A hónap dokumentuma 2019. február

Németh István polgármestersége (1896–1911) alatt Kaposvárnak az egész Osztrák–Magyar Monarchiában a „vérbajosok városa” kétes hírnév jutott osztályrészül. E hónap dokumentuma a skandalum eredetének egyik forrását mutatja be, illetve a bevezetőben felvázolom a körülményeket.

Kaposvár „szabad szerelmi” (azaz kéjelgésügyi) élete nagyobb konfliktusok nélkül zajlott a 19. század utolsó évtizedében, mígnem a statisztikusok rá nem világítottak a városban lakó bujakórosok[1] feltűnően magas arányára. A vármegyei tiszti főorvos 1897-ről szóló beszámolójában még számadatokkal igyekezett a már akkor rossz hírű somogyi venereás[2] állapotokat cáfolni. A megye kórházaiban a bujakórosok az összes betegnek 1882–1889 között 42–52 százalékát, 1889–1897 között pedig 31–39 százalékát tették ki, tehát arányuk jelentősen csökkent. A legjobb arányt 1891-ben (31%), a legrosszabbat 1884-ben (54%) regisztrálták. A nemi beteg katonákat pedig csak 1890-től számították bele a megyei kimutatásba.[3]

A szakemberek adatai 1897-ben önmagukban még nem ejtették kétségbe a megye és Kaposvár vezetését, de mivel a megyeszékhely fertőzöttsége a következő évben széleskörű publicitást kapott a nagyközönségnek szánt sajtóban is, így kénytelenek voltak egyre többet foglalkozni a problémával. 1898-ban a Pester Lloyd[4] többek között azt is megírta, hogy arányában Kaposváron van a harmadik legtöbb bujakóros az egész Monarchiában. A hírt a magyar nyelvű lapok országszerte átvették és eztán évtizedekig Kaposvárt a „vérbajosok városának” könyvelték el.[5]

Maár Gyula alispán a Kaposvárt, illetve polgármesterét, Németh Istvánt rendkívül kellemetlenül érintő bujakóros statisztika helyi sajtóban való megszellőztetése előtt szigorúan meghagyta a főszolgabíráknak és a megyeszékhely első emberének a bordélyházak és minden olyan hely kiemelt ellenőrzését, ahol női kiszolgáló személyzet található. Emellett fokozott figyelmet kellett fordítaniuk a „kóbor és helynélküli cselédekre”. Őket az éjjeli razziákon begyűjtve kötelező orvosi vizsgálat alá kellett vetni, a helyi illetékességgel nem bírókra pedig automatikusan kitoloncolás várt. Az alispán a rendőrség nyakába igyekezett varrni a kialakult helyzetet, mondván, nem elég eréllyel, illetve meglehetősen lanyhán kezelték az illegális kéjelgés ügyét.[6]

A botrány a megye vezetését is hathatósabb fellépésre késztette. Széchényi Imre gróf Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának 1898. február 9-ikei ülésén interpellációt intézett Maár Gyula alispánhoz a „venerikus betegségek terjedésének meggátlása tárgyában”. Dr. Szaplonczay Manó vármegyei tiszti főorvos számolt be a nemi betegségek elterjedtségéről, és kifejtette, hogy nem a felügyelet alatt álló kéjnők és bordélyházak a fertőzések forrásai, hanem a nőcselédek, akik alkalmi kapcsolataikat – amelyek sokszor anyagi ellenszolgáltatástól sem mentesek – gyakran váltogatják. Kimutatása szerint egyébként a nemi betegek számában apadás mutatkozott.[7]

Az alispán utasította Németh István polgármestert, hogy intézkedjék: a városi rendőrkapitány ne csak a bordélyházi kéjnőket vizsgáltassa orvossal, hanem azokat is, „kik köztudomás szerint kéjelgést űznek”, úgymint szobalányokat, pincérnőket, felírónőket, azaz a(z elvileg) titkos prostituáltakat. A cselédeket és a cselédszerző intézeteket is fokozott figyelemmel kellett kísérnie, de elmondható, hogy az utcákon járó minden „kóborló nőre” gondja kellett hogy legyen. Indokolt esetben kötelezően be kellett gyűjtetnie őket. Kaposváron az addigi gyakorlat alapján a bordélyházi kéjnőkön kívül a szállodai szobalányokat is rendszeresen, hetenként kétszer ellenőrizte orvos. Ez azt jelenti, hogy de facto ekkor már létezett Kaposváron a hatóságok által ismert és nem üldözött – kvázi legális – bordélyházon kívüli kéjelgés, amit pedig az érvényben lévő 1882. évi 220. szabályrendelet egyértelműen tiltott.[8] Ez nyilvánvaló bizonyítéka a hatóságok prostitúciós formák változásaihoz való igazodásának és a polgári morál hajlékonyságának, másképp alkalmazkodóképességének a botránkoztató konfliktusok csökkentése érdekében.

A forrást betűhű átiratban közlöm.

Rövid eszmefuttatás a sok kaposvári nemi beteg kapcsán

Kaposvár, 1898. február 13.

Hires város Kaposvár és pedig országszerte. Nem kevesebbről van szó, minthogy itt a bujakórosok[9] száma oly rengeteg, hogy a város harmadik helyen áll az országban, népességi arányához képest. Nem régen a »Pester Lloyd«, ez az előkelő, nagy hitelű lap közölte a bujakórosok statisztikáját, s megdöbbenve olvashatta mindenki a szomorú adatokat. A közelebbi megyei közgyűlésen megbotránkozva említette fel nékünk egyik megyei grófunk, ki sokat ad Kaposvár városára, hogy micsoda ellenőrzés, micsoda gondviselése ez a betegeknek? Senki sem hall?! Mi tehát szinte megdöbbenve említjük fel a megszégyenítő adatokat, hogy lássák és hallják, a kiket illet! Ugyan e tárgyban g[ró]f. Széchenyi [sic!] Imre[10] indítványt is tett a közigazgatási bizottság ülésében, figyelmeztetve a hatóságot a rendkívül szomorító eseményre, s hogy a baj a megyébe is szétterjedhet. A bujakór nagy mérvbeni[11] terjedése Kaposvárott részben annak is tulajdonítható: hogy a cseléd törvényt[12] csak az isten hajtja végre; a cseléd meg nem marad oly háznál, hol a kapuzárás estve rendes időben megtörténik. A fejlődő városba özönnel tódul a napszámos nép, a vacsora vesztő pillék, kik arcátlanul, festett képpel borongolják éjelen át a várost; egy legény 3-4-et vezet a karján; a rendőrség elnézi s a bűn és erkölcstelenség virágzik… Sodoma![13] Azt hisszük, a hatóságok eréllyel fognak hozzá látni, hogy az állapot javuljon, s az orvosok felvilágosítást nyújtanak a szomorú ügy állásáról.

Forrás: Híres város Kaposvár. Somogy, 1898. február 13. 2.

A cikknek valószínűleg Roboz István, a Somogy című hetilap tulajdonos-szerkesztője a szerzője. Számos alkalommal írt, illetve közölt hasonló jellegű írásokat lapjában.

A témáról bővebben:

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében. In Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 31. Kaposvár, 2001, Somogy Megyei Levéltár 177–210.

Récsei Balázs

Híres város Kaposvár

Németh István polgármester

Maár Gyula alispán

Gróf Széchényi Imre