Román megszállás Magyarországon 1919-1920-ban. Perczel Olivér kettős könyvbemutatója Hódmezővásárhelyen

2025. május 5-én délután 17 órai kezdettel került sor dr. Perczel Olivér főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára munkatársának kettős könyvbemutatójára a Hódmezővásárhelyi Levéltárban. A két kötet, amely az est főszereplője volt: Egy megszállás anatómiája. Román világ Magyarországon 1918 – 1920 és az A román-magyar háború és a román katonai megszállás magyar áldozatai (1919–1920). Utóbbi könyvével Perczel Olivér kiérdemelte a hazai levéltáros szakma egyik legrangosabb elismerését, az Osváth Lajos-díjat.

Az esemény azért is számított aktuálisnak, mert Hódmezővásárhely is egyike volt azoknak a magyar településeknek, ahol az antant támogatását maguk mögött tudó románok az általánosnak tekinthető rablások és erőszakoskodások mellett tömeggyilkosságot is elkövettek: egyszerre 56 embert végeztek ki 1919. július 25-én, és összesen legalább 86 vásárhelyi (köztük 11 mártélyi) lakos esett áldozatul az 1920. márciusig tartó román megszállás során történt cselekményeknek. Hódmezővásárhely egyébként azon kevés hazai település közé tartozik, ahol elég részletesen feldolgozták a román megszállás helyi eseménytörténetét, Földvári Lászlónak, Szenti Tibornak, illetve a levéltáros szakma részéről Makó Imrének köszönhetően.

A szerzővel Presztóczki Zoltán főlevéltáros, a Hódmezővásárhelyi Levéltár osztályvezetője beszélgetett. Perczel Olivér kutatásai során kiderült, hogy a román katonai alakulatok a Duna-Tisza köze mellett Budapestre és a Dunántúl jelentős részére is eljutottak, ahol – Győr példáját tekintve – az ipari üzemek leszerelésére és elszállítására koncentráltak. Az antanthatalmak egy idő után megelégelték, hogy a románok – a szerb-horvát-szlovén és a csehszlovák államhoz képest – túl sok hadizsákmányra tesznek szert, és ezért megálljt parancsoltak a román hadseregnek, és inkább a stabil magyar kormányzati struktúra kialakítását szorgalmazták, hogy a békeszerződést minél előbb alá lehessen írni. A román hadsereg több lépcsőben vonult ki Magyarországról: először a Dunántúlról, 1919. november 14-én Budapestről (ahová két nappal később, a népköztársaság kikiáltásának évfordulóján Horthy Miklós fővezér és a Nemzeti Hadsereg bevonult, hogy átvegye a fővárost), majd a Duna-Tisza közéről, végül 1920 márciusában a Tiszántúlt is kénytelenek voltak elhagyni, azonban a Partiumot birtokba vehették.

A kutatások jelenlegi állása szerint legkevesebb 1725 magyar áldozata van a magyarországi román megszállásnak. Az áldozatok több kategóriába sorolhatók: a legtöbben hadicselekmények, vagy a románok által megtorlás gyanánt elkövetett gyilkosságok, kivégzések során vesztették életüket. Balesetnek minősülő helyzetek is előfordultak: például magukra hagyott, tizenéves gyermekek haltak meg amiatt, hogy éles robbanószerrel játszottak, amely felrobbant…

A kötetbemutató a jelenlévők kérdéseivel, hozzászólásaival folytatódott, végül a szerző a helyszínen dedikálta az érdeklődők által megvásárolt köteteket.

Képek: Lőkös Györgyi

Szöveg: Presztóczki Zoltán