Egy pusztaföldvári rohamtüzér a II. világháború forgatagában. Speciális levéltári források a család- és hadtörténet kutatásának mezsgyéjén

Kutatásaim során a levéltári iratok között fellelhető olyan családtörténeti dokumentumokat gyűjtöttem össze, amelyeken keresztül a térség 20. századi történelme is körvonalazódik. Így találtam rá a Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Személyzeti Osztályának iratai között, a személyi kartonok sorában ifj. Feldmüller József iratanyagára, amely többek között katonai szolgálatáról is sok értékes információt tartalmazott. Kevés olyan irat található a levéltárunkban, amelyekben ennyire pontosan nyomon követhető egy Békés megyei rohamtüzér katonai pályája. Feldmüller életének írott forrásai alapján a II. világháború hadtörténetének egy speciális szegmense ismerhető meg: a magyar királyi honvédség szárazföldi fegyvernemének kompetencia alapú hadseregszervezése, amelyek bemutatására érdeklődésem inspirált.

Ifj. Feldmüller József és családja

Főhősünk 1923. január 1-én született Pusztaföldváron, id. Feldmüller József és Debreczeni Etel első gyermekeként. Édesapja ekkor kovácssegéd, édesanyja háztartásbeli, mindketten római katolikus vallásúak voltak.
Az idősebb Feldmüller József fia születésekor az anyósa, Debreczeni Istvánné neve alatt működő kovácsműhelyben dolgozott. A család többször költözhetett, hiszen a Budapesti Közlöny 1927-es híradása alapján a családfő Mezőhegyesről „ismeretlen helyre távozott”, majd a következő adatunk szerint 1931 után Orosházán postai kézbesítőként vállalt munkát.

Az ifjabb Feldmüller iskolai tanulmányait a Pusztaföldvári Római Katolikus Elemi Iskolában kezdte, majd 1937 szeptemberében az Orosházi Mezőgazdasági Polgári Fiúiskolába iratkozott be. Érettségi vizsgáját 1942. július 20-án kitűnő eredménnyel abszolválta. Kiemelkedő tanulmányi előmenetele alapján ösztöndíjat nyert a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol két és fél szemesztert hallgatott, majd 1943–1944-ben a nyári kötelező szakmai gyakorlatait a mezőhegyesi birtokon, illetve az egri káptalan tiszapolgári gazdaságában töltötte. Kolozsvári főiskolai évei alatt tanfolyamra is járt az E.M.G.E. (Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület) szervezésében, ahol „gépkezelői jogosítványt” szerzett. A katonai szolgálatát 1944 októberében kezdte meg.

A Feldmüller család ekkor már Pusztaföldváron gazdálkodott húsz katasztrális holdon. Erre az időszakra esett édesapjának mint tartalékos honvédnak a behívása. 1945-ben idősebb Feldmüller József hadifogságba esett, és Sztálingrádba került hadifogolyként.

Ifj. Feldmüller József, a katona

Ifj. Feldmüller (Földvári) József kinevezés és alkalmazási okiratának kérdőíve (HU-MNL-BéML-XXIII.6.c.)

A személyi anyagában található iratokban eltérő dátumok jelennek meg katonai szolgálata kezdetéről. Annyi bizonyos, hogy Gazdag Ferenc – „földije és osztálytársa” – hatására jelentkezett a debreceni rohamtüzérséghez 1944 őszén.

A dossziéjában található személyi lap, önéletrajz és jellemzés alapján pontosan nyomon követhető egy Békés megyei rohamtüzér katonai pályája. Szerencsés módon Feldmüller a II. világháború vérzivataros időszakát túlélte, az eredeti törzsalakulatának a részleges megsemmisülésénél (a szovjet előretörés következtében), valamint későbbi átszervezésénél is jelen volt. A pusztaföldvári honvéd az Attila-vonal mentén a péceli rohamlövegekkel támogatott ellenlökést, vagyis a budapesti ostromot is elkerülte, a tatai, az esztergomi, illetve a komáromi harcokat egy karcolás nélkül megúszta, ahogyan a nyugat-dunántúli visszavonulást és az amerikai hadifogságot is nagyobb baj nélkül átvészelte. Elképzelhető, hogy német nyelvtudása is hozzájárulhatott megmeneküléséhez.

Ifj. Feldmüller (Földvári) József hivatalos önéletrajza 1949-ből származó személyi kartonon (HU-MNL-BéML-XXIII.6.c.)

Feldmüllert a Bernolák Pál őrnagy vezette 16. „debreceni” rohamtüzér osztályhoz sorozták be, amelynek a Henkey-Hőnig József őrnagy vezetése alatt álló 20. „egri” rohamtüzérosztály volt társalakulata, ezért a történetüket sokszor együttesen tartalmazzák a források.

A 1944. október 6-tól október 31-ig lezajlott alföldi páncélos csatában mindkét katonai egységet – a „16”-osokat a debreceni harcokban, a „20”-asokat a Debrecent is elérő sikeres mélységi felderítésben – bevetették. Az elszenvedett károk az alakulatok átszervezését tették szükségessé. Míg az első üteg a budapesti ostromgyűrűben rekedt, a maradékot Esztergomba vonták vissza, ahol 1945 januárjában megtörtént a veszteségek pótlása és az újonckiképzés, majd a két alakulat Galántán, a továbbképzés során találkozott.

A Magyar Királyi Honvédség 16. rohamtüzér osztályát a budapesti hídfőcsaták idején – 1944. október 29. után – német hadfelszereléssel, német kiképzési anyaggal – német Jagdpanzer 38(t) Hetzerekkel és (7,5 cm Pa.k. 40.) 75 mm-es páncéltörőütegekkel látták el és szerelték fel. Az eredeti gyalogságtámogató szerepkörük, a nyomasztó szovjet páncélosfölény miatt, páncélelhárítási feladatkörben teljesedett ki. Az utóvédharcok alatt, a németektől javadalmazott üzemanyaggal és lőszerellátmánnyal töltötték fel a páncélvadászokat. A gazdaságos üzemeltetés mellett, valamint a védelmi harcokhoz alkalmazkodva, a következő előirányzás szerint vetették be a rohamtüzérséget: „a lesből történő páncélos ellenlökés, gyalogsági támogatással, támogató páncélelhárító tűz biztosítása mellett, a szovjet lövészgyalogság és a T-34/85-ös harckocsik elleni helyiségharcokban.”

A 16. és 20. rohamtüzérosztálynak a felvidéki, a dunántúli és a Balaton-felvidéki harcok idején – 1944. december 23.– március 14-ig – azonos volt a hadműveleti felvonulási övezetük és kiképzőbázisuk.

A 16-osok további szerepéről a következőket olvashatjuk: „A 16. rohamtüzérosztály Zoltán-napkor március 15-én éjjel ment el Szentkirályszabadjáról. Veszprémben éjjel légitámadáskor rakodtak be és onnan Csornára mentek. Lövegük nem volt. Csornán egy hétig voltak. A hadvezetőség itt akarta összefogni a megmaradt részlegeket. Jó pár napig ott voltak beszállásolva, egy pár gépkocsijuk volt csak. Onnan előbb indult el a sebesültek társasága szekerekkel, lovakkal. Húsvétkor mentek át az osztrák határon.”

Feldmüller 1945. március 18-án tiszti iskolába Győrbe került, s személyi anyaga alapján ezen a napon kapott tizedesi rangot is. A dokumentum nem taglalja az előléptetés körülményeit, de az valószínűsíthető, hogy a harctéren eltöltött szolgálati idő miatt kaphatta az előléptetést.

Katonai szolgálatához kapcsolódóan az 1951-ben írt jellemzéséből az is kiderül, hogy a rohamtüzéreknél „Nagy Sándor, Varga Sándor jelenlegi orosházi lakosokkal” szolgált. A harcolóegység-raj,- vagy rohamszakasz-, vagy az ellátó egység állományának a történetéhez lehet értékes adalék, hogy mindkét alakulat a rohamtüzérosztály törzsütegének volt alárendelve, s ebben szolgálhatott olyan magasrangú katonatiszt, mint Farkas Viktor rohamtüzér százados, Feldmüller egykori felettese, bajtársa.

Ifj. Feldmüller József a világháború végén amerikai hadifogságba esett, onnan 1945 októberében tért haza Pusztaföldvárra. A polgári életbe visszazökkenve előbb a szülőhelyén lett termelési bizottsági tisztviselő, majd közellátási vezető, később gazdajegyző.1949-ben Gyulára került, ahol a Békés Vármegyei Mezőgazdasági Igazgatóság szerződéses előadója lett, majd a Termelőszövetkezeti Osztály vezetője. A nevét 1947-ben magyarosította Földvárira, így az 1949. májusában, Berkes Margittal történt házasságkötése után, már ezzel a névvel anyakönyvezték. A korszak ideológiai viszonyaihoz igazodó baloldali politikai közösségben betöltött szerepvállalása, SZDP-, majd MKP- és MDP-tagága már egy másik történet témája lehetne.

Epilógus

A háború után a rohamtüzérek a Szent László Hadosztállyal és a megszálló német csapattokkal történő közös harcaik miatt, nagy többségében nem vállalhattak a továbbiakban katonai pályát, a kommunista rendszer megbélyegezte, majd szándékosan törölte emlékezetüket. Rövid írásunk nem pótolhatja a debreceni rohamtüzérek legénységi állományáról szóló visszaemlékezéseket, azonban emléküket továbbra is ápoljuk. Földvári József halálának az 50. évfordulója alkalmából a Debrecenben hősi halált halt 27 rohamtüzér emléke előtt is fejet hajtunk. A Pécelen felállított keresztnél ősszel, emléktúrák keretében is tovább él az alakulat története.

Szerző: Szojka Róbert Szabolcs

Felhasznált irodalom:
Számvéber Norbert: Konrád 3. Páncéloscsata Budapestért 1945. Budapest, Paktum Nyomdaipari Társaság, 2001. online: https://mek.oszk.hu/05000/05069/html/
Farkas Jenő: A Szent László Hadosztály katonái írták… I (A), II. (Jegyzet) Gödöllő, 2005. online: 
https://mek.oszk.hu/16300/16382/pdf/16382_1.pdf https://mek.oszk.hu/16300/16382/pdf/16382_2.pdf
Számvéber Norbert: A Kontra kontrája – A komáromi páncélosütközet, 1945. január 6–22., Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet 1. sz. (2007), online: https://adt.arcanum.com/hu/view/HadtortenelmiKozlemenyek_2007/?pg=0&layout=s&query=+A+kom%C3%A1romi+p%C3%A1nc%C3%A9los%C3%BCtk%C3%B6zet+1945.+janu%C3%A1r+6-22
Kerekes András: „Szigetvári Zrínyik” Budapest védelmében – A 10. rohamtüzér osztály harcai a magyar fővárosban és annak térségében 1944 decemberétől 1945 februárjáig, Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, 1. sz. (2018). online:
https://epa.oszk.hu/00000/00018/00275/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2018_01_042-070.pdf

Felhasznált levéltári források:
HU-MNL-BéML-XXIII.6.c. 23. Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Titkársági iratai, (60. sorszámú 14. alszámú nyilvántartású személyi karton, 1953.)
CAMO (Az orosz Honvédelmi Minisztérium Központi Irattára (Podolszk) (Центральный Архив Министерство Обороны Российской Федерации, ЦАМО); CAMO f.500 op. 12469 gy. 53. ko. 23. Unterlagen der Ia-Abteilung der Heeresgruppe Südukraine: Anlagen Nr. 6416-6583 zum KTB der Heeresgruppe Südukraine für den 1944. september; Grundsätze für den Einsatz des Jagdpanzers 38 T, online: https://wwii.germandocsinrussia.org/de/nodes/5161-akte-53-unterlagen-der-ia-abteilung-der-heeresgruppe-s-dukraine-anlagen-nr-6416-6583-zum-ktb-der-heeresgruppe-s-dukraine-f-r-den-september-1944-befehle-fernschreiben-antr-ge-und-weisungen-der-heeresgruppe-gliederungs-bersichten-u-a#page/1/mode/grid/zoom/1