A megyei törvényhatóság iratai 1848-ig
A Pest Megyei Levéltár törzsanyagát a régi megyei levéltár alkotja. Ennek feudális kori része megközelítőleg mintegy hatszáz iratfolyóméter terjedelemben az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi önkormányzata működésének történetét őrzi.
A nemesség az évenként többnyire 4–6 alkalommal megtartott közgyűlésén tárgyalta meg a megyét érintő és a hatáskörébe tartozó összes ügyet. A közgyűlésnek, mint testületnek két ülésformája volt. Általában negyedévenként vagy kéthavonként ült össze az általános gyűlés (generalis congregatio), ezen megjelenhetett minden megyei nemes, s külön ülésezett a részközgyűlés (particularis congregatio), amelyen csak a megyei tisztikar és a legtekintélyesebb nemesek vettek részt.
A közgyűlés kezdetben, mint bírói és igazgatási fórum működött, később önállósodott, ill. kivált belőle a sedes iudiciaria (sedria), a vármegyei törvényszék. A középkorban a vármegyei közgyűlés célja elsősorban az igazságszolgáltatás volt, de már igen korán az üléseken nem csak bírósági ügyeket tárgyaltak. A kettéosztódás ítélkező törvényszékre és az egyéb közigazgatási ügyeket intéző köz- és kisgyűlésre a 17–18. században történt meg. A törvényszéken belül pedig fokozatosan két tagozat jött létre: az egyik a polgári, a másik a büntető ügyeket tárgyalta.
A közgyűléseken választották meg a megye tisztviselőit, az országgyűlési követeket. A követeknek fontos utasításokat adtak arra vonatkozóan, hogy a törvényalkotás során milyen álláspontokat képviseljenek a diétákon.
A közgyűléseken hirdették ki a törvényeket, a királyi parancsokat, a helytartótanácsi rendeleteket. Meghatározták a mezőgazdasági termények, az iparcikkek árait. Ezeken az összejöveteleken hirdették ki és ismerték el a nemességet adományozó okleveleket és egyéb diplomákat. Megvitatták a társhatóságok átiratait, a tisztviselők jelentéseit. Állást foglaltak a hozzájuk felterjesztett kérelmek tárgyában, felolvasták a megyére kirótt adókat.
A vármegyének megvolt az a joga is, hogy megtagadja azoknak a felsőbb utasításoknak, rendeleteknek a végrehajtását, amelyeket törvénytelennek ítélt, s magatartását az uralkodónak feliratban indokolhatta. Mivel a 19. századig a mindenkori országgyűlés – egyedi esetek kivételével – nem szabályozta érdemben a vármegyei önkormányzat működését és a közigazgatás kérdéseit, ezért ezeket a törvényhatóságok statútumaik megalkotásával maguk rendezték.
Az ülésekről jegyzőkönyveket vettek fel, de ezekbe csak az előterjesztett ügyek rövid foglalatát és az azzal kapcsolatos határozatot vezették be. A jegyzőkönyvekben ezért a tárgyalások menetének, a vitáknak nincsen nyoma. A határozatot a hozzá tartozó iratra is ráírták. Később ezeket az iratokat formai jegyek, majd tartalmuk alapján különböző irategyüttesekbe, állagokba sorolták, és úgy őrizték tovább. Az úgynevezett kisgyűléseken tárgyalt ügyeket a soron következő közgyűlésen be kellett mutatni, ezért a közgyűlési iratanyag magában foglalja a kisgyűlések anyagát is. A korszak, a 17–18. század iránt érdeklődőnek ezért, ha bármilyen tárgykörre vagy bármelyik helység történetére kíván kutatni, át kell néznie a jegyzőkönyveken kívül a hozzájuk tartozó iratokat is.
A török megszállás elől, illetve alatta a megye lakosságának túlnyomó része a vármegyei önkormányzattal együtt elmenekült. A közigazgatás először Heves megyében, majd végül Nógrád megyében, Füleken működött. Az iratokat a várban őrizték. Itt égtek el – mint már említettük – az 1682. évi ostromkor. A török kiűzése és a visszaköltözés után az iratokat a budai, majd 1697-től a pesti székházban őrizték. A 18. század derekától kezdődően jelentősen gyarapodott az anyag. II. József utasítására visszamenőleg is rendezték és lajstromozták az iratokat. Az 1783 előtt keletkezett dokumentumokat ma is az akkor kialakított rendben őrizzük, s kutatásuk a korabeli lajstromok, mutatók segítségével történik.
