Justice for Hungary

Szerző: Szima Viktória

90 évvel ezelőtt, 1931. július 16-án, egy csütörtöki napon szenzációs hír bukkant fel a hazai napilapokban: „New Yorkból jelentik: A Justice for Hungary szerdán, 15-én délután elindult Harbour Grace-ből, hogy az óceánon át leszállás nélkül Budapestre repüljön.” Endresz György pilóta (a Magyar Aero Szövetség oktatója, világháborús pilóta) és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-én szálltak fel Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű repülőgépükkel Harbour Grace-ből (Új-Funland, Kanada). A két férfi azt tervezte, hogy alig több mint egy nap alatt átszelik az Atlanti-óceánt és egészen Budapestig repülnek. Tettükkel fel akarták hívni a figyelmet a trianoni békeszerződés igazságtalanságára. Eredetileg a békeszerződés 10. évfordulójára, 1930. június 4-re tervezték az utat, ám anyagi okok miatt a rendkívüli repülőteljesítményre csak több mint egy évvel később kerülhetett sor.

A magyar óceánrepülés gondolata az ekkor Kanadában élő Magyar Sándor agyában fogant meg 1929-ben és több Amerikában élő magyarral tárgyalt, akikkel közösen megalakították Detroitban a Magyar Óceánrepülő Szövetséget. Az úthoz nélkülözhetetlen anyagiakat többféle vállalkozással, gyűjtéssel szándékozták előteremteni. Végül a repülőút leginkább közadakozásból valósult meg. Elsősorban a magyarbarát lord Rothermere 10 000 dolláros támogatásából, illetve az észak-amerikai magyarság adományaiból gyűlt össze (főként a detroiti magyar közösség adakozott a nemes célra, de a kanadai Windsor magyar lakosai is besegítettek) a nagy kalandhoz a szükséges összeg (a Rothermere által kitűzött jutalom azoknak a pilótáknak járt, akik Amerikából leszállás nélkül megérkeznek Budapestre, az angol nemes másik kikötése az volt, hogy az induló gép mindenképpen a Justice for Hungary nevet viselje). A szövetség úgy vélte, hogy a lord segítségével immár megvan a szükséges fedezet a nagy vállalkozáshoz, ezért kapcsolatba léptek a Detroit Aircraft Lockheed Corporation igazgatóságával egy egyedi, 420 lóerős egyfedelű Lockheed Sirius típusú repülőgép gyártásának ügyében (ehhez egy 470 LE-s Lockheed Sirius típusú gépet alakítottak át). Több módosítást kellett végrehajtani az eredeti prototípuson, így az üzemanyagtartály térfogatának megnövelését, továbbá a motoron és navigációs berendezéseken módosítottak. Sajnos a tárgyalások során kiderült, hogy a rendelkezésre álló összeg csupán a tervezéshez és a gyártás elindításához elegendő. Ezzel egyidőben kezdődött a pilóta személyének kiválasztása: Endresz György Amerikában élő szülei hívták fel „Gyurka” figyelmét a nagy lehetőségre. Endresz két alkalommal is Amerikába utazott, felvette a kapcsolatot a szövetséggel és Magyar Sándorral, együtt készültek a terv megvalósítására. A támogatások azonban egy időre elapadtak, így a tervezett utat el kellett halasztani. Ebben a válságos helyzetben bukkant fel az Amerikában élő magyar húsüzemtulajdonos, Szalay Imre, aki a gyártás folytatásához 5000 dollárt biztosított, továbbá kötelezettséget vállalt a gyártó cégnél a teljes költség térítésére a gép elkészültét követően. A repülőgépet Bánhidi Antal készítette fel az óceán átszelésére, tevekénységéért 1992-ben Széchenyi-díjat kapott. Végül 1930. augusztus 20-án — István király ünnepén — tette meg az első próbautat Endresz György a Justice for Hungary fedélzetén.

A duó hosszasan készült a hosszú útra, több repülést is végrehajtottak az óceán meghódítása előtt. 1931 júniusában például Detroitból átrepültek New Yorkba. Innen a Justice for Hungary az USA legkeletibb repülőterére, Harbour Grace felé folytatta útját, a 2000 kilométeres szárazföldi útvonalat 7 óra 20 perc alatt berepülve helyi rekordot állítottak fel.

A magyar közvéleményt is áthatotta a várakozás izgalma, egyfajta „óceánrepülési lázban” égtek és várták, hogy elkezdődjön Endreszék „kísérlete”.

Az időjárás is akadályokat görgetett a csapat útjába, hosszas rossz idő után végül július 13-án reggel a New York-i meteorológiai központ az időjárás javulását jósolta. Ennek ellenére Harbour Grace-ben az időjárás változatlanul kedvezőtlen képet mutatott még 15-én is. A pilóták a ködös idő ellenére az indulás mellett döntöttek és július 15-én 17 óra 20 perckor felszálltak.

A 400 lóerős motor alig bírta a 4000 kilogrammos túlterhelést. A pótüzemanyagtartályokkal és felszerelésekkel ellátott zsúfolt gépben szinte kuporogva fért el a két utazó. A sűrű ködben a gép nehezen tudott a repülőtér épületei, majd a környező erdők fái fölé manőverezni. A repülés időtartamát 26 órára becsülték, így másnap, július 16-án, csütörtökön 19-20 óra körül kellett volna megérkezniük Budapestre a mátyásföldi repülőtérre, ám hamar kiderült, hogy lehet majd némi késés. Útjuk elején nagy ködbe kerültek, így többször változtattak magasságot is. Az éjszaka már az óceán felett érte Endreszéket, az időjárás itt sem volt kegyes velük, a viharos időben csupán az iránytűre hagyatkozva tudtak haladni. Az Atlanti-óceán felett több alkalommal rádiókapcsolatot létesítettek az alattuk haladó hajókkal, így egy magyar gőzhajóval is. Európa partjai közelében ismét viharba kerültek, de sikerrel vették ezt az akadályt is. A gép a La Manche csatornától Strassbourg felé vette az irányt, majd a Bodeni-tó melletti Friedrichshafen következett.

Mindeközben itthon korán felbolydult a hangulat: már 16 óra körül gyülekeztek Mátyásföldön a hazai repülési szakemberek, továbbá hivatalos személyek és érdeklődők hada várta repülőgépet. A várakozás közben többször próbáltak rádión kapcsolatba lépni a nyugati nagyvárosok repülőtereivel és információt gyűjteni a Justice for Hungary aktuális helyzetéről. Azonban a rádión leadott érdeklődésekre sorozatos nemleges válaszok érkeztek, majd az aspemi repülőtérnek sikerült a pilótákkal rádiókapcsolatot létesíteni, így tudták meg, hogy minden rendben a géppel. Endreszék a Dunát Ulmnál érték el. Itt is várta őket némi kellemetlenség, a ragyogó időben már végre pihenhetett a navigátor, illetve nekiláthattak volna egy kiadós étkezésnek, ám kiderült, hogy semmi fogukra valót nem kaptak. A Harbour Grace-i vendéglősnő igen diétás menüvel készült, viszont az uborka- és paradicsomszendvicsek olyannyira nem nyerték el az urak tetszését, hogy kidobálták mindet a gépből... A kis kényelmetlenség nem állította meg őket a haladásban, 17 órakor elrepültek Linz felett. 17.57 perckor már Bécset érintették, ahol Magyar Sándort egy volt katonabajtársa rádióüzenete fogadta.

18 óra 18 perckor Győr jelentette, hogy a gép megjelent légterükben és egy tiszteletkört is leírt. 18 óra 30 perckor Komáromból érkezett jelzés, hogy a gép áthaladt a város felett. Hamarosan a tárnoki szakemberek tájékoztatták a mátyásföldi repülésirányítókat a gép helyzetéről, továbbá elmondták, hogy Endreszék érdeklődtek Budapest légterének időjárási viszonyai felől. Ezután viszont teljesen megszakadt a kapcsolat a géppel.

19 óra után érkezett a lehangoló hír, a Hungária nem tud eljutni Mátyásföldre, mivel az üzemanyaguk teljesen elfogyott. A pilóta Bicske-Felcsút térségében kényszerleszállást hajtott végre. A manőver közben a repülő sajnos orra bukott és a légcsavarja is megsérült, azonban az utasai teljesen sértetlenül vészelték át a veszélyes helyzetet. Endresz Györgyöt és Magyar Sándort autóval vitték fel a fővárosba a „bicskei kukoricaföldről”. A késői órákban a rendbehozott gép is eljutott Mátyásföldre. A „kalandorok” az izgalomtól és fáradtságtól ágynak estek, így hivatalos köszöntésükre csak pár nappal később került sor. Július 20-án gróf Bethlen István miniszterelnök üdvözölte Magyarékat. Endresz Györgyöt őrnaggyá, Magyar Sándort századossá léptették elő és megkapták Rothermere lord 10 ezer dolláros jutalmát is, amit Szalay Imre további 300 ezer pengővel egészített ki.

Endresz György alábbi idézete is mutatja, hogy a vállalkozás nem volt veszélytelen: „Volt egy momentum az óceán felett, amikor nem adtam volna egy fabatkát sem az életünkért. Viharzónába kerültünk, s a vihar egyre lejjebb nyomta a gépet, két méter magasságban repültünk a tenger hullámai felett, borzalmas érzés volt két méterre lenni a biztos haláltól. Ezt nem fogom soha elfelejteni.” Az útról Magyar Sándor részletes leírást hagyott hátra.

Endresz és Magyar voltak az első magyarok, akik átrepülték az Atlanti-óceánt (világszinten ez volt a 15. alkalom), ráadásul a Justice for Hungary volt az első, amely az óceán átrepülése után ilyen mélyen behatolt az európai szárazföld belsejébe, ezzel felállítva a 26 óra 20 perces világrekordot.

További érdekességek: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/a_justice_for_hungary_utolso_utja_0