Klebelsberg 150 - Klebelsberg Kunora emlékezünk

Az idei év kerek évfordulókban meglehetősen gazdag, idén lett 10 éves a Czinki Ferenc nevével fémjelezhető Fehérvári Irodalmi Napok, vagyis a FIN (a FIN-hez kapcsolódóan 2025. november 20-án Varga Gábor Farkas várja tárlatvezetéssel és workshoppal a kedves vendégeket a Vers-plakátok című tárlatában).

50 éves a Fekete Sas Patikamúzeum, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára szintén 1975-ben kapott önálló székházat a Szent István tér 2. szám alatt, az egykori Ferenc József Nőnevelő Intézetépületében (1979-ben a Szent István tér 3. is a levéltár részévé vált).

100 éve született Moskovszky Éva játékgyűjtő (kollekciójából jött létre a Fehérvári Babaház, majd 2012-ben a Hetedhét Játékmúzeum), most lesz a magyar rádiózás centenáriuma is (1925. december 1-én kezdték meg a rendszeres műsorszórást).

Székesfehérvár és Fejér Vármegye első múzeumának 150 évét bemutató „Egy múzeum tekintete” című időszaki tárlatot még vasárnap megtekinthette a nagyérdemű. Csütörtökön ismét évfordulóhoz értünk, 150 évvel ezelőtt, november 13-án látta meg a napvilágot gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, aki Székesfehérváron töltötte gyerekkorának zömét. A mai napon így ifjúkoráról kívánunk számot adni.

A Klebelsberg família egy osztrák eredetű nemesi család, történetük a 16. századig vezethető vissza. 1520-ban már fel tudnak mutatni egy polgármester őst, aki Sopron városának volt elöljárója. A família kiváló harcosokban is bővelkedett, akik hadi érdemeikkel elősegítették a család feljebb jutását a ranglétrán, így válhattak 1530-ban a tiroli Thumburg várának uraivá (nevük Klebelsberg von Thumburg-ra változott). 1686-ban Klebelsberg Ferenc Budavár bevételnél tanúsított haditetteivel megszerezte a grófi címet. Ezt megerősítendő álljon itt Kuno gróftól egy idézet: „Buda visszafoglalásakor a török elleni küzdelemben mély sebbel együtt kapta a grófságot egyik ősöm…” Gróf Klebelsberg Kuno nagyapja és apja is a katonai hivatást választotta (a nagyapja, Klebelsberg Ferenc gróf egy huszárezred századparancsnokaként, édesapja Klebelsberg Jakab a 14. huszárezred századosaként szolgált a császári és királyi hadseregben).

Klebelsberg Jakab 1872-ben nősült meg, párjául felső- és alsó-eőri Farkas Arankát (a Farkas család középnemesi família volt, a nemességet II. Mátyástól, illetve Rudolf királytól kapták). Aranka lett a Klebelsberg család első magyar származású női tagja. A Farkas leányok szerencsés házasságokat mondhattak magukénak: Arankából Klebelsberg grófné lett, Gabriella egy magas rangú katonatiszthez, Farkas Sándorhoz ment feleségül, aki nem mellesleg tulajdon unokafivére volt. Klementina Scherer Kamill táblabíróval kötötte össze életét. Csupán a legifjabb leány, Franciska maradt pártában. A Farkas leányok és hitveseik – Arankát és Jakabot kivéve – együtt éltek a Szarka utca 147-es szám alatti (ma Táncsics Mihály utca 4.) hatalmas épületben.

A Klebelsberg-Farkas pár az Arad vármegyei Magyarpécskán telepedett le. Először egy kislánnyal gyarapodott a család, majd 1875. november 13-án megszületett Kuno gróf (Imre Aurél Ferenc). Kuno nevét apjának jó barátjától, gróf Czetwitz Kunotól (Zedwitz Kúnó) kapta. Maga a név a német Konrád név becézett alakja (Konrad-Kunrad-Kuno). Kuno gróf nevének helyesírásával kapcsolatban nagy dilemma áll fent: egyesek ékezetek nélkül – Kuno- írják, míg mások szóvégi hosszú „ó”-val zárva tartják helyesnek. Az első verziót a család leszármazottjai is pártolják, míg az utóbbi írásmód a név mai írásmódját tükrözi. Azt azonban kevesen tudják, hogy létezik egy harmadik verzió is: csupa ékezettel ellátott forma. Annyi bizonyos, hogy ez a gróf nevének első hivatalos alakja, mivel születési anyakönyvében még, mint „Kúnó” szerepel. A keresztapa szintén ekképpen írja a nevét, tehát 1875-ben még ez az írásmód volt divatban. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a jövendőbeli kultuszminiszter ifjú éveiben nem lelkesedett idegen hangzású nevéért. A családja egy biztató válasszal tudott szolgálni: legalább nem Udónak keresztelték. Ugyanis a Czetwitz családban a Konrád-Kúnó mellett az Udo név is közkedvelt volt.

Kuno első éveit Magyarpécskán tölti, mivel apját mint a császári és királyi hadsereg századosát ide kötötte a katonai szolgálat. Sajnálatos módon rövid ideig élvezhette a gondtalan gyermekéveket, ugyanis Jakab gróf egy hadgyakorlat során lebukott lováról és az egész század átlovagolt rajta. Sérüléséből a vártnál lassabban lábadozott, ráadásul a tüdőbaj tünetei is megmutatkoztak rajta Az apa betegsége mellett újabb tragédia sújtotta a családot: elveszítették leánygyermeküket. Jakab egyre gyengébb lett, így 1876 végén kérte egyéves szabadságolását. Felesége 1876-ban levitette a gleichenbergi szanatóriumba, remélve, hogy a levegőváltozás és a segítség meghozza a várt gyógyulást. Azonban már ez sem segíthetett, így 1877. június 15-én Jakab gróf távozott az élők sorából. Így Kuno még kétéves kora előtt félárvává vált.

Az ifjú özvegy és gyermeke, férje maradványaival egyetemben elhagyta lakhelyüket, Magyarpécskát és visszatértek Székesfehérvárra. A Székesfehérvár és vidéke című lap 1877. június 20-i számában tették közzé halálhírét „Thumburgi gr. Klebelsberg Jakabné, szül. Felsőeőri Farkas Aranka és fia Kúnó tudatják, hogy Thumburgi gróf Klebelsberg Jakab a 14. sz. cs. és kir. huszárezred kapitánya és birtokosa a hadiéremnek hosszas szenvedés után 34. életévében, házassága 5. évében Székesfehérváron 1877. június 15-én elhunyt[…].” Jakab grófot 1877. június 17-én a székesfehérvári Hosszútemetőben, felső- és alsó-eőri Farkas család családi sírboltjában helyezték végső nyugalomba.

Aranka kisfiával pedig visszakötözött a családi rezidenciára. Az asszony soha nem vetette le az özvegyi fátylat, nem keresett új társat maga mellé. Kuno nevelése ettől kezdve nem a grófi rokonságra, hanem a székesfehérvári családtagokra hárult.

A hatalmas Szarka utcai „palota” az egész Farkas família lakóhelyéül szolgált, így a felnövekvő Kuno a kiterjedt rokonság – nagyszülei, édesanyja, nénjei és férjeik – körében cseperedhetett fel. mellett nevelkedett. Mielőtt azt feltételeznénk, hogy a népes család zsúfolt szobákban tengődött, le kell szögeznünk, hogy egy tekintélyes méretű épületről beszélünk. Az emeletes épület számos szobát rejtett. Székesfehérvár város 1909-es házadó kataszteri törzskönyve szerint 23 szoba és 22 mellékhelyiség volt az egyemeletes házban, így bérlők fogadására is alkalmas volt az épület. Az 1879-ben kelt Királyi és házi adófőkönyv tanúsága szerint a Farkas família mellett még két család és egy bérlő lakta a Szarka utcai ingatlant.

A hatalmas háztömb a lakószobák mellett egy grandiózus könyvtárral is rendelkezett, amely az évek folyamán megnyitotta Kuno gróf a tudományos élet kapuját. Széleskörű műveltségének alapjait a családi könyvtár állományának megismerésével alapozta meg.

Férfimintát két személy szolgáltatott számára: nagyapja Farkas Imre, aki 1883-ban bekövetkezett haláláig gyámkodott felette, illetve Klementin nagynénjének hites ura, Scherer Kamill. Anyai nagyapjától – noha nem volt olyan előkelő, mint a Klebelsberg felmenők – sokat tanulhatott, mivel a család birtokainak igazgatásán túl értett a pénzügyekhez, sőt írói vénával is rendelkezett, és publikált a kortárs mezőgazdasági szaklapokba, de a Pesti Naplóval is kapcsolatban volt.

Scherer Kamill mély nyomot hagyott életében, bácsikájában olyan beszélgetőpartnerre és nevelőre talált benne, aki valamelyest pótolta az édesapa hiányát. Ő vezette be az élet rejtelmeibe, megosztották olvasmányélményeiket, sakkoztak, sőt – mikor Kuno idősebb lett - vadászni is eljártak.

A női rokonsággal már nem volt ilyen könnyed a viszonya az ifjú grófnak. Édesanyja – Kunot idézve – „[…]bánatos özvegyi életet élt. Én sem ismertem a vígasságot” vallotta magáról a későbbi kultuszminiszter. Kuno természetesen nagyon szerette édesanyját: „A csodálatos, színgazdag dunántúli magyar nyelvet beszélte gyönyörűségesen.” Klebelsberg későbbi éveiben egy bájos anekdota is fennmaradt az édesanyjával kapcsolatban: „Ezidőtájt jártam én a gimnáziumba és tanultam a nyelvtant. Tatik, tetik, valék, levék, leendek, által és mindazonáltal, ván vén és dacára csak úgy hemzsegtek a grammatikában. Alig tudtam megtanulni és kezdtem kételkedni abban, hogy nem népies, paraszti nyelvre tanított-e meg anyám és bizonytalankodtam, hogy egyáltalán jól beszélek-e magyarul. Szemrehányást is tettem ezért anyámnak, aki az előzmények után kimondhatatlanul furcsának találta szemrehányásomat. A magyartanár vesztére délután látogatást tett házunkban, én egy nagy kutyával benn ültem egy bokorban és amikor arra mentek egészen jól hallottam anyám gúnyos szavát: Fűtsön be professzor úr azzal a nyelvtannal és ne rontsák el mesterségesen azt, amire én a fiamat jól megtanítottam.” Kapcsolatukat semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy 20 éves korában írt leveleiben „Édes jó Angyalom”-ként szólítja Arankát.

A család jelentős társasági életet folytatott, Kuno nénjei kiváló társalgók voltak, a francia, német, olasz nyelvet egyaránt ismerő úrihölgyek közt az ifjú gróf kiváló nyelvismeretre is szert tett a jómodor elsajátítása mellett.

Kuno gróf 1881-ben kezdte meg elemi tanulmányait. Négy évig volt a székesfehérvári Belvárosi Szent József Városi Főelemi Fitanoda diákja. Az elemit, mint magántanuló végezte el.

1885-ben felvételt nyert a ciszterci rend fehérvári főgimnáziumába, már első gimnáziumi emlékei is mély nyomot hagytak benne: „Sohasem felejtem el azokat a perceket, amikor jó anyám átadott a boldogult Gerlach Benjamin igazgatónak, s ő kézen fogva bevezetett a főoltár elé, ahol az öreg professzor és a kisdiák együtt elmondtuk a Miatyánkot. Abban az ódon művészi környezetben átvibrált fogékony gyermeklelkemen megsejtése annak, hogy ennek a helynek már géniusza és tradíciói vannak.”

Az intézmény magas szintű oktatást biztosított, és számos kiművelt főt adtak hazánknak. A ciszterci rendi katolikus főgimnázium tanári karában nagyszerű rendi és világi tanítók nevét találjuk. Sok tanár magas szintű tudományos tevékenységet végzett, és tudományos társaságok munkájában is részt vállaltak – például Természettudományi Társaság, Magyar Történelmi Társulat, Budapesti Philológiai Társulat –. Klebelsberg osztályfőnöke, Alaghy Dezső Székesfehérvár nevelésügyének jelentő személyisége volt, és a városi iskolaszék elnökeként számos fejlesztést eszközölt a városban. Nemcsak az oktatók között találunk nagy neveket. A tanulók között is fontos személyiségekre bukkanhatunk: szintén itt folytatta tanulmányait többek közt Gaál Gaszton politikus, Szekfű Gyula történész (Klebelsberg kortársa), Semmelweis Ignác orvos („az anyák megmentője”, Vörösmarty Mihály költő, Wekerle Sándor politikus (hazánk első polgári származású miniszterelnöke) és gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter. Klebelsberg Kuno élete során igyekezett emelni az iskola hírnevét, noha az első gimnáziumi éveiben még nem lehetett sejteni, hogy a kezdetben inkább közepes-jó tanulóból egyszer az oktatás megreformálója lesz.

Kuno osztálya a beiratkozáskor még 123 főt számlált. Az alsó osztályokban Kuno érdemjegyeivel nem tűnt ki társai közül. „Tanulni jobban tanult, felelni jobban tudott, mint sokan, de sohasem volt első, hanem mindig jó tanuló” – így emlékezett rá vissza egyik volt osztálytársa Keczán Lívius.

Tanáraival tanulmányai alatt jó viszonyt ápolt, mikor tudása és szorgalma meghozta gyümölcsét, több ízben megjutalmazták teljesítményét: dicséretet kapott az évközi vizsgákon, harmadik, hatodik, hetedik és nyolcadik év végén pedig könyvjutalmat is kapott.

Diáktársai is jó szívvel emlékeztek az ifjú grófcsemetére: „Előkelő származására, grófi rangjára a másik grófi diáktárshoz, Cziráky Lászlóhoz hasonlóan egyáltalán nem volt büszke, amit a demokratikus szellemű diákság igen jó néven vett.” A visszafogott Kuno szívesen segített társain is: „olyan jó szíve volt, hogy számtanóra előtt odaadta a kidolgozott feladványt és mi lemásoltuk.”

Testgyakorlásból, illetve német-, latin- és görögnyelvekből nem ért el kimagasló eredményeket. Az előbbi oka feltehetően testalkatából fakadt – mely még fiatal felnőttként is inkább szikár volt – és izomzata valószínűleg túl gyengének bizonyult egyes testgyakorlatok megfelelő végrehajtásához. Ráadásul több órát is mulasztott a tárgyból, így értelemszerűen nem kaphatott jó minősítést.

A nyelvtanulással kapcsolatos problémái inkább a gimnázium nyelvoktatási módszerei és az egyéni tanulási szokásaiban rejlő különbségek okozhatták. Hiszen képes volt családi körben elsajátítani a francia nyelvet, erről vall gimnáziumi Beíratási Anyakönyve is. Feljegyezték benne, hogy felvételekor Klebelsberg a magyar mellett már francia és német nyelvismerettel is rendelkezett. A bejegyzés tanúsítja, hogy nem a nyelvelsajátítási képesség hiánya eredményezte a gyengébb érdemjegyeit.

A fentiek ellenére volt érzéke a humán tudományok iránt – irodalom, bölcseleti előtan – és talált olyan sportot is, melyben remekelni tudott (sakk, vívás), igaz e képességeit inkább felsős éveiben bontakoztatta ki. A reáliák iránti vonzódása viszont hamar megmutatkozott: mennyiségtanból (matematika) és természettanból jeles osztályzatai voltak.

A családi könyvtár kötetei megismertették vele az irodalom és kultúra színe-javát. Például már alsós gimnazistaként megismerkedett Shakespeare drámáival, szívesen szórakoztatta osztálytársait a színdarabokból előadott részletekkel. A családi könyvtárban a szépirodalom mellett filozófiai tárgyú, természettudományos és idegen nyelvű – főként német és francia – munkák is gazdagították az állományt, tehát műveltségét e témákban is csiszolhatta családi körben.

Az évek múlásával Klebelsberg egyre jobban szerepelt és bekerült az osztályelsők közé. Széleskörű ismereteit igazolja, hogy bölcseleti előtanból kiválóan teljesített, sőt szónoklatban és a szavalásban is jeleskedett. Tanulótársa, Kisteleki Károly az alábbiakat mondta el róla: „Az alsó négy osztályban közepes tanuló volt, s csak ötödik osztályban kezdte mutogatni oroszlánkörmeit. V., VI. osztályokban már az elsők között volt, VII., VIII. osztályokban pedig egészen az élre került.”

A tanulmányai kezdetén szerény visszahúzódó fiúból kiváló előadó lett. Emellett a Vörösmarty Irodalmi és Társaskörben is lelkesen tevékenykedett, előadásokat tartott, ráadásul az önképzőkörben írt mennyiségtan dolgozatával még díjat is nyert.

Míg Klebelsberg egyre szebb eredményeket tett le asztalra, addig az osztályában rendíthetetlenül zajlott a lemorzsolódás. Az évek folyamán a 123 fős társaságból csupán 24 fő maradt a nyolcadik év végére. Az érettségi vizsgán pedig csupán 17 fő szerepelt sikeresen. Kuno gróf remekül teljesített a vizsgán és a „jól érett” eredményt jegyezték be az érettségi vizsga jegyzőkönyvébe. Csupán a három nyelvből – németből, latinból és görögből – nem szerzett kitűnő érdemjegyet. A többi tárgyból jelesre értékelték teljesítményét. Így semmi sem állhatott útjába és megkezdhette felsőfokú tanulmányait. Miután sikeresen leérettségizett, Kuno elhagyta Székesfehérvárt és családja elvárásainak megfelelően elkezdte katonai pályafutását. A generációs hagyományok nagy terhet róttak az ifjú Klebelsbergre, aki korábban sosem jeleskedett testnevelésből. A Wiener-Neustadt katonai akadémiája helyett inkább a jogi pálya után vágyódott. Végül sosem fejezte be az akadémiát, a rosszallással és az apanázs megvonásával mit sem törődve beiratkozott a pesti jogi egyetemre.

A fiatal doktor az állami bürokráciában helyezkedett el és még 1898-ban segédfogalmazó lett a miniszterelnökségen. A ranglétra legalsó fokáról kezdte az indulást, de folyamatosan egyre előrébb lépett a szamárlétrán. 1913-ban került a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol kezdetben adminisztratív államtitkárként, majd 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkárként dolgozott. 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig a Bethlen-kormány Vallás- és közoktatásügyi minisztereként működött, mindeközben 1930. szeptember 8. – szeptember 28. között ideiglenesen a népjóléti és munkaügyi miniszteri tisztséget is elvállalta.

Nem csupán a karrierépítésnek szentelte idejét. 1900. április 24-én nőül vette lasztóczi Botka Saroltát, egy 13. századi magyar nemesi család leszármazottját (gyermekük nem született).

Klebelsberg grandiózus életművet hozott létre, 5000 népiskolával, középiskola-reformmal. A közoktatást éppúgy a szívén viselte, mint az iskolán kívüli művelődést. Az analfabetizmus visszaszorításáért éppoly eltökélten küzdött, mint a tudományos élet európai szintre emeléséért. Három egyetemet, huszonegy klinikát, három főiskolát hozott létre. Három Collegium Hungaricumot – Bécsben, Berlinben és Rómában – állított a fejlődni vágyó tudósok és művészek számára. Mindezek mellett átalakította a közoktatási rendszert, megreformálta a tanárképzést és célirányosan fejlesztette az egészségügyet, de az egyháztól sem fordult el. A szegedi Dóm tér kialakítása és a Fogadalmi templom építése is az ő nevével fémjelezhető időszakban történt meg.

Klebelsberg kapcsolata tanáraival, a renddel, és persze Székesfehérvárral később is megmaradt. 1924. november 9-én szombaton, az iskola fennállásnak 200. évfordulóján is megjelent, hogy díjat adjon át az intézmény igazgatójának, Mátrai Rudolf főigazgatónak: „A ciszterciták monumentális háza előtt azonban szokatlan világosság áradt az úttestre a rendház nemesen egyszerű, de előkelő izlésű vesztibulumából. Bent a földszinti folyosón a tanári kar az intézet kegyurával, a ciszt. rend apátjával sétálgat. Látogatót várnak, a fehérvári gimnázium nagynevű s hozzá gyengéden ragaszkodó, hálás tanítványát, Klebelsberg Kuno gróf, kultuszminisztert. […] Prohászka Ottokár, megyéspüspök látta vendégül. A püspöki palotából hét óra tájban átjött, hogy pár szót váltson a tanári karral így üzente előre. Mint régi ismerős, aki jól tudja a járást, sietett a két lépcsőjű vesztibulumon keresztül. A folyosón barátságosan fogadta a tanári kar üdvözlését. Majd az apátúr és a tanári kar kíséretében a gazdag stukkós díszítésű lépcsőn az apátság fogadó termébe ment. Itt a kultuszminiszter, kit a tanári kar tagjai körül álltak, pecsétes levelet tartva kezében, üdvözölte a nagymúltú gimnáziumot; megemlékezett annak a két első század határkövét lerakó igazgatójáról, az első jezsuita és az első ciszterci igazgatóról, akiknek mindegyike hatalmasat, nagyot alkotott. […]

Míg a kultuszminiszter és az intézet kegyura a tanári karral együtt ünnepelte meghitt, családias körben Mátrai Rudolf főigazgatót és örvendett, […], azalatt az udvaron az ifjúsági zenekar tagjai gyülekeztek, hogy lampionos menetre induljanak. […] Az este szele elkapta a zene hangjait s szétvitte a városban. […] Szeretik a gimnazista zenészeket; aki pedig szeret, azt minden érdekli és észrevesz minden kedveset azon, akit szeret. […] Szájról-szájra adják: de szépek, de kedvesek. A tömeg egyre növekszik, mire a püspökség előtti tágas térre érnek, alig tud benne elférni. Itt megállnak és három darabot játszanak. A zene hangjaira a kultuszminiszter a palota erkélyére jön és megyéspüspökünk társaságában hallgatja a tiszteletére adott szerenádot.” Mindezeken felül Klebelsberg hivatalban levő vallás- és közoktatási miniszterként volt diáktársaival, Zichy Jánossal és Gaál Gasztonnal együtt megalakították a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Főosztályát. A Rend ezért azzal jutalmazta, hogy confraterévé nevezte ki. Székesfehérvár pedig kultuszminiszteri tetteinek – iskolaalapítás, fenntartásukban nyújtott segítség – jutalmaképpen 1926-ban a város díszpolgárává választotta.

Klebelsberg Kuno 1932. október 11-én hunyt el szívelégtelenség miatt Budapesten. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd Szegedre vitték, hogy a Fogadalmi templomban helyezzék örök nyugalomra. Az 1935-ben készült jelképes sírján az alábbi felirat látható: „Gondolattal, szóval, írással, alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát, virulása felett virraszt a feltámadásig.”

További képek

Felhasznált irodalom:

• Berta Annamária: Klebelsberg Kuno fiatal évei Székesfehérváron
• Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924
• Csurgai Horváth József: Székesfehérvár történeti szerepe és annak változásai
• Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Örvendezz, királyi város
• Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno…
• Demeter Zsófia, Székesfehérvár fejlődése a két világháború között
• Demeter Zsófia: "Ennyiből egy oskolamester megélhet" Iskoláztatás Batthyány Fülöp herceg enyingi uradalmában a XIX. században
• Dr. Felkai László: A felnőttoktatás története Magyarországon
• Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunoné visszaemlékezései
• Entz Géza Antal szerk.: Magyarország műemlékei
• Farkas Gábor: Hóman Bálint és a modern jobboldali politika érvényesülése Székesfehérváron 1932–1953
• Gergely Jenő – Izsák Lajos: A huszadik század története
• Hencz Péter: A lelkileg is összetört nemzetnek kiutat mutatott. Gróf Klebelsberg Kunó, a harmadik évezred minisztere
• http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/bio/klebi/klebDM.html
• http://www.e-pesthidegkut.hu/index.php?inc=anyag/kirak&fa_id=97
• http://www.morahalom.hu/pages/varos_al.aspx?1=1&id=1530548&type=48
• http://www.sk-szeged.hu/kiallitas/klebelsberg/eletrajz.html
• Klebelsberg Kuno Emléktársaság anyagai, dr. Erdősi Károly gyűjtése
• Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története
• Toperczer Oszkár: Pesthidegkút. Helytörténeti barangolások
• Ujváry Gábor: „Az országrészek elvándoroltak, lecsatoltattak, de képük itt maradt”, A Horthy-korszakról
• Ujváry Gábor: Két dudás egy csárdában. Hóman Bálint és Gerevich Tibor barátságának első évei