Imre király (1196–1204) kiváltságlevele Thota úrnő számára (1202)

Mohács előtti gyűjtemény – DL 39249.

Az oklevél kedvezményezettje Thota úrnő, aki Imre feleségének, Aragóniai Konstancia királynénak honfitársa, udvarhölgye volt. Az oklevélben Imre megerősíti Thota nemes asszonyt férjétől kapott birtokainak (Bojót, Martonfalva) örökös jogában, valamint hűséges szolgálatáért szintén örök jogon neki adományozza Martonfalva királyi kincstárat illető jövedelmét. Az oklevél szövegét aranypecséttel erősítették meg. A középkorban az okiratokat kétféleképpen látták el pecséttel, vagy úgy, hogy rányomták az oklevélre, vagy pergamencsík illetve zsinór segítségével annak anyagába függesztették. A pecsét anyaga általában viasz volt, ritkábban azonban fémeket is használtak, mint pl. az ólmot a pápai kiváltságleveleknél, vagy kiemelkedően fontos esetekben az aranyat. A jelen oklevél az első, ránk maradt aranypecsétes oklevelünk.

*

A Szentháromság és az oszthatatlan egység nevében. Imre, Isten kegyelméből Magyarország [...], stb. királya. [...] Benedek [...] [erdélyi] vajda alázatosan és állhatatosan kérte, hogy erősítsük meg azon rendelkezését, amellyel a korábban számára adományozott Mártonfalvát, hitbér fejében, Bojót falut pedig adományként a feleségének, Thota nemes asszonynak adta. Mi pedig, figyelvén a kérelmére, feleségét megerősítjük az előbb mondott falvak örökös birtokában és biztosítjuk a számára -  bárkinek is, akár az egyháznak, akár vérrokonainak, akár idegennek akarná elajándékozni vagy eladni a nevezett falvakat,— az ajándékozás vagy eladás teljes szabadságát. Ezen túl, mivel ezen úrnő hazáját hátrahagyva, hitvesünkkel, Konstanciával, Magyarország királynéjával idejött, hogy az ő hűséges szolgálatában maradjon, hitvesünk kérésére és folyamodására, a fent említetteken felül, örök jogon neki adományozzuk Mártonfalvának a királyi kincstárat illető összes jövedelmét, tudniillik a szabadok által fizetett pénzt, és az ugyanebből a faluból a minket illető csöbör-adót. Azért, hogy intézkedésünk és adományunk végérvényes és tartós legyen ezért az akaratunkat tartalmazó jelen oklevelünket pecsétünkkel erősítettük meg. Kelt Péter fehérvári prépost, a királyi udvar kancellárja által az Úr megtestesülésétől számított 1202. esztendőben. [...]