Köszöntőt mond:
Ö. Kovács József
Megyei főigazgató-helyette, Magyar Nemzeti Levéltár
Kalmár János
Egyetemi tanár, Eszterházy Károly Egyetem,
A Magyar 18. Század Kutató Társaság elnöke
A kötetet bemutatja:
Soós István
Ny. tudományos főmunkatárs, MTA BTK TTI
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Lovagtermében 2018. december 14-én került sor az ez évi Ember Győző Díj átadására, amelyet ezúttal a szakmai bizottság javaslata alapján munkásságának elismeréseként Kulcsár Krisztina, PhD főlevéltáros, történész kapott. Kulcsár Krisztina 2000 óta a Helytartótanácsi és a Bírósági Levéltár referense, emellett pedig a Levéltári Közlemények szerkesztőbizottságának tagja, a Közigazgatás-történeti konferenciák elindítója és szervezője volt. Történészként Mária Terézia és II.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában több törzsszámon is találhatók Ybl-tervrajzok, részben a megbízók, a Károlyi család és a Festetics család iratai közül kiemelt tervrajzgyűjteményben, illetve a Kereskedelemügyi Minisztérium iratai közül kiemelt tervgyűjteményben, hiszen a minisztérium mint 1867-től a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium jogutóda az állami építkezésekkel és a középületekkel is foglalkozott.
A kora újkorban több típusa is kialakult a báloknak (farsangi báloknak). A legpompázatosabbaknak az uralkodói udvarokban jelentősebb ünnepségek alkalmából, esetleg magas rangú vendégek tiszteletére megrendezett alkalmával udvari bálok számítottak. Ezek azonban nem álarcosbálok voltak, hanem szigorú szabályok szerint megrendezett társadalmi események.
A magyar kormányszervek a török hódítás miatt 1541 óta Bécsben, illetőleg Pozsonyban működtek. A széttagoltság és a török veszély megszűnte után 1784-ben rendelte el II. József, hogy az országos hatáskörű hivatalok (a Helytartótanács, a Magyar Kamara, a magyar főhadparancsnokság, a Királyi Curia) költözzenek át Budára.
A „Magyarország elemi tanodáinak szabályai"-ról szóló 1845/25224. számú nyomtatott helytartótanácsi rendelet módosította és pontosította a Mária Terézia által 1777-ben kiadott „Ratio educationis" nevű rendeletet és annak 1806. évi bővítését - ezek szabályozták elsőként a magyarországi közoktatás ügyét. Amíg korábban az oktatás kizárólag a papság és a szerzetesrendek kezében volt, Mária Terézia idején kiépült az állami iskolahálózat, amelyen belül már különbséget tettek a falusi, mezővárosi és városi iskolák között.
