A hónap dokumentuma 2019. március
A Kecskeméti Ács- és Kőművescéh[1] által kiállított bizonyságlevél Bohus[2] János lengyeltóti lakos részére
Március hónap dokumentumának egy bizonyságtévő levelet választottam. A dokumentum ipartörténeti szempontból is figyelemre méltó, mivel információval lát el bennünket a korábbi magyarországi céhek működéséről és tagjairól.
Hazánkban az első céhek a XIV. században jöttek létre és az 1872. évi. ipartörvény[3] szüntette meg működésüket. Ezután ipartársulatok működését engedélyezte a törvény. A gyakorlatban jellemző volt, hogy több korábbi céh együttesen alakított ipartársulatot.[4] Működésükben megfigyelhető volt a régi céhhagyományok és az új szabályok együttes alkalmazása.
Előbbiek egyike volt a bizonyságlevél, amely tágabb értelemben véve inas-, felszabaduló- és ajánlólevélként is értelmezhető. A bizonyságlevél tartalmazta az inasból lett legény szolgálati idejét, a mester nevét, a kiállító céh pecsétjét és az inas magatartásának jellemzését. Ez a dokumentum szolgált az inasévek befejezése utáni kötelező vándorlások úti okmányaként, egészen a vándorkönyv[5] bevezetéséig.
A bizonyságlevél tartalma, formája folyamatos változásokon ment keresztül. 1780-ban a Helytartótanács rendelete által kialakult a nyomtatott bizonyságlevelek használata. A nyomtatott űrlapokon a céhmester[6] és az inas nevét, valamint a kiállítás dátumának helyét hagyták szabadon (ezeket kézzel töltötték ki). Gyakori volt az adott település ábrázolása a dokumentum fejrészében. A választott bizonyságlevélen Kecskemét város 1806-os látképét jelenítették meg.[7]
A legények a sokszor több évi vándorlás során igyekeztek tökéletesíteni és elsajátítani a mesterektől a szakmát. Egy újabb településre érvén, a bizonyságlevél bemutatásával állhattak csak valamely mester szolgálatába.
Újabb ipartörvény elfogadására 1884-ben került sor,[8] ennek 10. §-a alapján adták ki azt a belügyminisztériumi rendeletet,[9] amely részletesen szabályozta a továbbiakban az építési ipar gyakorlását. A rendelet az építőszakmákat a képesített ipari csoportba sorolta, és elhatárolta az építőmestereket, a kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterektől.[10] Az 1884. évi. XVII. törvénycikk 4. §-a értelmében „azon esetben, ha az általa gyakorolni szándékolt iparág oly mesterség, mely kézműves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás útján sajátítható el, tanonczbizonyitványát bemutatni és igazolni, hogy a tanviszony megszünése után szakbavágó munkával legalább két évig foglalkozott…”.[11]
A dokumentum eredeti helye a Lengyeltóti járás főszolgabírói iratanyagának közigazgatási irataiban volt az 5663/1893-as iktatószám alatt. Az iktatókönyvben Bohus János lengyeltóti lakos iparigazolvány kérése szerepel tárgyként. Ebből az iratanyagból került át a kiállítási iratok gyűjteményébe. A bizonyságlevél nyomtatvány. A szöveges rész alatt az ács- és kőművescéh pecsétjének lenyomata található. A pecsét színe vörös, anyaga viasz, formája kör alakú, állapota erősen töredezett.
A dokumentumot betűhíven közlöm.
A Kecskeméti Ács- és Kőművescéh által kiállított bizonyságlevél Bohus János lengyeltóti lakos részére
Kecskemét, 1867. március 10.
MI TEKINTETES NEMES PEST VÁRMEGYÉBEN HELYHEZTETETT SZABADOS[12]
Ketskemét Várossában lakó Ats, és Kö-mives egyesűlt Czéhbéli Mester Embereknek Fő és All Czéh-Mesterei, és több Betsületes Czéhbéli Társaink adjuk tudtokra mindeneknek, aʼ kiknek illik: hogy Betsületes Kőműves Mester Fischer Ágoston Czéhbéli Társunk közöttünk személy szerint elő-állván, Tanúbizonyságot tett arról, hogy ezen Levelünket mutató Ifjú K,iss Bohos János az ő Inasi 3 esztendeit nála egészen, és dítséretessen, jámborúl, híven, és minden ellene mondás nélkűl ki-tőltötte; mellyre nézve őtet az ő inasi kötelesége alól, az egész egyesűlt Ns.[13] Czéh előtt, a mái alól írtt Esztendőben és napon betsűletessen fel-is szabadítottuk. Minekokáért illendő betsűlettel kérjük akár melly Helyen lakozó, és Mesterségünkön lévő minden jó-akaró Urainkat, hogy valahol ezen betsűletes Ifjú az ő Mesterségének gyakorlása, ʼs öregbítése végett meg fog jelenni, látván ezen hiteles Levelünket, ő néki minden fogyatkozás nélkűl Munkát adni, avagy ha kívánnya, meg-adván a Czéh Igazságát, őtet a Czéheknek Társaságába bé-venni méltóztassanak. Mi-is hasonló atyafiságos jó akarattal lévén, minden nálunk meg-jelenő betsűletes Tanítvánnyaikhoz. Mellyeknek nagyobb erőssére ki-adtuk Czéhünknek szokott Petséttyével ezen meg-erősített Bizonyságtévő Levelünket, Szabados Ketskemét Városában Böjt más[14] Havának 10,ik napján 1867[15] Esztendőben.
Fő-Czéh Mester Sahin Tóth Mihály
Al-Czéh Mester Bíró Sándor
Czéh Jegyző[16] Varga László
[Pecsét][17]
Jelzet: MNL SML XV. 25. Kiállítási iratok gyűjteménye. 5. doboz. 129. tétel.
Felhasznált irodalom:
Bartócz, 1976. = Dr. Bartócz József: A fa és kő mesterei. A magyarországi építőipari céhek. Budapest, 1976
Iványosi-Szabó, 1994. = Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850. III. Ipar. Kecskemét, 1994
Mészáros, 1979. = Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén. In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából, 2. A késő feudalizmus kora. Kecskemét, 1979
Péterné, 2015. = Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten. Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány, 2015
Bezsenyi, 2017. = A szélmalmok jelentősége Kecskeméten. Hírös Históriák, 2017. tél. 14–17.
Jogszabályi források:
Az 1872. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908
Az 1884. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908
Magyarországi rendeletek tára. 1884. Budapest, 1893
Levéltári forrás:
MNL SML IV. 418. b. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. IV. 418. b. Lengyeltóti járás főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok.
MNL SML XV. 25. 129. tétel = Kiállítási iratok gyűjteménye. Kiállítási iratok. 5. doboz. 129. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XV. 25. Kiállítási iratok gyűjteménye. Kiállítási iratok 1849–1914. 5. doboz. 129. tétel
[1] A kőműves- és ácsmesterek Kecskeméten 1779-ben alakították meg saját szervezetüket, céhlevelüket Mária Terézia erősítette meg. Iványosi-Szabó, 1994. 155.
[2] A név a Lengyeltóti járás főszolgabírájának iratainak iktatókönyvében Bohus Jánosként szerepel, a bizonyságlevélben azonban Bohos Jánosként írták. MNL SML IV. 418. b. 5663/1893.
[3] Az 1872. évi VIII. tc.-ről bővebben lásd: Az 1872. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908. 115–147.
[4] A törvény értelmében az a céh, amely 9 hónapon belül társulattá szerveződött vagyonát átvihette az ipartársulat tulajdonába.
[5] A vándorkönyv személyi adatokkal kezdődött, így pontos leírást adott annak tulajdonosáról. A Helytartótanács 1816-tól rendszeresítette használatát, így ezek után ide kellett feljegyezni az eltöltött tanulóidőt és a magaviseletet. Bartócz, 1976. 106.
[6] A céh élén álló személy, főcéhmesternek is hívták. Feladatköre kiterjedt a céh irányítására, inasok felvételére, a céhgyűléseken a rend biztosítására, céhgyűlések összehívására stb. A céhmestert az évenként összehívott közgyűlés, a céh „generalis” gyűlése választotta egy évre. Általában az idősebb, tekintélyes mesterek közül került ki. Az ő helyettese volt az alcéhmester. Az alcéhmestert azokon a helyeken nevezték kulcsos mesternek is, ahol a céhláda nyitásához két kulcsra volt szükség. Az egyiket ő, a másikat pedig a főcéhmester őrizte. A céhládában őrizték a céhvel kapcsolatos gazdasági, vagyoni iratokat, bizonyságleveleket, szabadalomleveleket. A céhláda kinyitásával kezdődhetett meg a gyűlés, lezárása pedig annak végét jelezte. Lásd: Bartócz, 1976. 79–81.
[7] A kecskeméti kovácscéh céhlevelének fejlécén ugyanez a látkép látható. Lásd: Bezsenyi, 2017. 14–17.
[8] Az 1884. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908.
[9] 46.188/84. sz. belügyminiszteri rendelet. Magyarországi rendeletek tára. 18. évf. 1884. Budapest, 1893. 180.
[10] Bartócz, 1976. 176.
[11] Az 1884. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908. 178.
[12] Szabados: értsd: szabad királyi. I. Ferenc József második kecskeméti látogatásakor, 1857. május 24-én a korábbi mezővárost szabad királyi városi rangra emelte, amit az elöljárók már 1834-ben kezdeményeztek. Péterné, 2015. 86., 104. A szabad királyi város rang elnyerésével korábban különböző jogokat (csak a királynak voltak alárendelve, évi egyszer egy összegben adóztak a királynak, fallal keríthették körbe a települést, vásár- és árumegállító jog) gyakorolhattak.
[13] Ns.: Nagyságos
[14] Helyesen Böjtmás. Március hónap régi elnevezése.
[15] Az évszám elmosódott, nehezen kivehető.
[16] A jegyző feladata volt a céhkönyvek (mesterkönyv, szegődtető, szabadító, számadáskönyv, jegyzőkönyv) vezetése, a céhiratok (szabadulólevél, bizonyságlevél) kiállítása. Általában a céhtagok közül választották, de lehetett céhen kívüli személy is.
[17] Kecskeméti ács-és kőművescéh pecsétje látható. A pecsét a legális működés egyik legfőbb bizonyítéka volt, úgy is, mint a hitelesség és törvényesség eszköze. A céh pecsétjét a céhládában őrizték a céhmesterek. Mészáros, 1979. In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából, 2. 1979. 106.
