Céhek, ipartársulatok, ipartestületek, legeltetési, erdőbirtokossági, vízgazdálkodási társulatok, hegyközségek és néhány köztestület irategyüttese tartozik ide.

 

Pest megye területén két városnak, Nagykőrösnek és Vácnak maradtak meg legteljesebben a céhiratai. A nagykőrösieket (13 db) intézményünk, a váciakat (15 db) a váci levéltár őrzi.

 

Az ugyanazon mesterséget űző iparosok érdekeik megvédésére, munkájuk és önmaguk becsülésére, az egyesülésben rejlő erő mesterségük javára történő kihasználása, egyúttal a verseny kizárása érdekében tömörültek céhekbe. Belső életüket a maguk alkotta szabályok készítésével és betartásával pontosan körülhatárolták. A céh iratait a többnyire remekmívű céhládákban őrizték, amelyek ma a múzeumok féltve őrzött kincsei.

 

Nagykőrös város ipara a 17. század elején a török hódoltság alatti lakosságszám növekedés következtében indult fejlődésnek. Forrásaink szerint legkorábban, 1617-ben a szabó céh alakult meg, a szabókat 1628-ban követték a szűcsök. Ezt követően 1872-ig – amíg a város ipara a céhszervezet irányítása alatt állott – összesen 14 céh alakult, amelyek mindegyikétől őriz levéltárunk valamilyen és valamennyi írott emléket. A legnagyobb terjedelmű a szűcs céh iratanyaga, amelynek első megmaradt irata 1730-ban keletkezett. A nagykőrösi céhek iratainak gyűjteményében a legkorábbi irat 1662-ből származik.

 

A céhek 1872. évi megszűntetése után létrejött ipartársulatok iratai gyűjteményes fondokat képeznek.Az iparosok támogatása, közöttük a rend és egyetértés fenntartása, érdekeik hathatós védelme volt a célja az 1884-ben (1884: XVII. tc.) létrehozott, s 1949-ig működő ipartestületeknek. A Pest Megyei Levéltárban 29 ipartestület iratait őrizzük. Terjedelmük néhány centimétertől a néhány méteres nagyságig váltakozik. Többnyire személyi és pénzügyi irataik maradtak meg.

 

A legeltetési és az erdőbirtokossági társulatok irataiból gyűjteményeket alakítottunk ki, de együttes terjedelmük sem jelentős, egy-egy társulatnak csak néhány centiméter irata van.

 

Az 1894: XII. tc. által a szőlőművelés elősegítése végett megalakított hegyközségek közül a Pestvármegyei-Budapestkörnyéki Hegyközségi Tanácsnak (1924–1949 között) 7,76 fm irata maradt meg. Az illetékességi területén lévő községek ügyei (számadások, nyilvántartások, szőlőterületek kimutatásai, tulajdonosok lajstroma stb.) ábécérendben kutathatók. Viszonylag részletes raktárjegyzék is segíti az iratokban való eligazodást.

 

A vízgazdálkodási (vízhasznosító, ármentesítő, védgát, vízmű, ivóvíz) társulatok után csak fondtöredékek kerültek levéltári őrizetbe.

 

Pest megyei, illetve budapesti székhellyel három regionális idegenforgalmi-területfejlesztési intéző bizottság működött: 1957–1980 között a Dunakanyar Intéző Bizottság (Budapest), 1969–1980 között a Ráckevei (Soroksári) Duna Intéző Bizottság (Ráckeve) és e kettő jogutódjaként 1980–1999 között a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság (utolsó nevén a Gazdasági Minisztérium Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottsága – Budapest). Illetékességi területük kiterjedt néhány fővárosi kerület Duna menti részére, valamint Pest, Komárom-Esztergom, Nógrád és Bács-Kiskun megye meghatározott településeire. Mindhárom fondban – e szervezetek működésével kapcsolatos iratokon túl – nagyszámú területrendezési és -fejlesztési tervdokumentációt, térképet, fotót, mozgófilmet, újságkivágatot és aprónyomtatványt kutathat az érdeklődő.

 

Unikumként őrzi levéltárunk az egyetlen magyarországi székhelyű nemzetközi szervezet, a Duna Bizottság 1949–1979 között orosz és francia nyelven keletkezett nyomtatott kiadványait. Ezek tartalmazzák a bizottság ülési jegyzőkönyveit, értesítéseket, a bizottság szervezetével és működésével kapcsolatos összeállításokat, továbbá a Duna folyó hidrológiai évkönyveit, tájékoztatókat a Duna hajózható útjairól, statisztikai évkönyveket és közleményeket a dunai hajózható utakról, teherforgalomról, átkelőhelyekről stb., valamint egyedi műveket.