„Legyél krónikás!” 101 éves pályázónk, dr. Virág Jánosné Lengyel Ilona különdíjat nyert képekkel illusztrált visszaemlékezésével

A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára által is meghirdetett „Legyél krónikás!” pályázatra számos visszaemlékezés, illetve önéletrajz érkezett. Két hódmezővásárhelyi díjazottal is büszkélkedhetünk: Herczeg Sándor második díjat, míg az idén 101 esztendős dr. Virág Jánosné Lengyel Ilona különdíjat kapott pályázatáért.

Dr. Virág Jánosné Lengyel Ilona az MNL Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára által kiállított oklevéllel és a különdíjjal. A díjat a levéltár nevében Presztóczki Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Levéltár vezetője adta át 2024. július 26-án (Vörös István felvétele)

Lengyel Ilona 1923. január 17-én született református családban. Édesapja. Lengyel Imre (1890–1964) városi adótiszt (és az első világháborúban katona), édesanyja, Olasz Jusztina régi hódmezővásárhelyi gazdacsaládból származott. Két testvére volt: Imre még hároméves korában, míg József a kétezres években, 70 évesen hunyt el. Keresztapja Hódmezővásárhely egyik legtöbbet foglalkoztatott építőmestere, Szabó Sándor (1878–1941). A család eleinte a Mihály (ma: Dózsa György) utca elején élt. Lengyel Imre 1930-ban, illetve 1943-ban egy-egy házat felépíttetett gyermekei számára a Második villasoron (később: Kolozsvár, ma: Móricz Zsigmond utca). Lengyel Ilona 1941-ben érettségizett a Hódmezővásárhelyi Református Leánygimnáziumban, majd még abban az esztendőben férjhez ment Vörös Mihály (1913–2000) tanárhoz, a Bethlen Gábor Református Gimnázium későbbi igazgatójához. Négy gyermekük született: Ilona 1942-ben, Mihály 1944-ben, András 1946-ban, végül István 1955-ben. A gyermekek közül sajnos Mihály és András fiatalon elhunyt. Ilonka néni eddig 6 unokával és 14 dédunokával büszkélkedhet. 1930-ban épült és ízlésesen berendezett háza – ahol 1935 óta él – mind a mai napig őrzi azt a polgári hangulatot, ami az 1930-as évek lakáskultúráját jellemezte.

Lengyel Ilona érettségi után a háztartást vezette, majd gyermekeit nevelte. 1950-ben végzett tanítóként. 1953-ig férjével és gyermekeivel Budapesten élt. Itt kezdett el dolgozni, mint napközivezető. 1953 és 1974 között a Ságvári endre utcai, 1974-től a Kertvárosi Általános Iskolában napközivezető. Utóbbi helyen nyugdíjasként még tíz évet dolgozott, végül egy évig nevelőtanár volt a Cseresnyés (akkor még Szántó Kovács János) Kollégiumban. Vörös Mihálytól 1971-ben elvált, egy évvel később pedig feleségül ment dr. Virág János (1909–1990) pénzügyi tanácsoshoz.

Ilonka néni száz év fölött is igyekszik aktívnak maradni. Sokat olvas, rendszeresen végez házimunkát (nagymosás, takarítás). Memóriája fantasztikus, mert a 80-90 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos emlékeit a levéltárban őrzött, vonatkozó dokumentumok egyáltalán nem cáfolják. A mindennapi teendők ellátásában fia, Vörös István segít neki. Leánya, Hadas Lászlóné Vörös Ilona Budapesten él családjával, de ő is – a család többi tagjához hasonlóan – gyakran látogatja édesanyját. A levéltár 2018 óta folyamatosan kapcsolatban áll vele, mert a korabeli események kiváló ismerőjeként és gyakran szem- és fültanújaként számtalan adattal, fényképpel és dokumentummal segíti helytörténeti munkánkat. A Hódmezővásárhely története című városmonográfia III. kötetéhez, illetve a hódmezővásárhelyi református lelkész-almanach számára is adott fényképeket, illetve hasznos adatokat.

Presztóczki Zoltán