A hónap dokumentuma 2016. augusztus

Jelentés a katolikus egyház andocsi tevékenységéről

A második világháború lezárását követő megváltozott politikai viszonyok a magyarországi egyházak életében gyökeres változásokat eredményeztek. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP)¹ kiemelt feladatának tekintette az egyházak mozgásterének visszaszorítását. A vallás és az egyház 1948-ra az MDP legfőbb politikai és ideológiai ellenfelévé vált. Magyarországon az egyházak szabadságát felszámoló politikai gyakorlat a szovjet mintát követte.

Az egyházak háttérbe szorítása több lépésben ment végbe. Az egyházak gazdasági ellehetetlenítése az 1945-ös földreformhoz köthető. A földreform révén sor került a 100 kh-on felüli birtokok – az egyházi birtokokat is beleértve – kisajátítására és kiosztására. A kilátásba helyezett kártalanítás csak ígéret maradt. A korlátozó intézkedések következő szintjét az egyházak közéleti és politikai tevékenységének csorbítása jelentette. 1946 nyarán felszámolták a katolikus közéletben szerepet játszó egyesületeket és egyleteket. A protestáns egyesületekkel szembeni fellépés csak 1950-ben következett be. A korlátozások az iskolai vallásoktatást is érintették. A kötelező vallásoktatás 1949. szeptember 5-ei eltörlésével a hitoktatás fakultatívvá vált. A kommunista vezetés a fontosabb egyházi pozíciókat betöltő egyházi személyeket különféle módszerekkel (letartóztatások, áthelyezések, internálások stb.) elmozdította pozíciójukból.² A megüresedett helyeket a kommunista vezetéshez hű, választható világi tisztviselők foglalhatták el, akik egyezményeket kötöttek az állammal. 1951 májusában felállították Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH), amely az egyházak irányításának állami szerve lett. A kommunista vezetés egyházpolitikájának célkitűzései az ÁEH és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) együttműködésével valósultak meg. Az egyházak még szorosabb függésének megteremtése érdekében az egyházi tisztségek betöltéséhez az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulása vált szükségessé. Az egyházak kiadásainak fedezésére 1951-ben Vallásfelekezeti Alapot hoztak létre.³

Az MDP egyházellenes politikája természetesen Somogy megyében is éreztette hatását. A témához kapcsolódóan augusztus hónapban az andocsi rendház felszámolásának a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárában fellelhető egyik dokumentumát mutatjuk be.

Andocs község már a tatárjárást megelőző korokban is létezett. 1202 és 1290 között a Győr nemzetség Óvári-Kémendi ága volt a terület birtokosa. A község az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor már plébániával is rendelkezett. Az 1536. évi adóösszeírásban Nemes-Andocs, Egyházas-Andocs és Kápolnás-Andocs elnevezésekkel találkozunk. Andocs 1598-tól a veszprémi püspök birtoka. A török időkben a papi teendőket laikusok (licentiátusok) látták el. A jezsuiták⁴ andocsi missziója 1642-től 1686-ig tartott. Ezt követően az andocsi kápolna 1716-ig gondviselő nélkül maradt. Ez idő alatt a lelkipásztori teendőket Tokay Benedek igali plébános végezte el. 1716-ban gróf Volkra Ottó veszprémi püspök ferencrendieket⁵ telepített le Andocson.⁶ A ferencesek 1720-ig missziósházakban laktak. 1721-ben sor került egy 12 szobás rendház felépítésére, ami azonban 1723-ban leégett. A kápolna sértetlen maradt. 1725-ben megkezdik új kolostor építését. 1739–1746-ig új templom is épült. Az andocsi kápolnához számos csodás esemény kapcsolható. A csodák alapja az a legenda, amely szerint az alapzat nélkül álló kápolnát a Mária szoborral együtt 1520 körül angyalok szállították Andocsra Kalocsáról. A kegyszobor (Szűz Mária szobra) művészettörténészek szerint a XIII. századból való. Az andocsi templom védőszentje a mennybefelvett Istenanya. Andocs település főbúcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén kerül megrendezésre.⁷ Ennek a dátumnak az okán választottunk 2016 augusztusának dokumentumának egy Andoccsal kapcsolatos levéltári forrást.

A következőkben az andocsi rendház megfigyeléséhez kapcsolódó dokumentumot mutatunk be. A dokumentum kitűnő adalékul szolgál a kommunista pártvezetés egyházpolitikai céljainak megismeréséhez. A forrást megközelítően betűhűen, az eredeti helyesírási és gépelési hibákkal közöljük. A forrás szerkezetén, megfogalmazásán nem változtattunk. A dokumentum teljes terjedelmében olvasható. A katolikus egyház andocsi tevékenységéről szóló jelentés a lelkészi szolgálatot teljesítő katolikus papok felsorolásával kezdődik. Ezt követően beszámolót olvashatunk két ferences rendi szerzetes feltehetően nyugatra történő meneküléséről. A forrásból képet kapunk az Andocs községben uralkodó hangulatról (demokráciaellenes vallási megnyilvánulás nincs, a lakosság körében nyugalom uralkodik stb.)

Jelentés a katolikus egyház andocsi tevékenységéről

Andocs, 1949. január 16.

Andocsi körjegyzőségtől.                                                                             BIZALMAS!

9/eln.-1949.

Tárgy: Az Egyház működésével kapcsolatos helyzetjelentés.

Hiv. szám:       A. 135/1.-1948. szám.

ALISPÁN   ÚRNAK

Kaposvár.

A135/1.-1948 számra hivatkozással tisztelettel jelentem:

1. Andocs községben a katolikus Egyháznak az alább felsorolt papjai teljesítenek lelkészi szolgálatot:

P[áter] Nagy Sándor Arisztid ferencrendi pap, andocsi házfőnök, plébános, P[áter] Várhelyi Vid, magiszter, P[áter] Halmos Fortunát, P[áter] Tóth Aladár, P[áter] Fodróczi Béla ferences áldozópapok.

Somogyacsa községben: Felker Lőrinc esperes plébános.

2. Andocs községben rendház van a Szentferencrendi szerzeteseknek.

Vezetője: P[áter] Nagy Sándor Arisztid, házfőnök plébános.

Rendtagok:

P[áter] Várhelyi Vid, magiszter (újoncmester)

P[áter] Halmos Fortunát

P[áter] Tóth Aladár

P[áter] Fodróczi Béla

Fr[áter] Németh Aurél

Fr[áter] Tóth Vendel

Fr[áter] Polgár Antal Bonifác

Lenkovics Sándor Fr[áter] Vencel

Fr[áter] Lócsy Jakab

Fr[áter] Bolla Emilián

Jelentem, hogy 1949. január 16-án, reggel Kulcsár László (Asztrik) 1928. évbeli, fráter, ki Petőmihályfalva (Vas megye) községben 1928. november 25. napján született, anyja neve Ferencz Rozália, a ferences ruhából kiöltözve civil ruhában, Egerszegi Imre volt andocsi kántortanitóval, kinek állomáshelye legutóbb Miháld községben volt, és Tamás Sándor (1924. évbeli) a Ferencesrend gazdasági alkalmazottjával együtt elmentek Andocs községből, állítólag azon célból, hogy nyugatra szökjenek. Jelentem a Rendőrség már nyomoz ezen ügyben.

Apácakolostor nincsen Andocs községben.

Somogyacsa községben sem rendház, sem apácakolostor nincsen.

3. Nevezettek [a szerzetesek] Demokrácia ellenes ténykedést nem fejtenek ki. A Mindszenty ügyben nagyon tartózkodóak. A Mindszenty ügyről egyáltalán kifelé a Nép előtt nem beszélnek, s ennek folytán a községben a Mindszenty ügyben a lakosság körében nyugalom van. Andocs község Népiszervei (sic!) a Mindszenty elleni állásfoglalásuk alkalmából üdvözlő táviratot küldtek a Miniszterelnök úrnak.
4. Nem volt olyan vallásos megmozdulás, melyen Mindszenty barát, vagy demokrácia ellenes megnyilatkozás történt volna.
5. Missziós lelkigyakorlatok az elmúlt héten a jegyzőség községeiben sem voltak. Fenti ferences andocsi papok közül, P[áter] Várhelyi Vid, mint h[elyettes] igali káplán, a hét bizonyos napjain Igal községben működik. P[áter] Halmos Fortunát, andocsi ferencespap pedig Bálványos községbe jár át misézni.

Andocs, 1949. évi január hó 16.

31 női tagból álló engesztelő Mária csoportot szándékszik megalakítani vallási célzatból.

Tóth Aladár: Somogyjád

pénteken mennek és hétfőn jönnek vissza

P[áter] Fodróczi Béla pedig Ságváron van, 5 hét óta keresztel

Sipos Lajos

körjegyző

Sipos Lajos.

MNL SML V. 202. Andocsi Körjegyzőség iratai. 4/1949. sz.

Géppel írott jelentés, aláírással hitelesítve.

A jelentés kézzel írott részei kurzíválással jelölve.

Felhasznált irodalom:

Balogh Margit: Egyházak a szovjet rendszerben (1945–1989). A demokratizálódás kudarca(i) (1945–1956). In: Magyarország a XX. században. II. kötet. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits Kiadó.

Somogy vármegye. (Magyarország Vármegyéi és Városai). Főszerk.: Csánki Dezső. Országos Monográfia Társaság. Budapest, 1914.

Szebenyiné Keczeli Ágnes: Lehet egy tanáccsal több? Egy község harca önkormányzatának visszaszerzéséért. Kézirat. 1988.

Balogh Eszter