Veszprém vármegye kincsestára 44. – Sajtótermékek a háború és a politikai átalakulás viharában

A debreceni székhelyű Ideiglenes Kormány a januári fegyverszüneti egyezmény aláírása után, az egyezményben kikötött egyik feltétel teljesítése okán, 1945. február 26-án megjelentette rendeletét a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.[1] A rendelet hatálya a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában lévő gyűjteményekre terjedt ki. A rendelet hatályba lépése napjául 1945. március 17-ét jelölte meg, végrehajtására pedig 15 napot adott. A magyarországi harcok azonban a vártnál lényegesen tovább, április elejéig tartottak, ezért a rendelet végrehajtási utasítása csak április 23-án látott napvilágot.[2] Időközben módosult a beszolgáltatásra ítélt dokumentumok köre is, ezúttal már kiterjesztették azt a filmekre és a kottákra is, valamint elrendelték a teljes társadalmi mozgósítást ez ügy (újabb) 15 napon belüli végrehajtására. Ugyanakkor a végrehajtás körül óriási volt a bizonytalanság, amelyet fokozott, hogy a rendelethez kapcsolódó első jegyzékek csak 1945 júniusában jelentek meg a Magyar Közlöny 54. és 59. számának hasábjain.[3] A rendelet végrehajtását, valamint annak számonkérését a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság vezetése alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság (továbbiakban: SZEB) ellenőrizte.

A selejtezés a rövid határidő és a külső politikai nyomás ellenére a fegyveres harcokat elszenvedett országban lassan haladt. A SZEB nyomására a belügyminiszter július 30-i táviratában jelentést kért a Veszprém vármegyei alispántól a sajtótermékek begyűjtésének helyzetéről. Választáviratában az alispán indokait felsorolva jelezte, hogy a rendelet végrehajtása még nem történt meg.

Az alispáni válaszlevél piszkozata (HU-MNL-VEML-IV. 403.a. 2554/1945[4]

Ugyanakkor augusztus 1-jén megküldte a járási főjegyzőknek és a megyei jogú városok polgármestereinek rendelkezését, amely a fasiszta sajtótermékek begyűjtésére a belügyminiszteri rendelettel összhangban három napot adott.[5] A többnyire nemleges jelentések azonban lassan csordogáltak az alispáni hivatalhoz, elsőként Veszprém városától és a Veszprémi járás községeiből.

Augusztus 6-án azonban a belügyminiszter rádió útján kibocsátotta újabb rendeletét a teljes mozgósításra az ügy érdekében.[6] Az állam részéről kifejtett politikai nyomás a sajtótermékek mielőbbi begyűjtésére fokozódó rendőrségi razziákban valósult meg. A lakosság ellenőrzésében a rendőrség mellett a demokratikus pártok aktivistái is szerepet vállaltak.

A Zirci járás főjegyzőjének jelentése (HU-MNL-VEML IV.403.a. 3522/1945)

A községekben így sem sikerült számottevő kötetet összegyűjteni. Néhány községi jegyző indokolta is a sikertelen begyűjtést:

A Mezőszentgyörgy Község elöljáróságának jelentése (HU-MNL-VEML IV.403.a. 3632/1945)

A nagyalásonyi körjegyző jelentése (HU-MNL-VEML IV.403.a. 3351/1945)

A járások területéről begyűjtött, megsemmisítésre szánt sajtótermékeket a vármegyei múzeum könyvtárába[7] kellett beszállítani. Végül, a többszöri határidő módosítás után, szeptember 10-én az alispáni hivatal 9848 darab sajtótermék begyűjtését jelentette a Vármegyei Orosz Katonai Parancsnokságnak.[8]

A beszolgáltatott sajtótermékek jelentős része a vármegye területén működő oktatási intézmények, üzemek, egyesületek könyvtáraiból vagy települési közkönyvtárakból származott. A vármegyei hivatalok iratai között mindössze néhány nevesített magángyűjteményről találunk adatot. Továbbá a veszprémi polgármester jelentéséből tudjuk, hogy az elhagyott lakások könyvgyűjteményeit is selejtezték.[9] A magángyűjtemények ellenőrzése érdekes színfoltja az eseménysornak. A legtöbb községi jegyző mindössze egy összesítést küldött a begyűjtött művekről, azonban Hajmáskérről név szerinti jegyzék érkezett az alispáni hivatalhoz, feltüntetve, hogy ki milyen sajtóterméket szolgáltatott be.[10] Pápa város jegyzékén néhány városi értelmiségi személy és egy könyvkereskedő könyvei közül a fasisztának minősített művek szerepelnek.[11] Az enyingi járás főjegyzője által beküldött könyvjegyzéken mindössze egy magángyűjtemény szerepel (Biró György[12] budapesti lakos balatonaligai villájából begyűjtött kiadványok).[13] De fennmaradt Scherer János[14] veszprémi járási főjegyző könyveinek átvételi nyugtája is.[15]

Scherer János főjegyző által beszolgáltatott könyvek (HU-MNL-VEML IV.436.a. 1183/1945[16])

A közigazgatás hivatalos iratai között fennmaradt jegyzékek jól mutatják az eseménysor fokozódását. Az első napokban beszolgáltatott könyvek, folyóiratok még a Magyar Közlönyben kiadott jegyzékeken szerepeltek. A hónap második felében, ahogy a razziák elkezdődtek, és érezhetővé vált az államhatalom fellépése ez ügyben, alig találunk olyan kiadványt a beszolgáltatott könyvjegyzékeken, amelyek valóban a közlönyökben megjelent listákon fellelhetők. Ellenben gyakori a jegyzéken szereplő szerzők más műveinek[17] vagy a háborút megelőző kor honvédelmi nevelésére, ifjúsági mozgalmaira vonatkozó folyóiratok, könyvek beadása, holott akkor azok a művek még nem szerepeltek a hivatalosan tiltott művek között.

S bár az alispáni hivatal a helyi Szovjet Katonai Parancsnokságnak tett szeptemberi jelentéssel az ügyet lezártnak tekintette, azonban hamarosan újabb és újabb könyvjegyzékek láttak napvilágot egyre szélesebbre vonva a fasisztának és szovjetellenesnek minősített dokumentumok körét, és ezzel további könyvselejtezési akciókat indítva.

Levéltári források

HU-MNL-VeML 401.a. Veszprém vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Jegyzőkönyvek (1872–1949) 140. k.

HU-MNL-VeML IV. 403.a. Veszprém vármegye alispánjának iratai (1872–1950). Közigazgatási iratok. 2554/1945 (07.30.)

HU-MNL-VeML IV.436.a. Veszprémi járás főszolgabírájának, majd főjegyzőjének iratai (1897–1957). Általános iratok (1909-1949) 726/1947 (02.25)

Felhasznált irodalom

Magyar Közlöny 1945. 9. (március 7.)

Magyar Közlöny 1945. 54. (június 17.)

Magyar Közlöny 1945. 59. (június 23.)

Magyarországi Rendeletek tára 79. (1945) I–IV. Budapest Szikra, 1946.

Szakirodalom

Pákozdi Éva Szilvia: A veszprémi egyházi középiskolák és könyvtáraik sorsa a háború után In: Veszprémi Szemle 20. (2018) 3. 213–233.

Pogány György: A könyvtári állomány politikai célú megtisztítása, selejtezése 1945 után. Könyv, könyvtár, könyvtáros 25. évf. (2016) 4. 9–35.

Pogány György: Háborús károk, személyi tisztogatás és az állomány selejtezése a könyvtárakban (1945–1953) In: Fejezetek a magyarországi könyvtárügy történetéből (1945–1956). Szerk. Sonnevend Péter. Budapest OSZK, 2018. 119–198.

Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon. Könyvindexek 1945–1946. Könyvtári Figyelő 17. (53.) 2007. 3. 413–435.