Magyar Ápolók Napja

Szerző: Szima Viktória

Február 19-e hazánk első főápolójának, Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna (1817–1854) születésének 204. évfordulója és a Magyar Ápolók Napja. Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Zsuzsanna Erzsébet Paulina Sátoraljaújhely Barátszere városrészében látta meg a napvilágot 1817. február 19-én, Kossuth László ügyvéd és tyrlingi Weber Karolina negyedik leánygyermekeként (Kossuth Lajos volt a házaspár első gyermekeke, őt követte Karolina, Emília, majd Lujza). Az édesapa 55 éves, az édesanya pedig 47 éves volt Zsuzsanna világrajövetelekor. Bár a család anyagi helyzete, főként a családfő rossz egészségi állapota miatt nem volt a legmegfelelőbb (Kossuth Lajos éveken keresztül támogatta a szüleit), Zsuzsanna neveltetésén ez nem hagyott nyomott: németül, franciául és angolul is megtanult. Kertész Erzsébet így írt Kossuth legkisebb húgáról: „Nem külső szépsége tette érdekessé, habár gyönyörű nagy kék szemei valóságos Kossuth-szemek voltak, s feltűnő magas, deli termete minden tekintetben szabályos és kifogástalan vala. Dús, sötétszőke haja lebontva csaknem sarkáig hullott alá, s feltűzve egész fejét beborítá.”

Az 1831-es „napkeleti” kolerajárvány idején került először kapcsolatba Zsuzsanna a betegellátás ügyével, ekkor nevezték ki az ifjú Kossuth Lajost Sátoraljaújhely „kolerabiztosának”. Zsuzsanna segített bátyjának a járvány idején (a vesztegzárban lévő betegek és koleragyanús páciensek ügyeit intézte), így az ápolás területén rengeteget közvetett, illetve közvetlen tapasztalatot szerzett – amit később 1849-ben kamatoztatni is tudott –.

1832-ben Kossuth Lajos Pozsonyba ment és elkezdte az „Országgyűlési Tudósítások” szerkesztését, ebben az időszakban került kapcsolatba a család a jogot végzett földbirtokossal, meszleni Meszlényi (más írásmódban Meszleny) Rudolffal. Az ismeretség hosszútávon megváltoztatta Zsuzsanna és Lajos életét (Kossuth Lajos Meszlényi Terézia Johannát választotta élete párjául, Zsuzsanna pedig Rudolffal házasodott össze 1841-ben. 1836-ban Lajos ösztökélésére a Kossuth család elhagyta Sátoraljaújhelyet és Pestre tették át székhelyüket: kibéreltek egy lakást a Fürdő (a mai József Attila) utca Kávéforrás elnevezésű házában. 1836-ban Kossuth Lajos új kiadványt indít „Törvényhatósági Tudósítások” címmel, hogy a megyegyűlésekről tudósítson, vélhetően Zsuzsanna is részt vett a kiadványok szerkesztésében, mint titoknok, azaz szerkesztőségi titkár. Kossuth Lajos próbált dacolni a tudósításait tiltó hatalommal, de végül nem kerülhette el a börtönt, 1837. május 5-én tartóztatták le. Az elsőszülött letartóztatása tovább rontott a család anyagi helyzetén, így 1837 augusztusában átköltöztek a Kerepesi (ma Rákóczi) útra, az úgynevezett Csepcsányi ház 2. emeleti bérlakásába. 1837 szeptemberében Zsuzsannát elküldték szülei Zsulavszky Zsigmondné Kossuth Emíliának a családjához, hogy Emíliát gondozza. A pesti árvíz idején Zsuzsanna maga is a fővárosban tartózkodott és segített idős szüleinek elhagyni a várost, Maglódra menekültek. Fél év múlva, 1838 őszén mindannyian átköltöztek Alsódabasra, ahol igen szerény körülmények között éltek. Zsuzsanna 1839 januárjában meglátogatta nővérét Abonyban, rövid ideig itt is maradt. A család kálváriája tovább folytatódik: 1839. február 23-án a királyi tábla 3 évre ítélte Kossuth Lajost, amelyet a „kétszemélyes tábla” 1839. március 2-án 4 évre felemelt. Kossuth Lajos végül 1840. május 10-én, három évi fogság után szabadult ki amnesztiával – Deák Ferenc közbenjárására – és hazatért anyjához, valamint húgaihoz. Kossuth László már nem érhette meg fia kiszabadulását, 1839. június 13-án hunyt el. Ekkor kezdődött Zsuzsanna köhögési és fulladási rohamokkal járó tüdőbaja. 1840 júniusában a család visszatért Sátoraljaújhelyre, majd pár hónap múlva ismét Pestre költöztek.

1841-ben pozitív fordulat következik be a „Kossuthok” életében, Zsuzsanna és Lajos lakodalmat ültek a Meszlényi testvérekkel. Zsuzsanna a krisztinavárosi plébánián fogadott hűséget Meszlényi Rudolfnak 1841. május 1-jén. A házaspár eleinte Pesten élt, majd leköltöztek Rudolf sárbogárdi birtokára. Három gyermekük született, először Gizella (1842–1865), majd Ilona (1843–1926), végül Rudolf (1848–1849). Meszlényi Rudolf a Fejér vármegyei reformellenzék képviselőjeként sógora lelkes hívének számított és 1841 tavaszától rendszeresen publikált a Fejér vármegyei közgyűlések történéseiről a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapba. A házaspár több kortársukkal együtt karöltve részt vett az 1844. október 6-án alakult Országos Védegylet megszervezésében, a védegylet Fejér vármegyei szervezetének megalapítása is hozzájuk köthető. Kossuth Zsuzsanna védnöksége alatt rendezték meg az első védegyleti bált Székesfehérváron. A Védegylet 1845 novemberi első közgyűlésén Zsuzsanna is részt vett, mint Fejér vármegye küldöttségének egyik tagja (a kor szokásának megfelelően nőként csak a karzaton foglalhatott helyet), a pesti eseményről írásos beszámolót is kellett készítenie. Fejér vármegye küldöttjeként Meszlényi Rudolf részt vett az 1847–1848-as országgyűlésen. A felfelé ívelő politikai karrierje azonban hamar véget ért: egyik hivatali útja közben súlyosan meghűlt és 1848. január 13-án elhunyt Fehérváron. Zsuzsanna éppen Rudolffal volt várandós, amikor férjét elveszítette, a tragédia után pár héttel 1848. február 6-án született meg ifj. Meszlényi Rudolf Bogárdon (Sárbogárd).

A szomorú események és az pénzügyi gondok késztették arra, hogy elhagyja Sárbogárdot, 1848 áprilisában Emília nővéréhez, augusztusban pedig Pestre ment. 1848 augusztusában Pestre költözik, a bérlakásban 20 kosztosa volt, hogy így biztosíthassa gyermekei és édesanyja megélhetését. 1848 végén Windisch-Grätz támadásakor szeretteivel ő is Debrecenbe költözött. 1849. január 9-én Szolnokon, a Debrecenbe való menekülés közben meghalt a 11 hónapos Rudolf (Szolnokon temették el). 1849. január 16-án végre megérkezett családjával Debrecenbe, ahol a Csapó utca 317-ben telepedtek meg. Zsuzsanna fokozatosan egyre nagyobb részt vállalt a forradalom ügyében: amikor Kossuth Lajos újjászerveztette a hadsereg egészségügyi osztályát, felmerült, hogy a tábori kórházaknak kell egy külön felelős. Így lett 1849. április 16-án Zsuzsanna „az összes tábori kórházak főápolónője”. Kossuth Lajos ezekkel a szavakkal nevezte ki testvérét a nemes posztra: „Mély részvéttel bajnokaink nyomora fölött, saját nővéremet, özv. Meszlényi Rudolfné, született Kossuth Zsuzsannát, az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezem, azon erős meggyőződésben, hogy kedves nővérem szelíd keblének nemes ösztöneit követve, megsértett vitézeink kórodai ápolása iránt mindenkor akként gondoskodik, mint ezt egy anyatestvér és hazánk hű leányától várni lehet”. Görgey Artúr emlékirataiból kitűnik, hogy nem mindenki volt elragadtatva Kossuth döntésétől: „Egy szép napon ugyanis a kormányzó egyik nővérét »országos főápolónővé« nevezték ki, s Klapka azonfelül saját kezűleg aláírt hadügyminiszteri rendelettel lepett meg, mely az országban lévő valamennyi kórházi hatóságot minden szolgálati kérdésben a nevezett »országos főápolónő« fennhatósága alá rendelte. A szépnemnek a betegápolásra való képességét ugyan még senki nem vonta kétségbe, de beteget ápolni, meg egy országnak, sőt egy harcoló hadseregnek összes betegápolási ügyeit szervezni és vezetni két különböző dolog.” Zsuzsanna hamar bizonyította, hogy érdemes a posztra: sorra alapította és ellenőrizte a tábori kórházakat (72 kórodát hozott létre). Felismerte, hogy nők bevonása a gyógyító tevékenységbe elengedhetetlenné vált, legyen szó a sebesültek ellátásáról vagy az ápolást segítő eszközök, kötszerek készítésében. Felhívásaira sokan mozdultak meg, és rengeteg ápolónő állt munkába. Kórházlátogatásai során külön figyelmet fordított a hadifoglyokra. A harci eseményből kifolyólag először Szegedre követte a kormányt, 1849-ben pedig Aradra menekítette családját. 1849. augusztus 5-én a világosi Bohus kastélyban Zsuzsanna édesanyjával, nővéreivel, ezek férjeivel és a kilenc gyermekkel együtt várta a fejleményeket. A világosi fegyverletételt követően Kossuth Lajosnak sikerült 1849. augusztus 17-én Orsovánál elhagyni Magyarországot, Zsuzsannáék aznap Nagyváradnál orosz fogságba estek, később kerültek osztrák kézre. 1849 októberében Haynau Budára vitette őket, ahol bűnözőként kezelték családot, mind Kossuth közel 80 esztendős édesanyját, mind a kislányokat. Haynau parancsára 1850 februárjában a budai várbörtönbe vitték, és hazaárulással (főben járó bűn volt) vádolták meg Zsuzsannát, ám a hadbíróság végül felmentette. Ebben szerepe volt az osztrák katonatisztek vallomásának az emberséges bánásmódról és a nemzetközi felháborodásnak a szigorú ítéletek kapcsán. Kiszabadulását követően Zsuzsannáék visszatértek a Kecskeméti utcában található lakásba, majd egy kis nevelőintézetet nyitott. Haynau megpróbálta kitoloncoltatni Zsuzsannát a fővárosból, ez végül nem sikerült, de a tanítástól eltiltották. Kossuth Zsuzsanna később belekeveredik a Makk (József) – Jubál (Károly) féle szervezkedésbe, amelyet osztrák beépített kémek segítségével végül lelepleztek. Az összeesküvést támogató Kossuth Zsuzsannát 1851 decemberében fogságba vetették, akárcsak Lujza nővérét. Az embertelen bánásmód megviselte szervezetét és kiújult a tüdőbaja, így egy bécsi rabkórházba került. Mivel nem tudtak rájuk bizonyítani semmit, szabadlábra helyezték. 1851-ben attól is megfosztották, hogy "kosztosokat" fogadjon, így elesett bevételi forrásától. Az év végén ismét elfogták, majd az amerikai diplomácia hatására szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy családjával elhagyja Európát. Ehhez viszont pénz kellett, így csak lassan, több célállomás (Lipcsétől Brüsszelig, utóbbi helyszínen csipkeverő műhelye is volt) után jutottak el az Újvilágba. 1853-ban települt át a família New Yorkba, ekkor már Kossuth Lászlóné nem volt életben (1852. december 28-án hunyt el). Zsuzsanna súlyos betegsége ellenére megpróbálta eltartani magát és gyerekeit: csipkeveréssel és varrással foglalkozott. 1854. június 29-én hunyt el az első magyar főápoló. Kossuth Zsuzsanna temetésére New Yorkban került sor 1854. július 1-én, az V. Avenue 11. és 12. száma közötti Philips Tiszteletes templomában búcsúztatták, majd egy bizonyos Douglas úr családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. A szabadságharc főápolónőjének hamvai ma is ott nyugszanak, mivel a porhüvelyét befogadó temetőre autópályát építettek, így lehetetlenné vált hazahozatala.

Kossuth Zsuzsanna olyan színvonalas betegápolási rendszert vezetett be, ami európai szinten egyedülállónak tekinthető (az 1853–1856-as krími háború idején működő Florence Nightingale munkája mérhető hozzá). A Magyar Ápolási Egyesület az első főápoló emlékének megőrzésére 1998-ban emlékdíjat alapított, a Magyar Országgyűlés pedig 2014-ben február 19-ét a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította. 2017-ben Kossuth Zsuzsanna Emlékév volt, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet is kibocsátott születésének 200. évfordulóján.

Források:

• Dr. Balogh Zoltán: Kétszáz éve született Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első főápolója
• https://bmkk.eu/wp-content/uploads/2018/02/H%C3%ADrmond%C3%B3_2017_12_Ksz_docMIR-1.pdf
• Bödő István: Kossuth Zsuzsanna (1817–1854)
• E. Csorba Csilla: Kossuth Lajos. Életének képei Kossuth György tanulmányával
• Halász Tünde Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna életútja
• Hegedüs Zoltán: Adalékok a Meszlényi család történetéhez
• Jeki Gabriella: Kossuth Lajos legfiatalabb húga, akinek híre még Amerikába is eljutott
• http://www.kzsleanykolesz.hu/nevadonk.html
• Kapronczay Károly–Szemkeő Endre: A betegápolás szervezése a szabadságharc idején
• Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. Nők a történelemben
• Magyar Életrajzi Lexikon
• Rozsos Erzsébet: Hozzátok fordulok, hazám lányai!, nepszavaonline.hu,
• Sárváry Mariann: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
• Tamás Éva: Ápoljuk a hagyományt