Vajda János halálának évfordulója (január 17.)

2021.01.26.
MNL Fejér Megyei Levéltára

Január 17-én volt Vajda János (Pest, 1829. máj. 8. – Bp., 1897. jan. 17.) halálának évfordulója. A XIX. század második felének jelentős költője 124 évvel ezelőtt hunyt el, így ma rá emlékezünk. Vajda János több szálon is kötődött megyénkhez: édesapja Válon volt uradalmi főerdész, továbbá az ifjú Vajda diákévei egy részét a Királyok Városában töltötte, művészetében is felbukkan Alba Regia, mint ihletforrás.

Vajda János Budapesten (Ötpacsirta utca) született 1827. május 7-én, Vajda Endre és Veleczky Lídia gyermekeként (az apa származását tekintve jobbágysorból való szolgalegény, a gyermek születésekor pesti urasági inas, az édesanya egy szegény földműves leánya volt, házasságkötésük előtt szobalányként szolgált). A házaspárnak kilenc gyermeke született, öten élték meg a felnőtt kort, közülük a költő a legidősebb (3 lány és 1 fiú testvére volt). Vajda Endrét 1828-ban szolgálatába fogadta Ürményi országbíró, így a férfi Vaál (korabeli írásmód) uradalmi birtokának először erdőkerülője, majd főerdésze lett. A família beköltözött a váli Vadász-völgyben álló vadászházba. (A mai váli kultúrparkban a Váli Vadásztársaság kopjafát állított a nagy vadászelődök emlékezetére, az emlékművön az elmúlt két évszázad helyi erdészeinek, vadászainak, sportvadászainak, vadőreinek nevei között ott olvasható Vajda Endréé is.) A „váli remeteként” is emlegetett költő élete első tíz évét ebben a „magános” erdészlakban töltötte, amely a költő szerint „Valóságos Kánaán, Paradicsom, eldorádó volt”. A ház meglehetősen nagyméretű volt, továbbá egy hold gyümölcsös-, virágos-, és két hold konyhakert is tartozott hozzá, így viszonylagos jólétben élt a fokozatosan hét tagúvá bővült család. Vajda János életrajzának íróját, Kerekes Györgyöt idézve „A kis fürge mezítlábas János gyerek kosárszámra hordta a zöldséget, ugorkát, zöldbabot a konyhára.” A családban igen szeretetteljes hangulat uralkodott, így írt a költő – már felnőttként – a szüleiről: „Meglátogattam szülimet, Csupa szív volt mind a két öreg; Annyit elcsókoltak képemen, Majd elállt belé lélekzetem.” Az Ürményiek főerdészeként az édesapa rendszeresen vadászott, az ifjú János pedig amikor csak tehette, elkísérte őt a hajtásokra. A Válon szerzett impulzusok a költői munkásságára is nagy hatást gyakoroltak: a természet, különösen a váli erdészlak – a gondtalan élet szimbólumaként – művészetének visszatérő motívumává vált, ezenfelül Cserszilvásy Ákos álnév alatt vadászati tanulmányokat is publikált (további írói álnevei: Arisztidesz, Quintus, Homonnai Béla). Részlet Vajda „A vaáli erdőben” (1875): című lírájából:

„Odabenn a mély vadonban,

A csalános iharosban,

Félreeső völgy ölében,

Sűrű árnyak menhelyében;

 

Oh milyen jó volna ottan,

Abban a kis házikóban,

Élni, éldegélni szépen,

Békességben, csöndességben! […]”

Vajda János középiskolai tanulmányait Székesfehérváron kezdte meg a Ciszterci-rend Szent István Gimnáziumában 1837-ben. Később Pestre került: beköltözött nagybátyjához, Vajda Péter íróhoz és felvételt nyert a pesti piarista gimnáziumba, ahol 1840 és 1842 között eminens diákként elvégezte a 4. grammatikai és az 1. humanista osztályt. A visszaemlékezések szerint jó természetű, komoly gyermek volt, aki szeretett tanulni, a szünidőben vagy az erdőben bolyongott és vadászott, vagy pedig olvasott. Apja úgy vélte, hogy egyházi pályát kéne választania: papnak szánta fiát. Vajda Jánost viszont a teológia helyett inkább az irodalom foglalkoztatta: 1844. december 18-án jelent meg első verse (Bakonyi legény) az Életképek című irodalmi divatlapban. 1845-ben Vahot Imre Pesti Divatlapjának kezdett el írni, majd vándorszínésznek állt. Összesen tizennégy hónapot töltött a „porondon” és színtársulatával bejárta Magyarország és Erdély nagy részét. A költő tudatosan választotta a kalandos életet: „Otthon Vaálban, atyámnál oly bőségben éltem, hogy utóbb a jólétet meg is untam és megszöktem színésznek, hogy ne csak tejben-vajban fürödjem hát mindig, hanem próbáljak nyomorúságot és éhséget is. Látni, utazni, tapasztalni, koplalni vágytam.” A társulat tagjai által csak „fehérpiros képű Jánoskának” becézett Vajda legszívesebben betyárt vagy parasztlegényt játszott. „Török-Szent-Miklóson” a Két pisztoly című darab Kugli borbély karakterével aratott nagyobb sikert. A szülők unszolásának engedve egy idő után otthagyta a nélkülözéssel járó színészéletet és hazatért. A váli uradalom kasznárjához (a magtárakat kezelő uradalmi tisztviselő) került nevelőnek, aki később beajánlotta a főhercegi uradalomba gyakornoknak (1846–1847 között volt Alcsúton gazdászati gyakornok). 1847-ben felvette a pesti Gazdasági Egyesület. Vajda azonban egyik pályán sem találta meg számításait, így az írásra kezdett koncentrálni. Fokozatosan egyre nagyobb hírnévre tett szert a Pesti Divatlapban közölt írásai segítségével, és hamar ismeretséget kötött az irodalom kiváló ifjabb képviselőivel (Jókai, Vas Gereben) is. Költőnk is ott volt 1848. március 15-én a Pilvax-kávéházban, mikor a fiatalság kikiáltotta a forradalmat. Később beválasztották a bécsi forradalmi ifjúság üdvözlésére menő küldöttség tagjai közé. A szabadságharc kitörésekor közhonvéd, később tiszt (vörössipkás hadnagy) lett. 1848 júliusától kezdve részt vett a hadjárat minden viszontagságaiban (Egy honvéd emlékiratai című munkájában örökítette meg emlékeit). A világosi fegyverletételt követően besorozták a császári hadseregbe, mint közlegényt, így egy éven át Stájerországban és Itáliában teljesített szolgálatot. Hazatérését követően a földbecslő hivatal napidíjasaként dolgozott először Kiskunhalason, majd Budán. Ebben az időszakban ismerte meg első múzsáját, Kratochwill Georginát – aki házigazdájának lánya volt–, a reménytelen szerelmét a Gina-ciklus verseiben beszélte el. 1853-ban barátai hívására visszatért Pestre és folytatta írói és költői tevékenységét. Karrierje 1855-től új lendületet vett: rengeteget publikált, továbbá megkezdte hírlapírói működését is a Magyar Sajtónál. 1857. január 8-án elindította a Nővilág című szépirodalmi lapot, melyet egészen 1863. június 30-ig ő szerkesztett. 1863. január 1-től a Magyar Sajtó című politikai napilap felelős szerkesztője lett június 27-ig, azonban megromlott egészsége miatt lemondott a szerkesztői posztról és külföldi fürdőkúrára utazott. Arisztides néven politikai röpiratokat (Önbírálat és Polgárosodás. Pest, 1862) adott ki, azonban az „Önbírálat” című értekezése miatt erős támadások érték (elterjesztették róla azt is, hogy bécsi körök bértollnoka). 1863. szeptember 17-én tragikus baleset történt Válban: Vajda Endre és felesége lovas kocsijukkal felborultak és életüket vesztették. A fenti történések következtében a költő közel három évig egyáltalán nem publikált. 1869. március 18-án a siklósi kerület (Baranya megye) megválasztotta országgyűlési képviselőjének. 1869.augusztus 11-én született Székesfehérvárott című verse. Részlet a versből:

„[…] Itten állott az Elsőnek

Apostoli trónja;

Jeruzsálemi Endrének

Itt a koporsója.

 

Ős dicsőség, ősi nagyság

Kezdete és vége!

Itt minden füszál, kő, virág

Régi szent ereklye.”

1870. január 26-án a Kisfaludy-társaság rendes tagja lett. 53 évesen találkozott az akkor 19 éves Bartos Rózával – Rozamundával –. A lány csüngött a költőn (gyakran felszökött a lakására) és sürgette mielőbbi egybekelésüket, így 1880. november 27-én a Bakáts téri Szent Ferenc plébániatemplomban megesküdtek. A házasság nem tartott sokáig: az esküvő után 15 hónappal Vajda válókeresetet nyújtott be az esztergomi Érseki Főszentszékhez (a házasság el nem hálására hivatkozva), de csak 1886-ban ért véget a bontóper. Az 1880-as évek végén rendeződik Vajda anyagi helyzete: 1889-ben a kultuszminisztertől évdíjat kapott (haláláig). 1892-ben, hatvanöt évesen írta meg ikonikussá vált versét, a Harminc év után című művét. Ötvenéves írói jubileumának alkalmából 1894-ben báró Eötvös Lóránt közoktatásügyi miniszter 1800 forint évjáradékot biztosított számára. 1895-ben Vajda János költeményei címmel saját válogatása jelent meg. Utolsó röpirata, a „Magyarság és nemzeti önérzet” volt. Egészségi állapota napról napra romlott, majd január 17-én reggel örökre lehunyta szemeit Budapesten. Síremlékét 1915-ben adták át a Kerepesi temető 1/34. sz. tábla 4. sorában.

Válon Vajda János Emlékház (Vál, Antali erdő) nyílt gyerekkorának színteréből: szülőházában emlékkiállítást rendeztek be korabeli bútorokkal, a nádfedeles kis házban a költővel kapcsolatos dokumentumok is láthatók.

Felhasznált irodalom:

 

 

 

Utolsó frissítés:

2021.02.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges