellanea antiqua – 1446-tól kezdődően, de ténylegesen 1589-től 1783-ig, a régi úrbéri iratokat (acta urbarialia antiqua – az 1768–1783 közötti évekből), a régi nemességi iratokat (acta nobilitaria antiqua), illetve ezek külön gyűjteményben kezelt anyagát, továbbá a régi jogügyi iratokat (acta iudicialia antiqua – 1589–1786), végül a gyűjteményekből megemlítve a különböző megyei és országos összeírásokat.

A közigazgatási iratok a politikai, a gazdasági, a társadalmi életről, művelődési viszonyokról sok adattal szolgálnak; az úrbéri iratok tartalmazzák a helységekre vonatkozó 9 pontos jegyzőkönyveket; a régi jogügyi iratok pedig – mint a polgári peren kívüli bírói iratok – a határjárások, tanúvallomások, birtokkiigazítások betáblázások, záloglevelek, kötelezvények, nemességigazolások, végrendeletek, végrehajtások tényeiről adnak képet.

Az összeírások közül igen fontosak az országos conscriptiok (1715–1720, 1728, 1828), a közterhekkel kapcsolatos (dicalis, taxalis) számbavételek (1635–1847) és az úrbéri összeírások (1715–1785). Az adóösszeírásokkal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az egész megyére vonatkozó sorozataik 1770 előttiek, a későbbieket a 19. század derekán ismeretlen okból kiselejtezték. Az adóösszeírások fontos források, mert a települések fejlődésének vázát adják meg, őrzik az adózó családfő nevét, társadalmi helyzetét, foglalkozását, kimutatják az adóalapot, a vetésterületet, az állatállományt. Leírják a település lakott részeit, felsorolják az erdőket, a legelőket, gyakran utalnak a község földesurára és a község betelepülésének idejére.

Közismert, hogy Pest-Pilis-Solt vármegye törvényhatósága a 19. század elején kibontakozó, a polgárosodásért küzdő reformtörekvések egyik megfogalmazója, a vezérszerepet vállaló testület volt.A közgyűlés iratai mellett a megyei bizottságok, hivatalok és a különböző gyűjtemények iratanyagainak tanulmányozása is igen hasznos azoknak, akiket részletesen is érdekeli mindaz, ami a megyegyűléseken és azon túl történt Pest megyében 1825 és 1848 között.

Ha rendkívüli esemény állott elő, vagy ha valamilyen ügyet, feladatot csak körültekintő, elemző hosszas munkával lehetett megoldani, elintézni, akkor a közgyűlés az adott célra külön bizottságot – korabeli kifejezéssel: bizottmányt küldött ki, hozott létre. Ezeknek a bizottságoknak vagy küldöttségeknek (deputatioknak) a külön kezelt iratai javarészt megmaradtak. Az 1831. évi rendkívül nagy emberáldozattal járó kolerajárvánnyal kapcsolatban tett intézkedések, a járvány terjedés ellen tett erőfeszítések, a megbetegedések és az elhalálozások számáról szóló jelentések gyógyszerköltségek stb. adatait a Kolerabizottmány jegyzőkönyvei őrzik. A Vasúti Kisajátítási Bizottmány (1841–1848) irataiban a Budapest–Vác, valamint a Budapest–Szolnok között épülő vasútvonallal kapcsolatos kisajátítási ügyeket találjuk, ugyanott a tervezett vasútvonal térképszelvényeit, az érintett községek és városok támogató és nem egyszer elutasító véleményét.

1847 tavaszán hatalmas éhínség gyötörte a lakosságot. Az ínségesek összeírását, az igények felmérését, a támogatás megszervezését az Élelmezési Bizottmány végezte.

A „megyebeli árvákra ügyelő küldöttség” feladata volt, hogy az árvák javaira és nevelésükre gondot viseljen. A küldöttség elnöke rendszerint a másodalispán volt, munkáját egy ügyész, a központi szolgabíró és annak esküdtje, egy jegyző és 8–10 táblabíró segítette. Évente legalább négyszer üléseztek, jegyzőkönyveiket a közgyűlésnek bemutatták. A nemesek árváira közvetlenül felügyeltek, a nem nemes árvák ügyeit csak mint fellebbviteli hatóság ellenőrizték. A bizottság jelölte ki a gyámatyát, intézkedett az árvavagyon kezeléséről, bérbeadásáról. A küldöttség feladataihoz tartozott még a bírói úton zár alá vett javak kezelésének ellenőrzése is. Pest-Pilis-Solt Vármegye Árvaküldöttségének iratait 1803–1848 közötti évekből őrzi levéltárunk.

A bizottságok – nem teljes – sorát Pest-Pilis-Solt Vármegye Színészeti Választmánya említésével zárjuk. Köztudott Pest vármegye szerepe az ország első színházának megvalósításában, majd működésének elindításában. A teátrum létrehozását évtizedek próbálkozása és fáradozása előzte meg. Itt említjük, hogy a választmány 1837–1842 között keletkezett iratai mellett a gyűjteményben külön őrzött ún. Színházi iratok levéltári gyűjteményét (1792–1837) is érdemes átnéznie annak, aki a korszak színháztörténetével akar foglalkozni. Az utóbbi fondba kerültek a Pesti Magyar Játszó Színi Társaság, a budai és később a pesti magyar színház iratai és elszámolásai.

A 19. század elejétől működő megyei hivatalok közül kettőt kívánunk említeni. Elsőnek Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjának hivatalát. Az alispán irányította a megyei adminisztrációt, végrehajtotta a felsőbb hatóságok és a megyegyűlés rendelkezéseit. Mint a törvényhatóság elnöke saját hatáskörében is intézett ügyeket. Utasította a szolgabírákat, elrendelt vizsgálatokat, biztosította az átvonuló katonaság elszállásolását és élelmezését, kiadta a bírói végrehajtásokat, kivizsgáltatta a panaszokat, elrendelt körözéseket, úrbéri és munkásügyekkel foglalkozott. Ez utóbbiakkal kapcsolatban az alispáni hivatal munkája jelentősen megnövekedett 1848-ban.

Pest-Pilis-Solt vármegye adószedője hivatalának iratai őrzik az adókkal kapcsolatos összeírásokat, kivetéseket, számadásokat – ezekről korábban már írtunk. A hivatal kezelte az országos népesség összeírásának anyagait. A hivatal munkáját tükröző iratokhoz szorosan hozzátartozik a Közgyűlési összeírások levéltári gyűjteménye elnevezésű fond iratanyaga. Ez utóbbiban találhatók a tűzkárok nyilvántartásai, az úrbéri összeírások, a jobbágyköltözések kimutatásai és a katonai célú összeírások. A katonaállítás céljára elrendelt részletes összeírások 1812–1843 között majdnem mindegyik esztendőben elkészültek. Községenként vették számba a házakat, a ház népeit. Felmérték, hogy a férfiaknak mi az „osztályzatja”, nős vagy nőtlen illetve özvegy, vidéki-e, kiszolgált katona-e vagy sem.

A jogszolgáltató intézmények közül Pest-Pilis-Solt Vármegye Törvényszékének irataira hívjuk fel a figyelmet. A jegyzőkönyvek tartalmazzák az ítéleteket és törvényszéki határozatokat. A törvényszék az első vagy a másodalispán elnöklete alatt 5–6 táblabíró, a főjegyző, 1–2 szolgabíró, 1–2 esküdt és 1–6 ügyész részvételével évente 5–8 alkalommal tartott ülést. II. József alatt a törvényszék hetente ült össze. Ítélkeztek polgári, büntető, továbbá úrbéri ügyekben másodfokon. A jegyzőkönyvekhez kapcsolódó iratsorozatok tárgya azonos a jegyzőkönyveknek a tárgyával. 1846-ban – elsősorban a csődügyek megnövekedett száma miatt – a törvényszék kettévált, külön polgári törvényszék tárgyalta a csődügyeket is. A fenyítő törvényszék bűnügyekben (rablás, gyilkosság, pénzhamisítás, lázadás, magzatelhajtás, erőszakoskodás stb.) ítélkezett.

Az előzőekben említett gyűjteményes fondok mellett még a következőkre hívjuk fel az olvasó figyelmét. Mindenek előtt az 1526, a mohácsi csatavesztés előtt keletkezett, 124 oklevélből álló gyűjteményünkre, az Ante Mohacsianara (1229–1525). A gyűjtemény létrehozói a megye birtokában megmaradt régi fóliánsok számát a családi és hagyatéki iratokból kiemelt dokumentumokkal gyarapították. A levéltár legrégibb irata II. András király 1229. december 25-én kiadott adományozó levele.

Értékes a II. Rákóczi Ferenc korából származó különböző levelek kollekciója is (1653–1720).A Végrendeletek levéltári gyűjteménye rendkívül gazdag társadalomtörténeti forrás. A megyei közgyűléseken kihirdetett, vagy a megyei tisztviselők hivatalos közreműködésével létrejött, vagy a végrendelkező által közvetlenül a levéltárba helyezett, illetve a bíróságtól áttett végrendeletek gyűjteménye 1710-től gyarapodott egészen a 19. század derekáig.

A Céhlevelek gyűjteménye (1694–1817) a megye által kihirdetett, a megye városaiban és községeiben működő legkülönfélébb (szabó, tímár, molnár, kovács, szűcs, kőműves, takács, szíjgyártó, csizmadia, asztalos, ács, kerékgyártó, lakatos, pincér, órás, puskaműves) céhek szabályzatait őrzi. A nemzetiségi települések eseteiben a szabályzat az adott lakosság anyanyelvén íródott.

A Pesten lakott és 1788–1835 között elhalálozott ügyvédek és egyes megyei tisztviselők hátrahagyott irataiból áll az Ügyvédek után maradt iratok levéltári gyűjteményének fondja (1627–1835). Az iratok részben a hozzátartozók, vagy az ügyfelek kérésére a megyei közgyűlési, esetenként kisgyűlési határozat alapján kerültek a levéltárba. Jóllehet a gyűjtemény csak mintegy félszáz ügyvéd, megyei tisztviselő hagyatéka, mégis több mint ezer családnak korábban az ügyvédekre bízott iratait tartalmazza, amelyek között 14. századi is akad.

Pest-Pilis-Solt vármegye szabályrendeleteinek és árszabásainak levéltári gyűjteménye (1718–1874) gazdag, elsősorban gazdaságtörténeti forrás. A köz- és kisgyűlés hatáskörét, a megyei tisztviselők megválasztásának rendjét, a sedria működését, az adózás menetét, a gonosztevők üldözését stb. a megye mindaddig, míg ezeket törvény nem rendezte, maga szabályozta. A szabályzatok között vannak tisztviselői, állampolgári és bíróság előtt a tanúk által teendő esküminták is. A megyei köz- és kisgyűléseken szabták meg a különböző húsok, köztük a baromfiak, továbbá a tejtermékek, a tojás, a faggyú, a gyertya, a liszt, stb. árait. Megállapították a mezei munkák árát járások szerint, a majorsági cselédség fizetését, az arató munkák bérét, az iparosok munkájának árát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc megyei eseményeit megörökítő gyűjteményes fondok a megmaradt alispáni, elnöki, különböző bizottmányi, számvevőségi iratokból képződtek. Terjedelmük esetenként csak néhány centiméter.

Végül a gyűjtemények közül a heraldikai, szfragisztikai értéket képviselő Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye községi pecsétnyomatainak levéltári gyűjteménye elnevezésű fondot említjük. A gyűjtemény első darabjai a 16. század elejéről származnak. Miniszteri rendeletre Pest-Pilis-Solt vármegye községei és a Solti járás lelkészi hivatalai 1873-ban a régi, a feudális korból való viasz pecsétlenyomataikat külön íven a feliratok közlésével átadták a megyei levéltárnak. Később az alispán utasítására a gumibélyegzők nyomatait is beküldték a levéltárba. Egyéb fondokból kiemelt községi pecsétlenyomatok is találhatók a gyűjteményben.