1849. október 6-áról, az aradi vértanúkról, volt miniszterelnökünkről és sok más forradalmár kivégzéséről minden évben megemlékezünk. Az iskolai történelemkönyvek többnyire csak az országos jelentőségű eseményekről szólnak: a szabadságharc leveréséről, Haynau rémuralmáról, majd az 1853-ban kiépülő önkényuralmi Bach-rendszerről, s az ezzel szembeni passzív ellenállásról. Arról azonban, hogyan is élték meg mindezt az egyszerű kisemberek, volt forradalmárok, hivatalnokok és gazdálkodók, milyen hétköznapi jelenetek játszódtak le a falvakban, kisvárosokban, leginkább csak a korszakot kutató történészek olvashatnak érdekes iratokat. Jelen hónap dokumentumunk éppen ezért erről a különleges korszakról lebbenti fel a fátylat. Néhány jellegzetes példa segítségével bepillanthatunk a Nagykunságban élők mindennapjaiba, de talán azt is jobban megérthetjük, miként lett egymást gyanakvó félelemmel méregető ellenfelévé állam és polgára, felemássá téve polgárosodásunkat.