Egy egészbőr kötésű könyv restaurálása
Tulajdonos: Magyar Országos Levéltár
Őrzési helye: III. osztály, P szekció
Címe: [Exenplar reconciliationis Hungaris factae XXIII. iunii anno MDCVI.] [1]
Jelzete: P 1685
Mérete: 194 x 155 x 23 mm
A könyvet 1967-ben ajánlotta fel megvételre Nemes Gábor (Fejér megyéből) a levéltár számára a Bonyhádi, Perczel illetve a Sztankovanszky család levéltárához tartozó 17-19. századi iratokkal együtt
A kötetben a bécsi és zsitvatoroki békének az 1606-1608. országgyűléssel kapcsolatos fel- és leiratok, valamint az országgyűlés munkájával kapcsolatos okmányok szövege található, közel egykorú kézírással. Az általam restaurált kötet egy 1607-es prágai utánnyomat
Tárgyleírás
A könyv valódi bordára fűzött, feszthátas, barna egészbőr kötésű.
Rozsondai Marianne szíves közlése szerint feltehetőleg késő reneszánsz cseh kötés.
Az elő- és háttábla azonos díszítésű, kivéve az előtáblára aranyozott betűket. Díszítése: 2 vaknyomásos dupla léniasor között kandeláber motívumos görgetővel készített, aranyozott dísz fut körbe. A középmező 4 sarkában 1-1 aranyozott liliomos egyes bélyegzővel készített díszítés. A középmező centrumában aranyozott maoreszkes kör alakú középdísz látható. Az előtáblán feltehetően a tulajdonos névbetűi és rangja látható a rövidítésben: N T D B) P S, - a középdísz alatt pedig a könyv bekötésének dátuma olvasható: A D
A lapok merített rongypapírból készültek. A könyv első fele nyomtatott, a második fele kézzel írott, összesen 83 lapból áll. A 37. lapig nyomtatott és 9 db 2 lappáros ívből áll. A nyomtatott részt egy kézzel írott lappal pótolták ki, amit 2 papírcsíkkal ragasztottak a könyvbe. feltehetően a címlapja elveszett. . A könyvből több helyen is kivágtak lapokat
Az előzékek merített rongypapírból készültek és hozzáfűzték a könyvtesthez. Az íveket 4 db szimpla zsinegbordára végigfűzték. A bordákat a cérnával körülhurkolták, de arra nem ügyeltek, hogy mindig azonos lyukon bújtassák ki majd vissza a cérnát. A gerincen a bordaközöket feltehetően 5 db pergamencsíkkal kasírozták meg. A fejnél lévőn egy piros színű P betű látható. A pergamen csíkok végeit a táblák belső felületére az előzék alá vezették be és ragasztották le. A bordazsinegek eltörtek, így nem lehet megállapítani, hogy a végeit hová és hogyan rögzítették a táblához. Oromszegőknek nincs nyoma. A kötet körbe volt vágva. A 2 pár megkötő szalag
A lapokon több helyen található lila színű levéltári tulajdonosi bélyegző.
Anyagvizsgálatok
PH: 6-7 közti
Papírrostok: len-kender fűzőzsineg kender
A referenssel egyeztettem a táblákban talált kéziratos lapokat és a hiányzó lapok pótlását illetően. Ezeket a referens kérésére csak egy-egy papírcsíkkal jelöltem. A táblákban talált kézírásos lapokat pedig történeti értékük miatt a referens restaurálva egy borítékban mellékelve kérte.
A restaurálás célja: a könyv, –lapok, –kötés mechanikai szilárdságának visszaállítása, hogy, kézbe fogható és kutatható legyen.
A restaurálás menete
A könyv szétszedése és a lapok tisztítása
Mivel a mikroorganizmusok, penészek és rovarok szinte teljesen eltüntették a ragasztóanyagot a könyvből, a borítóbőrt és a lapokat is szárazon választottam szét. A táblának összekasírozott lapok közül is eltűnt a ragasztó, így azokat is könnyedén kiemeltem.
Szétszedés után a lapokat - amennyire lehetett - még szárazon tisztítottam ecset és radír segítségével. A meggyengült részeket Regnál (polivinil-butiro-acetál) 2%-os alkoholos oldatával erősítettem meg, azért hogy a nedves kezelés során ne málljanak szét a vízben. A nedves tisztítást csapvízben (pH: 7,42 ) és 2%-os Sterogenol (cetil-piridium-bromid) oldatban végeztem. Többször alaposan csapvízben öblítettem.
Azok a foltok, amik a papírból oldottak ki, vagy be szennyeződéseket, eltűntek a nedves tisztítás során. Ahol a nedvesség az írótintából oldott ki anyagokat, ott a foltok alig halványodtak. Száradás után is pH-t mértem a lap penészes (pH: 7, 1) és ép (pH: 8, 1) részén is. Mivel a mért értékek semleges, ill. enyhén lúgos tartományban voltak, a lapokat savtalanítani nem volt szükséges.
A lapok kiegészítése és megerősítése
A hiányos részeket papíröntéssel pótoltam, mert így egységesebb képet mutatnak majd a lapok. Öntés után Tylose C 30 (metil-cellulóz) és búzakeményítő 2:1 arányú keverékével utánenyveztem. Erre azért volt szükség, hogy a frissen öntött pótlások jobban kötődjenek az eredeti laphoz, valamint, hogy pótolja a kiázott enyvező anyagot a papírban. A táblából kiemelt lapokkal ugyanígy jártam el, valamint az első előzékek hiányait is papíröntéssel pótoltam.
Az öntés utáni préselést és száradást követően a lapokat körülvágtam és az eredeti íveket összeállítottam. A sarkait kicsit lekerekítettem, mert eredetileg sem voltak teljesen szögletesek a sarkak és így kevésbé sérülékenyek is.
A könyvtest összeállítása és betáblázása
Az eredeti bordahelyek bejelölésével az eredeti sorrendben fölfűztem az íveket. Mivel sem a gerincen, sem a gerincbőr maradványain nem találtam oromszegő létére utaló jeleket, ezért nem készítettem újakat. A gerincet enyhén gömbölyítettem, majd híg enyvvel rögzítettem. A bordaközöket először vékony japánpapírral, majd új pergamencsíkokkal kasíroztam meg, mert a régi kasírozó csíkok meggyengültek, penészesek, törékenyek voltak.
Az új táblákat a következő módon készítettem: a merített papírlapokat búzakeményítővel egymáshoz kasíroztam, majd gyengén préselve szárítottam meg, hogy ne legyen túl merev a tábla. Fűzés után, a kibojtozott fűzőzsineget a méretre szabott táblára kívülről legyezősítve kiragasztottam búzakeményítővel, majd egy vékony szívópapírt is ragasztottam a táblára, teljes felületen. Lenehezítve szárítottam.
A bőr borítás tisztítása és kiegészítése
Natúr színű juh bőrből kiszabtam a könyvhöz megfelelő méretű darabot és az eredetihez hasonló színűre színeztem fémkomplex színezékkel , majd vizes likkerrel kentem át, a színezék kötődésének elősegítése miatt. A megfestett bőr széleit elvékonyítottam, majd viszonylag híg búzakeményítővel kentem meg többször is, hogy megpuhuljon a bőr. Miután fölhúztam a bőrt a könyvre, beütéseit és sarkait behajtottam, lenehezítve hagytam száradni. Bordáira a bőrt, bordafogó segítségével igazítottam rá.
Az eredeti bőrt vizes likkerrel tisztítottam óvatosan, hogy ne juttassak sok nedvességet a bőrbe. Így szabad szemmel is jobban látható az erősen megkopott aranyozás, valamint a kiszáradt, töredezett bőr kezelhetőbbé és rugalmasabbá vált. Száradás után a régi bőrt rápróbáltam a könyvre. Mivel eredeti méreténél jóval kisebb, így megmarad beütéseit leválasztottam róla és a gerincből még meglévő nagyon meggyengült töredékeket is. Mindezt azért tettem, mert a beütések már úgysem látták el eredeti funkcióikat, mert éleik szakadtak, hiányosak és kopottak voltak. A régi bőr széleit is kissé elvékonyítottam, majd Goretex és nedves polipropilén nem szövött segédanyagok között puhítottam. A finoman átnedvesedett bőrt híg búzakeményítővel megkenve helyeztem vissza a könyvtáblára. Óvatosan kisimítottam a ráncokat, gyűrődéseket, amennyire a díszítés sérülése, deformációja nélkül ez lehetséges volt. Lenehezítettem polipropilén lapokat, vastag itatós papírt és két réteg filcet rátéve, hogy a díszítő elemeket ne nyomjam ki belőle. Száradás után a hátsó bőrt is hasonló módszerrel helyeztem fel a táblára. A megkötő szalagok helyét bevágtam a táblán és belefűztem az új timsós cserzésű bőrszalagokat, majd a tábla belső oldalára ragasztottam ki. Ügyeltem arra, hogy a régi bőr bevágásaiban metsszem be a táblákat. Ezután következett a pergamencsíkok és az előzékek kiragasztása a táblára. Ezt búzakeményítővel végeztem, és becsukva nehezítettem le a könyvet a száradás ideje alatt. A könyv restaurálása ezzel befejeződött. Úgy érzem sikerült helyreállítani a könyv mechanikai szilárdságát és esztétikai egységét.
A hátsó táblából kiemelt és restaurált lapok számára savmentes kartonból borítékot készítettem. A lapokat a rájuk írott szöveg nyelve alapján csoportosítva külön savmentes palliumokba helyezve tettem a borítékba.
Végül a könyv számára savmentes kartonból készítettem dupla fenekű, ráhajtható fülekkel ellátott hajtogatott védőmappát. Ebbe helyezve kerülhet vissza az iratcsomóba