Kincsestár

Vevér Emil 29 évig szolgálta a magyar levéltárügyet, ebből 25 éven át töltötte be Veszprém vármegye főlevéltárnoki tisztét. Pályafutását tanárként kezdte Szilágysomlyón, majd a Trianoni békediktátum után családjával áttelepült Magyarországra. Az Országos Levéltárban megszerezve a levéltárnoki képesítést 1925 májusában, Veszprémben talált munkát és otthont.

A Margit-vonal mentén fekvő Balatonfőkajár 1944-45 telén és tavaszán súlyos harcok, szörnyű tragédiák színtere volt. Nemcsak a védekező német és magyar, valamint a támadó szovjet katonák küzdöttek az életben maradásért, hanem a két tűz közé szorult polgári lakosság is. A második világháború befejezésének 80. évfordulóján a vármegye legnagyobb veszteségeket szenvedett településén lezajlott tragikus eseményekre emlékezünk különleges dokumentumok közreadásával.

Az 1956. október 23-ai tömegtüntetésének és a kommunista pártvezetés ellenséges reakciójának híre rövid időn belül eljutott a fővárosból a megyeszékhelyekre, kisebb városokba és községekbe. A következő néhány napban számos településen megmozdulások, szervezett tiltakozások kezdődtek meg, sok helyen a párt helyi képviselőit elmozdították és új vezetőket választottak. A viharos napok eseményei nemcsak a felnőtteket foglalkoztatták, hanem a középiskolásokat is, akik sok esetben maguk is bekapcsolódtak az eseményekbe. A következőkben a veszprémi Vegyipari Technikum dokumentumain keresztül mutatjuk be, hogy hogyan hatott az 1956-os forradalom és szabadságharc az iskolák mindennapjaira.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944 áprilisában rendelték el Magyarországon a gettók felállítását, majd 1944 nyarának első felében több százezer zsidó vallásúnak minősített magyar állampolgárt – köztük több ezer Veszprém megyeit is – szállítottak náci haláltáborokba. E tragikus évfordulóra emlékezünk írásunkkal.