Napbaöltözött Asszony

A Napbaöltözött Asszony fogalmával először a Bibliában, a Jelenések Könyvében találkozunk. „Mert Én aki megteremtettem az Eget és a benne lévőket, a Földet és a rajta lévőket, a Tengert és a benne lévőket, mindenek fölé helyeztem Őt. A Mennyország királynője, mindenkor a Magasságbeli trónja előtt áll... Az Ő neve: világosságba öltözött. Hajtsa meg előtte térdét az egész világ, aki Isten Anyjának szent nevét viseli."

Kultuszát hazánkban Gellért püspök alapozta meg. Az 1015. augusztus 15-i Nagy Boldogasszony napi ünnepi prédikációjának témájául az Apokalipszis Asszonyát választotta. Ez alkalommal találkozott először István királlyal is, aki uralkodása alatt több templomot építetett Mária tiszteletére. Halála előtt országát a Szent Szűz oltalmába ajánlotta. Máriának mint az ég királynőjének, védelmét kérte nemzetére.

Mária tiszteletének széleskörű elterjedése hazánkba szent királyunk idejében kezdődött. A következő évszázadok folyamán számos olyan egyházi műalkotás készült, melyek Máriát ábrázolják. Koronáját gyakran tizenkét csillag alkotja, vagy alakját csillagos égbolt veszi körül. A napsugárral körül vett, a gonoszt szimbolizáló, démonfejű negyedholdon, holdsarlón álló, egyik karján a kisded Jézussal, másikban jogarral ábrázolt Istenanya szobrokat Erdélyben (többek között Csíksomlyón), a Felvidéken, a jómódú szászok által lakott települések templomaiban, azok szárnyas oltárain ma is láthatjuk.

Szepesi Kamara regisztratúrája – Repraesentationes, informationes et instantiae (E 254) – 1686. szeptember No. 52

 Szepesi Kamara regisztratúrája – Repraesentationes, informationes et instantiae (E 254) – 1685. március No. 55

A lengyel kutatók által összegyűjtött és közölt vízjelek, illetve változatainak száma több száz. Ezek és más nemzetiségű kutatók szintén segítették a témakör jobb megismerését. Laucevicius a 15-18. századi litván papírgyártást bemutató kötetében 165 darab Napbaöltözött Asszony-vízjelet közöl.

Amikor a Szepesi Kamara leveleinek részletes vizsgálatakor évről évre haladva az 1685-ös esztendőig eljutottam meglepetéssel tapasztaltam, hogy számos, hazánkban eddig ismeretlen, nagy, majd közepes és kisebb méretű vízjelet találtam. Ezek egy része a Laucevicius által közöltekkel közel azonos. Más részük litván vízjelkutató kollégánknál valamivel több változatot, más méretet, vízjelállást, és más monogramot is tartalmaz.1687-ig egyre több, majd 1692-ig egyre kevesebb vízjellel találkoztam. Eddig 82 darab vízjelet sikerült lerajzolni.

A leveleket azokból a vármegyékből és helységekből küldték, amelyek a Szepesi Kamara fennhatósága alá tartoztak. A legtöbb levelet Szendrő városából érkezett, mely 1613 és 1660 között Borsod vármegye székhelye volt. Itt tartották a megyegyűléseket, miközben, a hadi események következtében a vár és a város többször gazdát cserélt . Arra a kérdésre , hogy miért csak 6-8 évig használták ezeket a vízjeleket, nem tudok egyértelmű választ adni . Nem az egyetlen olyan vízjel, melyet eddig nem ismertünk, és amely rövid időre fel-, majd végleg eltűnt. A nagyszámú vízjeles papír azonban arra enged következtetni, hogy ezek a papírok Magyarországon működő papírmalomban, valószínűleg Kassán készültek.

 Szepesi Kamara regisztratúrája – Repraesentationes, informationes et instantiae (E 254) – 1685. április No. 55