Veszprém vármegye kincsestára 42. – „Föl, Föl vitézek a csatára” – Toborzás és lelkesítés a szabadságharcban
„Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni:
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!”[1]
Mindenki számára ismerősen csengenek a sorok, melyek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leghíresebb toborzónótájának kezdő sorai, mint ahogyan ennek az írásnak a címadó sora a Klapka- vagy másnéven Komáromi induló is, melynek dallama visszacseng a fülünkben. A reformkorban egyre nagyobb hangsúlyt képviselő nemzeti identitás meghatározó részét képezték a népdalok, s a szabadságharc időszakában számos olyan hazafias ének keletkezett, mely megtestesítette a szabadságeszményt, és amely ösztönzőleg hatott eme szabadságért való síkraszállásban. Ez annál is inkább fontos volt, mivel ekkor még nem volt egységes magyar hadsereg.
Az 1848. évi, áprilisban kiadott XXII. törvénycikk rendelkezett a Nemzeti Őrsereg felállításáról. Ez a márciusi forradalom egyik követelése alapján kiadott törvény a nemzetőri státuszt bizonyos vagyoni helyzethez kötötte. Aki a törvényben meghatározott ingó vagy ingatlan vagyonnal rendelkezett, annak (ha alkalmasnak minősítették) kötelező volt nemzetőri szolgálatot vállalnia 20 és 50 éves kora között.[2] A főként rendfenntartói feladatok ellátására megalakult szervezet kezdetben a közvetlen lakóhely és település védelmére volt hivatott és jórészt kiképzelten gyalogosok tömegéből állt. A hadiesemények gyors változása azonban szükségessé tette egyrészt a nemzetőri feladatok kibővítését (mozgó nemzetőrség), másrészt új zászlóaljak szervezését, mely már az önálló honvédsereg megteremtésének első lépése volt. Májusban megkezdték az önkéntesek toborzását is, ez a forma szerint a nemzetőrség egy osztályaként felállított, 10.000 főre tervezett önkéntes sereg lett a szabadságharc honvédseregének magva.[3] Itt már nem volt vagyoni megkötés, csak az egészségügyi alkalmasság volt a belépés feltétele.
1848. május 20-án Szemere Bertalan belügyminiszter az önkéntes honvédelmi sereg toborzásához polgári biztos kinevezésére adott utasítást, melyben meghatározta annak mikéntjét is.
Szemere polgári toborzóbiztos kinevezésére adott utasítása
Fejér mellett Veszprém vármegye elsők között rendelkezett a toborzás megkezdéséről.[4] Veszprém vármegye Állandó Bizottmánya négy nappal később tartott ülésének jegyzőkönyvében olvasható a rendelet alapján hozott határozat, melyben polgári biztosnak Szabó Antalt, hatósági hites orvosnak pedig Csolnoky Ferencet nevezték ki.
„Belügyminiszter Úr 848. Május hó 20-án 1540 B.M.a. kelt hiv. levelében meghagyja a megyének, hogy a toborzás útján felállítandó önkéntes honvédelmi seregbe vállalkozandók besorozására – a toborzási fő helyre Veszprémbe szükséges polgári biztos neveztessék, ki magát a katonai toborzó tiszttel egyetértésbe téve a katonai vagy ennek hiányában hatósági hites orvossal együtt toborzási bizottságot képezvén, a besorozást a besorozottaknak a hadügyminister által meg állapítandó forma szerénti felesketését eszközlendik, s az é tárgyra vonatkozó okiratokat s jegyzőkönyveket aláírásukkal megerősítendik, továbbá hogy a’mennyiben a katonai parancsnokságok az ujonczokat szállással és terményi járandósággal el nem láthatnák azon ellátásról jövendő megtérítés vagy beszámítás biztosítása mellett a megye gondoskodjék.
A miniszteri rendelet Cseresnyés István főszolgabíró Urnak kiadatik oly végből, hogy a Veszprém Város tanátsal egyetértve annak tellyesedésbe vétele eránt czélszerűen intézkedjék polgári biztosúl Szabó Antal orvosi minőségben pedig Csolnoki Ferencz megyei h. sebész Urak küldetvén ki.”[5]
Bár a szabadságharc idején itt nagyobb ütközetek nem zajlottak, a megyén kívülre vezényelt nemzetőrség felszerelésében és kiállításában tevékenyen részt vett Veszprém megye is. 1848. május-júniusban Veszprémben állították fel a 6. honvéd zászlóaljat, amelynek nagy részét Veszprém megyei újoncok alkották.[6] Mivel a fiatal honvédeknek gyorsan fel kellett nőniük az elvégzendő feladathoz, a felkészítésükre is egyre nagyobb gondot fordítottak. A kiképzésnek a szaktudás átadásán túl a katonai szellem ébresztése is fontos része volt a hadi előképzettséggel nem rendelkező önkéntesek számára.
Utasítás a nemzeti hadsereg zászlóalji és századi parancsnokainak, részlet
A nemzeti érzület tüzének felszítására számtalan buzdító költemény is született. Petőfi Sándor forradalmi költészete senki előtt sem ismeretlen, az viszont talán kevésbé közismert, hogy öccse, Petőfi István is sokszor ragadott tollat. Apja hivatását választván mészárosként kereste a kenyerét, s „valamikor 1846 tavaszán költözött Várpalotára és lett reménybéli jövendő apósának székálló legénye”,[7] így 1848 nyarán, mint várpalotai lakos önként jelentkezett a honvédek sorába. A Veszprémben szerveződő 6. honvédszázlóaljban először közvitéz, majd őrmester.[8] Bátyjához hasonlóan ő maga is verselt, sőt, több költeményével is a honvédséghez történő belépésre buzdított. Ennek egyik legszebb példája az éppen Veszprémben született Önkéntes dala című lelkesítő alkotása:
Katona vagyok én, önkéntes katona,
Nem kell már szerető, se szőke, se barna!
Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem,
Szerelmet, hűséget, hazámnak esküdtem.
De meg is tartom én szentül fogadásom;
Hazámat, a meddig kivánja, szolgálom.
Mindaddig, mig kardot szoríthat jobb karom,
Ellenségünk ellen örömmel forgatom.
Oly dicső a halál künn a csatatéren,
Hogyha meg kell halnom, ott múljon el éltem
Ott porladjak én el, habár sirom felett
Nem lesz is nevemet hirdető sirkereszt! [9]
De nem csak a Petőfi fivérek versei hívták „talpra a magyart”. A Pápai Református Kollégium diákjai közül szép számmal akadt, aki buzdító sorokat vetett papírra ezzel is lelkesítve a honfitársakat, mint azt az alábbi két részlet is mutatja Bozzay Pál és Pap Gábor tollából.
„Nem is bitor parancsokért
Rabolni hont és ontni vért
Kelünk fegyverrel a csatára,
Hanem keblünknek szent sugallatára.”[10]
„Nyitva már a harczi pálya
Szomjas lelkem alig várja
Hogy ott villogjon fegyverem
Hol a hir rózsája terem.”[11]
Bozzay és Pap is egyike volt azon katonáknak, akik önként vonultak be és számos ütközetben részt vettek. A fentiekhez hasonló, a nemzeti eszméért és a szabadságért való lelkesedéssel átitattatott versek erős összetartóerőt adtak az új honvédzászlóaljaknak.
Az újoncok toborzásában nagy szerepe volt a lelkesítő beszédeknek is. Mivel a szabadságharc társadalmi és felekezeti különbségek nélkül az egész magyarság ügye volt, több izraelita lelki vezető is buzdította a híveket. Palotán Singer Péter rabbi a piacon tartott nyilvános gyűlésen toborozta a honvédeket,[12] Lőw Lipót pápai rabbi pedig számos alkalommal tartott lelkesítő beszédet a nemzetőrségbe és a honvédseregbe való belépés elősegítése érdekében is. Lőwnek erős nemzeti elköteleződése volt, a zsinagógában is magyar nyelven hirdetett igét. Ő maga is teljesített szolgálatot tábori lelkészként, 1848 júliusában Sellyén tartott beszéde a Veszprém Vármegyei Értéktár kulturális örökségébe is bekerült.
„És a jövő nemzedékek bámulva hallgatnak majd arra, mit korunk tusái- és csodatetteiről hallani fognak. […] lelkes hazafiak az emberi méltóságot, a polgári szabadságot, a nemzeti önállóságot nagyobbra becsülik a nyugalomnál, a kényelemnél, az élvezetnél. Elvük: a hazának szava az Istennek szava; és e szó hangzatára minden pillanatban talpon vannak honfiui lelkesedéssel, tettre kész fellángolással. […] A szabadság az erővel elválhatlanúl jár; a szabadság erőre támaszkodik. Emeljétek fel tehát fejeteket, derék férfiak, méltóságtok öntudatában, mert ti is alkotó része vagytok a nemzeti őrség nagyszerű testületének, melyben a törvényes szabadság legszilárdabb biztositékát találja.”[13]
1848 novemberében, Pápán intézett buzdító szónoklatot a toborzott újoncokhoz:
„És ti, egy nagy kor fiai, remegnétek, semhogy inkább erőt gyüjtenétek? Ti kétségbe esnétek, semhogy inkább segítenétek? Ti gyáván panaszolni akarnátok, semhogy inkáb tettekben keresnétek üdvötöket? […] Kire másra támaszkodjék a haza, midőn méltóságának és jólétének helyreállítása forog kérdésben, mint saját lakosaira? Ki segítsen, ha ők nem akarnak segíteni? Ki rántson kardot a ház békéjének és lakosainak érdekében, kicsoda más, mint a nemeslelkű fiú? […] ki az az ember, ki fülét és szivét elzárhatná, midőn közös anyánk, a drága haza, hív: Gyermekeim, védjetek meg!”[14]
A verbuválások nem voltak eredménytelenek, egyre nőtt az önkéntesként csatlakozók száma.
A Dráva mellé vezényelt nemzetőrség összeírása, részlet
A magyar nemzetőrség összeírása – Összesítő táblák, részlet
Az erőfeszítések sikerességének egyik példája a pákozdi csata, amelyben Jellasics horvát bán 50.000 fős csapatainak előre nyomulását az 1848. szeptember 29-i ütközetben a magyar sereg 17.500 fővel állította meg, a túlerő ellenére a frissen szervezett nemzetőr-honvéd erők győzelmet arattak.[15] A szép győzelmek mellett azonban súlyos veszteségek is voltak, melyek erősen megtizedelték a harcokban résztvevők számát. A téli hadjárat próbára tette a magyar haderőt, és 1849 áprilisára a létszám is apadt, a harcok viszont még korántsem értek véget.
1849 húsvétján maga Kossuth is – aki ekkor a Honvédelmi Bizottmány, mint a végrehajtó hatalom legfőbb testületének elnöke volt – felhívást intézett a magyarokhoz az újoncok toborzása érdekében.
„[…] legyen a nemzetnek örökös hálájával áldott a vitéz magyar hadsereg, melly életét, vérét a hazáért örömmel áldozva, rettenthetlen vitézséggel veré az ellenség összes erejét, s folytonos győzelemmel haladva a dicsőségnek ösvényén, téged oh! magyar nép, hős vérének árán szabaddá, boldoggá teszen. […] felhívom a népet Isten és a nemzet nevében, segítse a hazát védeni. Segítse szaporítani azon hadsereget, melly a hazáért, s a népért küzd. Felhívom a vagyonosabb, birtokosabb honpolgárokat, fogadjanak tehetségeik szerint egy vagy több katona újonczot a hazának. […] Legyetek hazafiak. Ha azok lesztek, 14 nap alatt a magyar hadsereg 100.000 fővel megszaparodik. És a magyar nemzet győzhetetlenné leszen. […] ezennel felhívom a népet, ne hagyja magát pusztítani, sőt parancsolom a nemzet nevében, hogy keljen fel tömegestől, s irtsa ki hazánk szent földjéről a zsarnok ellenséget.”[16]
Kossuth felhívása újoncállításra
Buzdító szavai nem maradtak meddők, az újoncok száma nőtt és a tavaszi hadjárat sikerei tovább lelkesítették a honvédőket.
Veszprémben is nagy hévvel lobogott a nemzeti érzés lángja. A lelkesedést jól mutatja, hogy számos polgár „hazafiságból” saját költségén, „beszámítás nélkül”, teljesen felszerelve állított ki egy-egy katonát, amely komoly áldozatvállalásnak számított. Az élen Hunkár Antal főispán és két unokaöccse állt, akik két fehérvári születésű mesterembert Csernel Mihály festőt és Lovics János kötéljártót állítottak katonának a saját költségükön.[17]
A somogyi honvéd-hadnagy, Noszlopy Antal 1849 májusában a huszárról, mint a hős honvéd megtestesítőjéről írt költeményt Szemere Bertalan lelkesítő sorai alapján, melynek 6 krajcárért történő megvásárlásával a Somogy megyei sereg támogatására volt lehetőség.
Szemere lelkesítése és az az alapján íródott Noszlopy vers
A Honvédelmi Bizottmány el is rendelte Szemere sorainak több ezer példányban, röpirat formájában történő szétosztását a huszárok között.
Részlet a Közlöny 1849.02.18-i számából.
A dicsőítés eme prózai és verses formája is azt mutatja, hogy számos módja volt a katonák ösztönzésének, hiszen nem csupán a harcba hívás, de az elköteleződés és lelkesedés fenntartása is hangsúlyos volt a sikerek elérésének érdekében.
Bár mindezek ellenére nyár végére a szabadságharcot végül leverték, ez csak az Orosz Császári Hadsereg intervenciós csapatainak segítségével sikerült. E ténynél mi sem bizonyítja jobban a magyar katonák hősiességét és a szabadságharc folyamán folytatott toborzás sikerességét.
Levéltári források
HU-MNL-VeML-IV.101.a.
Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Veszprém vármegye Állandó Bizottmányának iratai. Jegyzőkönyvek (1848-1849), 73. kötet
HU-MNL-VeML-IV.101.b.
Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Veszprém vármegye Állandó Bizottmányának iratai (1848-1849)
Szemere Bertalan polgári toborzóbiztos kinevezésére adott utasítása, 486/1848. sz. irat; A Dráva mellé vezényelt nemzetőrök összeírása, 556/1848. sz. irat; Megyei nemzetőrség összeírása (Összesítő táblák), 1255/1848. sz. irat
HU-MNL-VeML-XV.29.
Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, 1848-as gyűjtemény (1848-1849)
Utasítás a nemzeti hadsereg zászlóalji és századi parancsnokainak részére
Szózat – Kossuth felhívása újoncállításra
A Huszár
Felhasznált irodalom
1848. évi XXII. törvénycikk a nemzeti őrseregről
https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84800022.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D27
Letöltés ideje: 2025. február 7.
H. Szabó 1998 = H. Szabó Lajos: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Pápa, 1998.
Hudi 2010 = Hudi József: Újoncozás Veszprém megyében 1848-49-ben. In: Veszprém megyeiek az 1848-1849-es szabadságharcban. Acta Musei Papensis – Pápai Múzeumi Értesítő 13., Szerk. Nagy-L. István, Pápa, 2010. 9 – 14.
Kossuth-nóta szövege
https://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok0020300009.html
Letöltés ideje: 2025. február 13.
Közlöny, 32. sz., 1849. február 18.
https://adt.arcanum.com/hu/view/Kozlony_1849_02/?pg=58&layout=s
Letöltés ideje: 2025. február 11.
http://www.krudylib.hu/old/helyism/e-konyv/kezirat/1848.htm
Letöltés ideje: 2025. február 13.
Sashalmi 2023 = Sashalmi István: Veszprém Petőfije. Petőfi István honvédszázados, a 6. „Veszprémi” honvédzászlóalj századparancsnoka. In: Veszprémi Szemle, 25. évfolyam, 68. szám. 2023./1. 8 – 54.
Szántó – Vass 2006 = Prof. Dr. Szántó Mihály, Vass Jenő Sándor (Szerk.): A Hazáért. A magyar honvédség múltja és jelene 1848-2004, Bp., 2006.
Urbán 1973 = Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Bp., 1973.
Indexkép: Kossuth fegyverre szólítja Cegléd népét
Letöltés ideje: 2025. március 12.
[1] A Kossuth-nóta szövege, részlet
[2] 1848. évi XXII. törvénycikk a nemzeti őrseregről
[3] Urbán 1973, 225.
[4] Uo. 364.
[5] HU-MNL-VeML-IV. 101.a. 73. kötet, 1848.05.24-i ülés jegyzőkönyvi bejegyzése (részlet)
[6] http://www.krudylib.hu/old/helyism/e-konyv/kezirat/1848.htm
[7] Sashalmi 2023, 12.
[8] H. Szabó Lajos 1998, 214.
[9] Petőfi István: Önkéntes dala, Veszprém, 1848. In: Sashalmi 2023, 15.
[10] Bozzay Pál: Induló, Pest,1848., részlet. In: H. Szabó 1998, 181.
[11] Pap Gábor: Nyitva már, Miskolc, 1849., részlet. In: H. Szabó 1998, 199.
[12] http://www.krudylib.hu/old/helyism/e-konyv/kezirat/1848.htm
[13] Az Isten velünk vagyon - Tábori beszéd, Sellye, 1848. július, részlet. In: H. Szabó 1998, 94-96.
[14] Az ujoncokhoz intézett buzditás, Pápa, 1848. november, részlet. In: H. Szabó 1998, 102-106.
[15] Szántó – Vass 2006, 29.
[16] HU-MNL-VeML-XV.29. Kossuth felhívása újoncállításra, részlet
[17] Hudi 2010, 13.
Új hozzászólás