Levelek a múltból | 2022. október

2022.10.26.

 

Egy szombathelyi ház "változásai"

Két évtizede már, hogy megjelent a „Kincses Szombathely” című kötet, amelynek szerzői közel háromtucatnyi, „lakóhelyünk arculatát eltérő időben és látószögben megörökítő régi grafikát” tettek közzé Szombathely múltjából, és sajnálattal állapították meg, hogy: „.. nem dicsekedhetünk a veduták olyan tömegével mint az ország egykori központjai, vagy a múltban hadászatilag fontos dunántúli városok…”[1]

   A kötetben tanulmányozható reprezentatív metszetek, „tömegesnek” nem mondható száma különös magyarázat nélkül indokolja, hogy most egy korábban sehol nem publikált szombathelyi épületábrázolást tegyünk közkinccsé.

   Mint köztudott, 1945. március 4-én Szombathely belvárosát bombatámadás érte, amelynek során a városcentrum fontos épületei, köztük a hajdani vármegyei levéltár is, súlyosan károsodtak. Az archívum raktárában összedőlt állványok romjai iratfolyóméterek százait temette maga alá, és a légnyomás által összekevert anyag válogatása, rendezése több évtizedre való, egészen napjainkig tartó munkát adott az intézmény munkatársainak. Ebből az úgynevezett „limbus” anyagból a közelmúltban egy rendkívül érdekes irat került elő.

   Julius Pachhoffer városi drogéria tulajdonos 1860. július 7-én „Thalberg bárónő részére” 27 korona 49 krajcár összegről szóló számlamásolatot állított ki, amely az előkelő hölgy számára 1858. május 10-e és december 22-e közötti időszakban a cégtől megvásárolt piperecikkek részletes felsorolását tartalmazza.[2]

   A máskülönben mindennapi számlát a város múltja szempontjából az teszi különösen érdekessé, hogy látható rajta a Pachhoffer üzletet befogadó épület homlokzati képe.

   Az épület ma már sajnos nem létezik, ezért városban való elhelyezkedését meghatározó kutatásba kezdtünk.

   Kiindulópontot jelentett, hogy a másfél évszázada készült nyomaton látható a szombathelyi székesegyház egyik tornya. Ez az ábrázolási perspektíva kétségtelenné teszi, hogy az épület a város Fő terének nyugati oldalán, a Széchenyi utca sarkán, a megyeszékhely napjainkban is egyik legforgalmasabb, gyalogosok százai által látogatott pontján állt.

   Ha a bevezetőben hivatkozott „Kincses Szombathely” című kötet illusztrációt átnézzük, ez a ház a 21. számon közölt ábrán is felismerhető.[3]

   Az épület 19. századi tulajdonosairól Tilcsik Györgynek egy 2016-ban írt tanulmányából részletes információkat kaphatunk. Megtudhatjuk, hogy a házat Zwelfer Mihály sörfőző 1801-ben vásárolta, amikor Szombathely polgára lett, és annak falai között két évtized múltán már „Franz sörkocsmája”, a város egyik sokak által látogatott mulatóhelye működött.[4]

   Az itt játszódó korabeli eseményeket Francsics Károly (1804-1880) borbélylegénynek Vörös Károly (1926-1996) által közzétett naplójából részletesen megismerhetjük.[5]

   Nem sikerült kideríteni, hogy az italmérésből mikor lett drogéria, azt viszont tudjuk, hogy a soproni származású Pachhofer Gyula kalmár, mint városi polgár tevékenykedett Szombathelyen. Gyula nevű gyermekét 1845 májusában keresztelték, majd 31 évesen megözvegyülve, a helyben lakó Koller Emíliát vette feleségül.[6]

   Az épület homlokzata a 19. század végéig változatlan volt, ezt Knebel Ferenc (1836–1910) fotográfiája egyértelműen bizonyítja.[7]

   Az épület sorsában jelentős változás a századfordulón történt, amikor a Széchenyi utca sarkán álló Fő téri házakat lebontották, és az így kialakított telken 1913-ban, a Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri építészek által készített tervek alapján a Szombathelyi Takarékpénztár Részvénytársaság négyemeletes székházát építették fel.[8] A szecessziós stílusú ingatlan a cég 1950-ben történt államosítása után elveszítette eredeti funkcióját. Emeleti részein lakásokat alakítottak ki, nagy belmagasságú földszintjét kereskedelmi célokra hasznosították, benne a mai napig különféle áruházak, üzletek működnek.


[1] Kiss Gábor–Mayer László: Kincses Szombathely. Szombathely, 2002. 3. p. (továbbiakban: Kiss–Mayer, 2002.)

[2] MNL VAML XXXII. 1. Levéltári letétek 61. sz.

[3] Kiss–Mayer, 2002. 21. ábra

[4] Tilcsik György: Francsics Károly kedvenc szombathelyi „sörkocsmája” = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2016. 1. sz. 18–42. p. (továbbiakban: Tilcsik, 2016.)

[5] Vörös Károly: Szombathely 1821-22-ben egy borbélylegény szemével. Francsics Károly visszaemlékezései = Vas Szemle, 1962. 1. sz. 77–88. p. és Tilcsik, 2016. 29. p.

[6] HU MNL VaML IV. 445. 443. téka Szombathelyi rk. keresztelési anyakönyv 1845. május 14. ;HU MNL VAML IV.445. 446. téka Szombathelyi rk. házassági akv. 1851. február 16.

[7]Tilcsik, 2016. 33. p.

[8] MNL VAML V. 173. c. III. 436/1913.

Feiszt György


.
(HU MNL VaML XXXII. 1. Levéltári letétek 61. sz.)

 

Utolsó frissítés:

2022.10.26.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges