„ Március 15-e pirossal feljegyezve”

2022.03.11.
MNL Fejér Megyei Levéltára

„Március 15-e pirossal feljegyezve, ez az évszázados rabságtól való megszabadulás napja volt. A kigúnyolt ifjúság győzött az okossá válni akarók felett! Háromezer és harmincezer éljent nekik!” (Brunszvik Teréz)

 

1848. március 15-én – az európai forradalmi hullámhoz kapcsolódóan – Pest-Budán is kitört, majd vér nélkül győzött a forradalom és a nemzeti szuverenitás. Megszületett a modern parlamentáris Magyarország és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralomtól való függetlenedés és az alkotmányos berendezkedés kivívása lett.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárában megtalálhatóak az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc helyi dokumentumai (ellenben az abszolutizmus 1850 és 1860 közötti irataiból csupán töredékek maradtak fent). A nagybirtok hazájának mondott Fejér megyében (a megművelt földterület 833 055 hold volt, amelynek 9-10%-át a jobbágyok művelték, közel 90%-át az uradalmak; az allodiális földek jelentős része a Batthyány, a Cziráky, az Esterházy, a Lamberg, a Lilien, a Luzsénszky, a Károlyi, a Szapáry, az Ürményi, és a Zichy családok kezében összpontosult) is megjelent a társadalmi átalakulás igénye. A megyében a forradalom és szabadságharc részeként győzelmes csata és tragikus kimenetelű ütközet is zajlott (előbbire a 1848. szeptember 29-ei pákozdi csata, lásd itt: https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/pakozdi_csata; az utóbbira az 1848. decemberi móri csata a példa). Ma 1848 márciusának megyei eseményeivel (első napoktól március végéig) fogunk foglalkozni, a csatolt képeken pedig korabeli dokumentumainkból találnak egy kisebb válogatást.

 

Boross Mihály (1815–1899; ügyvéd, illetve író, a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa) a székesfehérvári forradalmi eseményekről így ír „Élményeim 1848–61” című könyvében: „A hír [a fővárosi március 15-ei eseményekről] megelőzött bennünket, de mégsem tudtak annyit, mint mi beszéltünk... Mintha riadó trombita hangján szólottunk volna, mely beharsogja s felkölti a várost, a tömeg mindig nagyobb lett, s mint a hegyekről megindult ár a városház terére nyomultunk. Itt felolvastuk a 12 pontot, a Petőfi Nemzeti dalát, mely oly gyújtó hatással volt az összesereglett polgárságra, hogy csak puska kell, s azonnal indulunk, ha kell. S azon éjjel már nemzetőrök járták be az utcákat, s a rend sehol sem zavartatott meg. A nemzetőrök mellükön kokárdás, karjukon nemzetiszín szalagot viseltek, hogy mindenki megismerje őket, s tisztelje bennük a nemzet katonáit.” Boross az Első Magyar Életbiztosító Társaság közgyűlésén vett részt március 14-én Pesten, ahonnét másnap érkezett vissza Székesfehérvárra.

 

Haáder Pál és König József követek március 14-én kelt levelükben jelentették a város tanácsának a bécsi eseményeket, a „sebes postán" küldött jelentés részletes megtárgyalására a március 16-án délután tartott tanácsi ülésen került sor. Ezt követően a város több polgárának jelenlétében folyt tovább a megbeszélés a Pelikán vendéglő színháztermében tartott vacsorán.

 

A székesfehérvári forradalmi események kiindulópontjaként Boross a Fekete Sas Szállót (vendégfogadó és étterem, a mai Ady Endre utca 7. szám alatt üzemelt) nevezi meg. A vendéglátóhely a pesti Pilvax helyi változataként fogható fel: itt gyűlt össze a városi értelmiség. A Sasban „kaszinózó urak” 1848. március 16-án részben Boross elbeszélése alapján szereztek tudomást a pesti forradalomról, kézről-kézre járt köztük a 12 pont, amelyet másnap már plakátokon is olvashattak a fehérvári polgárok.

 

A helyi polgárok a március 17-i tanácsülés alatt a városháza udvarán gyülekeztek és megbízták – többek közt – Szluha Benedek Fejér megyei szolgabírót, illetve Hamvasy Emér (eredeti néven Aschner Imre, ő is Pesten volt Borossal március 14–15-én), illetve Gilly János, Simli József és Réh János képviselőket, hogy az ülésen kérjék fel a testületet, hogy a közgyűlést folytassák a Városháza udvarán. Tekintettel „a tárgyalandó ügyek országos és nemzeti fontosságára” a tanács teljesítette a kérésüket, a tanácskozás ekkor „elegyes közgyűléssé” alakult át. Az ülés ünnepi szónoklatát Szluha Benedek tartotta, ezt követően ismertették a 12 pontot, amit a népgyűlés „egy lélekkel és közakarattal” elfogadott. Ezenfelül a személyes vagyonbiztonság érdekében nemzetőrség szervezéséről is döntöttek. A népgyűlést követően mintegy annak záró pontjaként a városházára kitűzték a nemzeti zászlót.

 

Fejér megyében a március 15-ét követő napokban jelentősebb megmozdulásra nem került sor, azonban a járásokban tevékenykedő küldöttségek jelentéseiből kitűnik a helységek lakosságának egyre növekvő elégedetlensége. Adonyban, Dunapentelén, Hercegfalván Perkátán, illetve Rácalmáson a nép „a törvény[...] által nyerendő szabadságait a legnagyobb háládatossággal és köszönettel fogadta”. Utóbbi helyszínen a házas zsellérek a törvényjavaslat alapján azt remélték, hogy a szerződésekben foglalt kötelezettségeik alól majd mentesülhetnek. A megye küldöttsége (élén a területileg illetékes szolgabíróval) nem tudta lecsillapítani a tiltakozó zselléreket, akik végül a „vagyonos” réteg tagjaiból nemzetőrséget alakítottak. Alcsúton, Kajászószentpéteren és Válon a robot teljesítését tagadták meg a jobbágyok. Ürményi József, a váli uradalom birtokosa végül utasította tiszttartóját, hogy ne kötelezzen senkit robotra. Bicske és Vereb birtokosai sem követelték „a gyűlölt robotnapokat”. Lassanként a „gyűlölt robot” eltörlése – még a törvényjavaslat szentesítése előtt – általános gyakorlattá vált a megyében (a földbirtokosokat a parasztmozgalmaktól való félelem is visszatartotta az erőszak alkalmazásától).

 

A megyei törvényhatóság március 19-én tartotta meg első rendkívüli ülését. A nemesi kisgyűlés egybehívását Zlinszky István első alispán határozta el, az ülésen ismertette a miniszterelnök körlevelét, amelyben a törvényhatóságok vezetőit „a nyugalom és közbéke” fenntartására utasította. A kisgyűlésen megjelent táblabírák, uradalmi és közügyvédek, valamint a központi és a járási tisztikar tagjai örömmel vették tudomásul a cenzúra eltörlését és a sajtószabadság kikiáltását is. A helytartótanács ekkor szövegezte meg és küldte el a törvényhatóságoknak a cenzúra eltörléséről szóló körrendeletét.

 

Székesfehérvár polgárait állandó feszültségben tartották a Pestről és Pozsonyból érkező információk: István nádor miniszterelnöknek nevezte ki Batthyány Lajost; a közteherviselésről, a jobbágyfelszabadításról, az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat pedig az országgyűlés mindkét táblája elfogadta.

 

A bekövetkezett események hatására a városi magisztrátus népgyűlést hirdetett meg március 20-ára. Aznap több ezer főből álló tömeg lepte el a városháza udvarát és környékét. A népgyűlés határozatai a megismert törvényjavaslatok szellemében születtek. A természetjogra hivatkozva a polgárság képviselőit ettől kezdve nem egy zárt testület (a tanács, a választópolgárság és a 30 képviselő), hanem maga a nép kívánta ellátni utasításokkal (követutasításokkal). A közgyűlések, a tanácsi és a törvényszéki ülések egyaránt nyilvánossá váltak. A rend és a nyugalom biztosítására – mivel a polgárőrséget nem tartották elegendőnek – csendbizottmányt (más néven csendválasztmányt) hoztak létre, a szervezet elnöke Miskey Ferenc polgármester lett. E döntés fordulópontot eredményezett az események menetében, mivel a csendbizottmány többször magához ragadta a helyi események irányítását.

 

Március 21-én a nemzetőrség felfegyverzéséről hoztak határozatot. A nemzetőrök ikonikus fegyvere az ún. „nemzetőrdárda” lett: az eszköz 26 cm hosszú 5,5 cm széles acélpengével és 102 cm hosszú, illetve 3,5 cm vastag keményfa nyéllel rendelkezett. A fent jellemzett nemzetőrdárda jelenleg a Pákozdi Csata Emlékmúzeumában látható (leltári szám: 7307; a műtárgy 1927-ben került a Szent István Király Múzeumba id. Akóts István székesfehérvári lakos ajándékaként). A nemzetőrök fegyvereinek hasonló külleműre való kialakítása általános lehetett Fejér megyében: a megyei bizottmány a kovácsokat és a lakatosokat szólította fel fegyvergyártásra (napi 100 lándzsa előállítása volt az elvárás). A nemzetőrdárda a Szabatsági Nóta című nemzetőrdalban is feltűnik. A dal szövegét Kátai Király István (1810–1887) perkátai földműves kéziratos daloskönyvében (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, EA. 309) fedezte fel Lukács László néprajzkutató:

„Most nyílik a szelíd rózsa bimbója,

ki van tűzve magyar hazánk zászlója

sok szép ifjú föl esküszik alája,

ezt kívánja most a magyar hazája.

 

Magam is hát katonának be állok

úgy legalább meg siratnak a lányok

[…]

Aczél dárdát csináltatok magamnak,

szép czímerét rá vágatom honomnak

[…]

Három színű selem zászlók lobognak

szabadságát jelentik a magyarnak

három színbűl varrasd rózsám ruhádot

ha szereted tiszta szívből hazádat”

 

A népmozgalom ezt követően is fontos szerepet kapott a város életében. Március 24-én nagy érdeklődés mellett zajlott le a közgyűlést, amelyen elsősorban a városi törvényjavaslatról és a sajtótörvény tervezetéről tárgyaltak. A közgyűlés – a népképviseleti országgyűlés által alkotott törvény elfogadásáig – a Helytartótanács ideiglenes sajtószabályai mellett kötelezte el magát.

 

A március 26-ára meghirdetett újabb népgyűlést végül a tervezettnél korábban, 25-én tartották meg, ahol ismertették a közteherviselésről, illetőleg a papi tized és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat. A törvénycikkeket és az országgyűlési nyilatkozatot kinyomtatták 800 példányban, hogy a város polgárai részletesen megismerhessék főbb pontjaikat. Ezen a népgyűlésen választották meg az április 3-ára összehívott megyegyűlés városi tagjait is. Ezt követően elrendelték az „idegen" címerek és zászlók eltávolítását a közintézményekről és nemzeti színűekre cserélték őket.

 

A március 15-i vívmányokért 1848. március 26-án a vásártéren magyar nyelvű hálaadó misét celebráltak. Estére a városban díszkivilágítást rendeltek el: minden ablakba égő gyertyát tettek ki a lakók (1840-ben összesen 31 nagyobb és 9 kisebb lámpás volt a városban, az 1850-es években tért át a város a petróleumlámpások használatára.). A gyertyák lángja a forradalom örömtüzét jelképezte.

 

A megyei kisgyűlés március 26-án utasította a küldöttségek tagjait, hogy haladéktalanul kezdjék meg a falvakban és a mezővárosokban a nemzetőrség megszervezését (fél telekkel vagy azzal felérő vagyonnal rendelkezőkből, önkéntes alapon), azonban a helységek jelentős részében a lakosok nem rendelkeztek megfelelő vagyonnal, így nem alakíthattak szervezeteket (Szabadbattyán, Polgárdi, Füle, Sárladány, Szentmihály stb.). A megyeszékhelyen a nemzetőrség megszervezése problémamentesnek bizonyult. A nemzetőrök összeírásával a csendválasztmányt bízták meg. Március 31-én 500 önkéntes kezdte meg, illetve folytatta nemzetőri szolgálatát.

 

1848. március 29-én alakult meg a 10 tagból álló megyei ideiglenes választmány, amelynek elnöke az alispán lett, amely szinte azonnal, március 30-án átszervezésre került. Zlinszky alispán továbbra is megtartotta elnöki funkcióját, viszont a testület tagjainak számát kibővítették (18 fő) és megváltoztatták az összetételét is.

 

A hónap utolsó napján együttes ülést tartott Fejér Vármegye Ideiglenes Választmánya és Székesfehérvár Csendválasztmánya, mivel aggasztó hírek érkeztek a független magyar kormány megalakításáról és a jobbágyfelszabadításról kidolgozott törvénycikkek szentesítésének halogatásáról. Az ország jelentősebb városaiban zajló megmozdulásokhoz csatlakozott a fehérvári polgárság és a megye liberális nemessége is. Azt vallották, hogy a haza függetlensége nem lehet semmilyen alku tárgya.

 

Amennyiben a forradalom és szabadságharc további eseményei iránt érdeklődnek, figyelmükbe ajánljuk Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 című munkáját. A mű megvásárolható intézményünkben (a kötet ára 2000 forint, https://mnl.gov.hu/mnl/fml/megvasarolhato_kiadvanyok), illetve online elérhető a hungaricana felületén (https://library.hungaricana.hu/hu/view/FEJM_Lk_23_1848/?query=fej%C3%A9r%20megyei%20lev%C3%A9lt%C3%A1r%201848%20forradalom&pg=2&layout=s).

 

Felhasznált irodalom:

  • Csurgai Horváth József–Hudi József–Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZFV_FSZFT_01_1848-49/?pg=0&layout=s
  • Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6.
  • Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849
  • Erdős Ferenc–Hári Gyula–Kelemen Krisztián: Pákozd. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 2001
  • Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3.
  • jelesnapok.oszk.hu
  • kozterkep.hu
  • Lukács László: 1848-49 jeles napjai a néphagyományban. https://mek.oszk.hu/08700/08765/08765.pdf

 

 

Szerző: Szima Viktória

Utolsó frissítés:

2023.03.30.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges