A kolerajárvány időszakában kulcsfontosságú szerephez jutottak az egyházak és a plébánosok. A nép között élték mindennapjaikat, szoros kapcsolatot alakítottak ki a lakossággal, olykor az emberek sokkal nagyobb bizalommal fordultak feléjük, mint az orvosokhoz. A világi közigazgatás elöljárói igyekeztek bevonni a papokat a betegséggel és az epidémiával kapcsolatos tevékenységekbe. Az egyházi személyek önállósága alapvetően megmaradt a járványos időszakban, viszont követniük kellett a hatóságoktól érkezett utasításokat.

A nádor már az 1831. július 4-én kelt levelében kérte a plébánosoktól, az embereket világosítsák fel a betegségről, valamint hirdessék közöttük, hogy a kolera megjelenését el ne titkolják. A megyei főorvos, Balogh József pedig a gyógyítószerek alkalmazását ismertette meg a papokkal és azokat a gondviselésükre bízta.

A kiküldött utasítások azonban nem mindenki számára voltak egyértelműek és a csikvándi evangélikus prédikátor, Hencz János jelezte, hogy az előírt „mentő szerek” alkalmazásáról kapott tájékoztatót nem tudja megnyugtató módon értelmezni.

Az egyházi személyek működésével és tevékenységével kapcsolatban nem érkeztek jelentősebb panaszok Győr vármegye egészségügyi (kolera) választmányához. Egyetlen olyan eset történt Szentivánon, amely a falu plébánosára nézve kompromittáló feljelentést tartalmazott. Kelemen János gönyűi biztos beszámolójában kifejtette, hogy a településen különös és szokatlan állapotokat tapasztalt. Számos kolerást, illetve halott embert találtak a házakban, az elhunytakat pedig nem temették el. A plébános állítólag megtiltotta az ott élőknek, hogy a betegekhez nyúljanak és a megholtakat elföldeljék, sőt a „Krisztus Testét hosszú nád közé csíptetvén a haldoklónak végső áldozatra úgy nyújtotta”. A helyzetet az is súlyosbította, hogy a szentiváni kovács a kolerások agyonlövetését kezdeményezte. A választmány a szentmártoni főapáthoz fordult az ügy kivizsgálása érdekében, de pár nap múlva Kelemen János visszavonta jelentését, mondván az atya „papi kötelességének teljesítésében mindenekben eljár”.