Kortárs művészet és a levéltár - Garami Richárdra emlékezünk

Ismét eltelt egy hónap, és a gyorsan pergő napok mellett az ember hajlamos elfelejteni a közelmúlt eseményeit. Különösen igaz ez a kortárs művészet esetében, hiszen számos kiállítóhely és tárlat verseng helyben a figyelmünkért, a Szent István Király Múzeum (SZIKM) kiállításaitól kezdve a kisebb művelődési házi tárlatokig. A bőség zavarában nemcsak a közelmúlt kiállításait nehéz felidézni, hanem a kissé távolabbiakat is. Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy egykor az Árpád fürdő kiállítótér szerepet is betöltött (például Bakos Ildikó szobrászművész tárlata az V. Kortársművészeti Fesztiválon), a Bőrgyárban gyakoriak voltak a kulturális programok, akárcsak a Volksbank Galériában.

A Koch László utca „Fresh Window – Víg Ablak kirakat-galériája” is sokat változott az elmúlt évek alatt. A kiállítótér mellett ma sokan megállás nélkül sétálnak el, pedig számos izgalmas kortárs művészeti tárlatnak adott otthont. „[…] Varga Gábor Farkas és a nyughatatlan „sajtkukac”, a biciklivel is szélsebesen száguldozó, szövegláda Garami Richárd barátsága persze, nem nagy rejtély: az ellentétek vonzzák és kiegészítik egymást. Ha különböznek is, művészetről vallott nézeteik nagyon hasonlóak. […] Most pedig szert tettek egy kirakatra, a Koch László utcában. A ház közös képviselője, Juhász János támogatta, hogy birtokba vegyék a kuckót, amely a 90-es évek elejéig a honvédség ruházati boltjának kirakataként szolgált, később pedig a lakók régi tárgyait, növényeit felhasználva rendezték be. Az ifjú művészeket régóta vonzotta egy efféle megmutatkozási lehetőség. Úgy gondolják, a kirakatgaléria olyan publikus tér, amely lehetővé teszi, hogy a művészek megszólítsák a városlakókat.” (Fejér Megyei Hírlap, 2009.05.21.) Kiemelendő a kiállítóhely első tárlata, a „Sztereó kukucska kirakat”, amely a 2009. május 24-én nyílt és lenyűgözte a közönséget. Gábor Gina „Kukucska a Vígablakon” című írásával felidézhető a 17 évvel ezelőtti tárlat: „[…] A kirakat egyik felében Zádor Tamás sztereo fotói láthatók; a matrica lomyonok mögött elhelyezett lencsék segítségével háromdimenziós képeket figyelhetünk meg. […] A másik oldalon a Manufaktor Műterem alkotóinak kukucska dobozai, perspektíva-trükköket használó könyvobjektjei láthatók. […]. Hosszan bámulom Varga Gábor Farkas Odüsszeia című karusszel [körhinta] könyvét, ami forog is a kirakat mögött, megjelenítve Odüsszeusz utazásainak mozzanatait. Circus Corpus sorozata ördögi manézsjeleneteket ábrázol. Ötvös Enikő Radnóti Miklós verseskötetéből „kimetszett” papírjelenetet készített, alagútkönyvét pedig Spiró György: Európa csendes című verse ihlette. Garami Richárd Bálnabosszújában a bálnák visszavágnak: végeznek az őket mészároló hibbant vadászokkal.” A kirakatgaléria lehetővé tette, és ma is lehetővé teszi, hogy a kiállító művészek könnyedén megszólítsák azokat a városlakókat, is, akik esetleg kevésbé érdeklődnek a múzeumi világ iránt.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára 2009–2014 közötti felújításának köszönhetően tud rendezni képzőművészeti kiállításokat is a kápolnában, illetve a kutatóteremben kialakított „ART-HÍVUM” galériában. Legutóbb Varga Gábor Farkas Vers-plakátjait láthatta nálunk a kedves közönség. A hagyományos kiállítótereken túl az udvaron és a kapualjban is rendeztünk már kortárs tárlatot. Képzőművészeti kiállításaink elsősorban a Fehérvári Irodalmi Napok közösségi irodalmi fesztiválhoz (másként FIN) kapcsolódtak. A legelső FIN a SZIKM Új Magyar Képtárból „rajtolt”, a második alkalomtól (2017) kezdve már a levéltár díszudvaráról. Természetesen a 10. és egyben utolsó FIN megnyitója is a levéltár falai között zajlott.

A 2017-es második FIN kiemelt eseménye volt Garami Richárd (Székesfehérvár, 1976 – Budapest, 2016) művészi biciklitárolóinak („Velo Stations”) újraavatása. Három különleges biciklitárolóként funkcionáló szobrot álmodott fémbe a fiatalon elhunyt intermédia művész, amelyek ma is színt visznek Székesfehérvár életébe.

A „Velo Stations” Garami 2005-ös fesztivál ösztöndíjnyertes beszámoló munkája volt, az „Informált Biciklitárolókat” (Informed public bicycle stands) először 2006. május 5-én a VII. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Eredetileg csupán 2006. május 21-ig tekinthette volna meg a közönség a rendhagyó tárlatot a belváros három pontján: a Pelikán Udvaron, a Volksbank Galéria előtt (Kossuth utca és a Táncsics utca sarkán), illetve a Ribillió kávézónál (Rózsa utca 1.). A Pelikán Galéria előtt egy habokon úszó pelikánra lehetett rábízni a bicikliket. A Volksbank előtt illően az abakuszos (golyós számoló) biciklitárolót állította fel a művész. A kávéház elé pedig a csocsó asztalt idéző műtárgy került, amelyen a Videoton piros-kék mezes legendás csapata küzd meg ismét sikerrel a törökökkel (ezúttal sörrel a kezükben), sajátos módon állítva ezzel emléket a 150 éves török hódoltságnak és a sporttörténelemnek (Videoton SC - Fenerbahçe SK mérkőzés 4:0, 1976.09.29). A megnyitón Pinke Miklós, Lehrner Lóránt és Ujházi Péter tartott beszédet. A játékos alkotások mindennapjaink kedves részletei lettek, bár néha kisebb rongálásokat tapasztalni rajtuk, feltételezhetjük, hogy ezek nem vandalizmus, hanem a művek aktív használatának a jelei. Kevésbé ismert, hogy Garami művei helyet is változtattak az évek folyamán. Az abakusz néhány számmal feljebb került a Kossuth utcában szembe a Magnet Bankkal és egyben a Pelikán Udvar bejáratához. A csocsóasztal a helyi irodalmi élet színtereként ismert Petz söröző előtt kapott új helyet a 2017-es felújítása után. A pelikán természetesen még mindig a Pelikán Galéria előtt, „parkol” csak átkerült az épület másik oldalára és három úszósapkás-fürdőruhás hölgy társult mellé (ők tartják kecses fémlábaikkal a kerékpárokat). 2017. szeptember 27-én a FIN-hez kapcsolódóan rendhagyó irodalmi biciklitúrát is rendeztek, amelyen Németh Gábor író vezette a résztvevőket a Kossuth utcától a Petz Sörözőig.

Garami Richárd 1976. május 21-én született Székesfehérváron. Rajztagozatos érettségi után a fényképész hivatást választotta: először szakiskolát végzett (1997), majd hivatásos fotósként helyezkedett el. 1996-tól vett részt hazai és külföldi tárlatokon, illetve fotópályázatokon. Mestere, Zalka Imre mellett vándorfényképészként dolgozott 1999 és 2000 között: „Szerencsém volt, hogy találkoztam Zalka Imrével egy elképesztő Mediawave-zárónapon. Fotósként dolgoztam akkoriban, Imréről legendás történeteket hallottam Székesfehérváron, több közvetett, múltbeli párhuzam kötött már minket össze ismeretlenül is. Hamar a segédjének álltam – ő kért fel, ami megtiszteltetés volt –, több évig dolgozhattam vele, és tömény szakmai, de leginkább emberi lényegit kaptam tőle a közös lakóautós kalandjaink során.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.) Az egyre ismertebbé váló művész beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Egyetemre (MKE), ám nem volt egyszerű az útja az egyetemi padig: „Képzőművészettel 1997 óta foglalkozom, hat évig felvételiztem a képzőre, médiaművészként végeztem, most épp a doktorin tanulok.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.) Garami 2007-ben szerezte meg diplomáit az MKE intermédia, illetve tanárképző szakán.

Garami számos művészeti kollaborációban és projektben dolgozott, már egyetemistaként is aktívan részt vállalt a fehérvári művészeti életben (kiállítások, művészeti akciók). Az állókép után a mozgókép ugyancsak megérintette: 1999 és 2003 között rövidfilmeket és video-installációkat is készített (https://www.richardgarami.com/2/video/v.html). Mozgóképes alkotásai közül kiemelkedő többek közt a „Vízió a gyermekkoron innen és túlról”, a „Kicsi szívünk piros bádogfala, boxoló kenguruval meg a mindent leboxoló idővel”, illetve „A koszorú”. Az utóbbi szintén egy kollaborációs munka, Varga Gábor Farkassal közös alkotását 2006-ban különdíjjal jutalmazták a 35. Dunántúli Függetlenfilm Szemlén Balatonalmádiban. „Six Times” címet viselő műve megtekinthető a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány videóarchivumában: https://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=552&lang=HU. A Berlinben bemutatott Vision (2005) c. alkotása szintén elérhető online: https://www.berlinale-talents.de/bt/talent/garami-richard/profile.

2006-ban megszületett a Marionett Manufaktúrához kötődő Manufaktor Műterem, amelynek Garami alapítója és tervezője volt, itt főként gyakorlati médiaarcheológiával foglalkozott. „Ez a feleségemnek, Ötvös Enikőnek köszönhető. Ő eredetileg hangszerkészítő, főként fuvolaspecialista, de átnyergelt a bábkészítésre, és tíz évvel ezelőtt létrehozta a Marionett Manufaktúrát. Hét éve én is részt veszek a munkában. […] Létrehoztunk egy műhelygalériát Budapesten, a Síp utcában. […] A bábokat persze, mi tervezzük, és mi rakjuk össze, de ez amolyan családi manufaktúra. […] A manufaktúrához idővel csatlakozott a barátom, Varga Gábor Farkas is, most hárman vagyunk a tagjai. […] Főként marionettfigurákat készítünk, de persze, másféle bábokat is. Ez az egyetlen műhely, amely azzal foglalkozik, hogy a gyerekek számára – és nem a bábszínházaknak – csinál vásárokban is kapható marionettfigurákat. […] A műhely, ahol dolgozunk, egyben galéria is, ahol művészbarátaink alkotásait is kiállítjuk.” – nyilatkozta Garami Richárd Wéber Anikónak (Wéber Anikó: Bábok, árnyak és káprázatok között. Interjú a Manufaktor Műterem alkotóival: Ötvös Enikővel és Garami Richárddal. Kortárs Onlline, 2013.11.25.). A Marionett Manufaktúra kiemelkedő kvalitású bábjai nemzetközi szinten is ismertek, megtalálhatók a Benjamin Pollock’s Toy Shopban (Covent Garden).

Garami egyaránt alapítótagja volt a Méhkasaula Egyesületnek és a Bőrgyár Kulturális Egyesületnek, ezenfelül tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Magyar Függetlenfilm- és Videószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának. „Hosszú évekig voltam alapítóként aktív tagja két egyesületnek is, melyek underground szellemiségben működtek vagy alternatív helyszíneken megjelenő kulturális bázisokat hoztak létre […]. Mindig fontosak voltak a nem hivatalos megnyilvánulások is, így nem csak a megszokott múzeumi vagy galériakörnyezetben találkozhatnak a dolgaimmal a látogatók. Van, hogy egy jobb sorsra érdemes gyárépületben vagy épp egy belvárosi kirakatban.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.)

Számos csoportos kiállításon vett részt, így – a teljesség igénye nélkül – a miskolci 10. Országos Grafikai Biennálén, a vilniusi 2. Nemzetközi Művészkönyv Triennálén, a 2006-os Art Cologne-on Németországban, a fehérvári IX. Kortárs Művészeti Fesztiválon Háy Ágnessel közösen (kanna-fotósorozat), a 10. Nemzetközi Isztambuli Biennálén (Nightcomers project, Istanbul), a budapesti KOGART Ház Friss Európa tárlaton, valamint a New Yorkban rendezett d.u.m.b.o. Festival Brooklyn-on.

Garami Richárd művészete egyszerre játékos és elgondolkodtató, életműve rendkívül sokszínű, a fotótól a szobrászaton át az intermédia-projektekig. Az alkotómunka nála nem kizárólag a műhelyben zajlott: a városi környezet, a múzeumi tér vagy a természet egyaránt az alkotói folyamat színterévé válhatott, így Garami műalkotásai a legkülönfélébb közönséget szólították meg. A kortárs fesztiválok és közösségi akciók mellett Garami 2013–2016 között interaktív köztéri installációkat, land art-projekteket készített és performanszokat is tartott

Garamitól nem állt távol a humor, amely a kritika eszköze is lehetett, nem csupán a szórakoztatásé. Egyik emlékezetes munkája „Az utolsó budapesti kutyaszar” szobor (2010), amely technikáját tekintve követi a művészeti hagyományt, viszont a választott téma több mint rendhagyó. Az elgondolkodtató és egyeseket megbotránkoztató, aprólékosan kidolgozott bronz mű a társadalomkritikán túl akár orvostörténeti-kulturális kitekintést is nyújthat. A latin „album graecum” nevet viselő, kifehéredett kutyapiszok nem volt mindig az emberi undor tárgya: torok- és gégebajok ellen, valamint epilepszia és vérhas esetére ajánlották külsőleg és belsőleg.

A legfontosabbnak tartott „Emlékére állította…” című művében is némiképp keveredik a komikum a tragikummal, hiszen egyedi módját választotta a Vilt Tibor és elveszett műve előtt való tisztelgésnek. A Lélegzetnek adott 2006. évi interjúból megtudható, hogy néha a mű felállítása izgalmasabb lehet az alkotófolyamatnál: „Egyszerre vagyok alkalmazott fotográfus, köztéri szobrász, független filmes, képzőművész, aki például kiállítótérbe szánt video installációt, egy poénra felfűzött filmet, utcabútorokat vagy épp land art projekteket készít. Az egyik legfontosabb munkámat tavaly készítettem. A történet 1998. augusztus 26-án kezdődik, amikor is Vilt Tibor Merengő című szobrát éjjel ellopták a székesfehérvári szoborparkból. Ez az alkotás képviselte Magyarországot az 1968-as Velencei Biennálén, és nekem ez volt a kedvencem. Tavaly egy művészeti fesztivál ideje alatt fogtam magam, és visszafelé csináltam ugyanazt, amit a tolvajok. Felmértem a terepet: talajvizsgálatot végeztem, és megnéztem, hogyan lehet eltűnni a kamerák elől. Majd kivágtam a 178 cm-es szobor sziluettjét egy vasajtóból. Az álszobrot úgy terveztem meg, hogy 5 perc alatt felállítható legyen. Aztán egy barátommal az eredeti helyére visszaloptuk a hűlt helyét mintázó vas plasztikát. Még mindig nem vették észre hivatalosan.” (Varga Judit: Fűalkotás. Beszélgetés Garami Richárd „intermédikussal”. In: Lélegzet. XVI. évfolyam, 2006/2. szám)

Garami Richárd 2016. április 8-án hunyt el Budapesten mindössze 40 évesen, hatalmas űrt hagyva maga után nem „csupán” szerettei, hanem a művészeti életben is. Halála után hagyatékának feldolgozása és életművének bemutatása vált központi feladattá – kiállítások, katalógusok és egyéb publikációk kiadásán keresztül –, amelyet a család és kollégák segítségével létrehozott Garami Richárd Alapítvány (honlap: https://www.richardgarami.com) vállalt. 2017. május 12-én nyílt meg a Pelikán Galériában a Hiátus c. tárlat a 18. Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, ahol Garami életművéből láthatott válogatást a nagyérdemű. A szabadtéri megnyitón „kőleves” is készült, amelyet a közönség Garami Richárd emlékére közösen el is fogyasztott. Szentjóby Tamás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára megnyitó beszédében kiemelte, hogy Garami Richárd „[…] azon kevesek közé tartozott, akik nem csak időnként csinálnak valamit, hanem a nap 24 órájában művelik saját sorsukat, mindezt nem remeteként, hanem közösségi emberként.” 2017. június 2-án az Alapítvány a Szabadművelődés Házában Garami Richárd Emlékestet is szervezett (Lopomány c. kiállítás, „Emlékezés: Egy szenvedély margójára”, „Életemre gondolok mint halálomra az elkövetkezőkre” c. performansz Garami leírása alapján, előadta Kovács István performer, képzőművész).

Garami művei közgyűjteményekben is megtalálhatók, a vilniusi Galeria Arka (Litvánia), a Magyar Nemzeti Galéria és a Móri Művészeti Szabadiskola kollekciójában egyaránt jelen vannak alkotásai. A levéltár megőrizte egyes tárlatainak meghívóját és plakátját (MNL FVL XV. Gyűjtemények fondfőcsoport). Több alkotása, például a 2000-ben készült Bioprogram és Amundsen notesza című munkái a SZIKM művészkönyv-gyűjteményét gazdagítják. Mindkét említett mű vegyes technikával készült egyedi könyvtárgy (bővebben lásd Izinger Katalin tanulmányát: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye). Garami a „Sztereó kukucska kirakat” kapcsán említett bálnabosszú témát 2013-ban is feldolgozta az „…Újabb meglepetés… olvasónk részére” V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállításhoz kapcsolódóan. Az „összenézhető” harmonika formájú könyv részben digitális nyomtatással készült, optikai lencsét felhasználva. Az alkotáson 16. századi fametszeteket idéző bálnaábrázolások jelennek meg. Az igazi víziszörnyként ábrázolt állatokat a bálnavadászokkal folytatott ádáz küzdelmük közben láthatjuk. Wéber Anikó 2013-as interjújában a Bálnabosszúról is beszélgetett Garami Richárddal és feleségével, Ötvös Enikővel a Manufaktor Műterem kapcsán: „A limitált, sorszámozott darabjaink közé tartoznak a művészkönyveink, melyek illusztratív jellegűek, és egy-egy irodalmi alkotáshoz készülnek, pl. az Odüsszeia, Pilinszky: KZ-Oratórium. A legaktuálisabb darabunk most a Bálnabosszú. Ez egy szuverén mű, és nincs közvetlen irodalmi kötődése, ahogy nálunk Európában a művészkönyv műfaja sem tipikusan irodalmi vagy szövegalapú, inkább képzőművészeti tárgyakat jelölő bookobjekt az artist book meghatározásán belül.” (Wéber, 2013)

Olyan munkái, mint a Bálnabosszú, a művészi kivitelű „kutyapiszok” szobor vagy az Odüsszeiát megjelenítő karusszel-könyv jól példázzák, miként értelmezte újra a hagyományos témákat és formákat, illetve helyezte az ismerős motívumokat egy-egy váratlan kontextusba. A Velo Stations biciklitárolói, a Marionett Manufaktúra bábjai és a kőleves happeningek mind bizonyítják, hogy számára egy műalkotás nem pusztán tárgy, hanem élmény és közösségi esemény is lehetett. Garami öröksége ma is él a városi kultúrában, tanúsítva, hogy a kortárs művészet egyaránt lehet személyes élmény és közösségformáló erő.

Felhasznált irodalom:

• Gergely Anna: A Hiemer-ház évszázadai. Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006) p. 253
• exindex.hu
• Fejér Megyei Hírlap, 2019.06.08., 132. szám
• Fejér Megyei Hírlap, 2019.06.05., 129. szám
• Gábor Gina: Ifjú művészek víg ablaka. Garami Richárd és Varga Gábor Farkas kirakatgalériát nyitott a Koch László utcában.
• Garami kiváló fotós volt, eseményfotói művészi értékkel bírnak:
• Garami Richárd 6x című műve a C3 videóarchivum oldalán, https://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=552&lang=HU
• Gáspár Péter: Kőleves happeninggel nyílt meg Garami Richárd emlékkiállítása
• https://dev5.fidelio.dev.pirin.hu/jazz-world/temze-fesztival-112666.html
• https://fehervariprogram.hu/2019/05/az-ujrahasznositas-jegyeben/
• https://librarius.hu/2016/04/16/a-tragikusan-fiatalon-elhunyt-garami-richardra-emlekeztek/
• https://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/a-konnyek-szalait-kicsomozni-80277
• https://mandadb.hu/tetel/269139/VIIKortars_Muveszeti_Fesztival_Szekesfehervar
• https://manufaktor.co.uk/about-us
• https://nyolcezer.hu/cikk/kultura/2018/06/01/aki_itt_van_itt_van
• https://podmaniczkyagnes.com/?p=1130
• https://szinhaz.hu/2012/12/12/lelegzetelallito_arnyjatek_az_atriumban?layout=1%3Fdesktop
• https://www.feol.hu/programok/2012/05/hetvegi-programkinalo
• https://www.filmkultura.hu/regi/2006/news/awards.a.hu.html
• https://www.szekesfehervar.hu/_user/11/File/2008_program.pdf
• https://www.szekesfehervar.hu/jarj-biciklivel-garami-richard-informativ-biciklitaroloi-szinesitik-a-belvarost 
• https://www.szekesfehervar.hu/matol-kezddik-a-10-kortars-mveszeti-fesztival-szekesfehervaron
• Izinger Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V. Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
• Kovalcsik Katalin: A Síp utcai Rugós Jancsi. https://www.feol.hu/hetvege/2008/01/a-sip-utcai-rugos-jancsi
• Márkus Eszter: 3 az 1-ben – több vagy kevesebb? Stúdió ’18 – szalon / A jövőt végképp eltörölni. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása a szervezet 60. évfordulóján Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem, Budapest 2018. szeptember 14 – október 5.
• Pálffy Lajos: Egyéni hangok kakofóniája. Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepli a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület több mint kilencven fiatalabb és idősebb tagjának munkáival a régi Műcsarnokban
• Pápai Páriz Ferenc (1649-1716): RMK I. 1432 - Pax corporis, az az az emberi testnek belsö nyavalyáinak okairól, fészkeiröl s-azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. Mellyet ... öszve-szedett ... világossan és böveben mágyar nyelven másodszor ki-adott Papai
• Pápai Páriz Ferenc. Helvetiában azon facultásban hites assessor, az Enyedi Collegiumban edgyik méltatlan tanitó. Lötsén [Lőcse]. 1692.
• Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.
• Rolf Singer: Abakuszos biciklitároló. köztérkép.hu
• Ruland János Dávid (1585-1648) Pharmacopoea Nova, in qua reposita sunt stercora et urina ta euporista; pro omnibus totius corporis morbis … curandis… című, Lőcsén 1644-ben
• Varga Balázs: Rövidre vágyva. Kétperces gegfilmtől az ötperces rövidtörténetig, a filmnovellától a kísérleti filmig. Kisműfaj, széles skála.
• Varga Judit: Fűalkotás. Beszélgetés Garami Richárd „intermédikussal”. In: Lélegzet. XVI. évfolyam, 2006/2. szám)
• Wéber Anikó: Bábok, árnyak és káprázatok között. Interjú a Manufaktor Műterem alkotóival: Ötvös Enikővel és Garami Richárddal. Kortárs Onlline, 2013.11.25.
• www.freshwindow.b13.hu
• www.manufaktor.hu