Európában az óvodamozgalom megindítójának az angol Samuel Wilderspint tartják, aki Infant School néven hozta létre intézetét a 19. század elején. Ebben az intézményben különféle oktató foglalkozásokkal kötötték le a gyermekeket. Wilderspin mondta ki azt, hogy az óvoda a gyermekek tervszerű tanításának a helyszíne legyen. 1825-ben jelent meg a kisgyermekek neveléséről szóló műve Infant Education címmel. Az európai óvodatörténet hasonlóan fontos személyisége volt még a svájci pedagógus Johann Heinrich Pestalozzi is, aki sajátos nevelési módszerének középpontjába a szemléltetést és az érzékszervi tapasztalást állította.[1]

A reformkor gazdasági-társadalmi fejlődésének köszönhetően hazánkban is jelentkezett az igény kisdedóvódák létesítésére. A magyarországi óvodatörténet kiemelkedő alakja Brunszvik Teréz grófnő, aki a kisgyermekek megfelelő nevelésének kérdéskörével 1808-tól kezdett mélyebben foglalkozni, ekkor ugyanis Jozefin nevű húga négy gyermekkel maradt özvegyen. Brunszvik Teréz európai utazásra indult családjával, hogy megfelelő neveltetési lehetőséget keressen húga gyermekei számára. Ekkor találkozott Svájcban, Yverdon-les-Bains-ben a már említett Pestalozzival, akinek humánus nevelési módszereit Közép-Európában is meg kívánta honosítani.[2]

Brunszvik Teréz grófnő (forrás: Digitális Képarchívum, DKA-040494)

Brunszvik Teréz elsősorban a rászoruló és árva gyermekek nevelését kívánta intézményesített formában megvalósítani, így nevelőintézet alapításán fáradozott, ám az anyagiak hiánya megakadályozta ebben. 1826-ban jelent meg Wilderspin Infant Education c. műve német fordításban, amelyet Brunszvik is elolvasott. Ez a munka ösztönözte a grófnőt arra, hogy hazánkban is létesíteni szükséges „kisgyermekiskolát”, azaz a kisdedóvó intézetet. A korábban alapítani kívánt bentlakásos nevelőintézettel ellentétben, a kisdedóvó esetében nincs szükség szálláshelyre, ellátásra és a személyzet is jóval csekélyebb, tehát alapítása is olcsóbb, mint egy nevelőintézeté.[3]

A grófnő két évnyi munkájának gyümölcseként végül 1828. június 1-jén nyílt meg Közép-Európa első kisdedóvó intézete Budán, a mai Mikó utca és Attila utca kereszteződésében. Az Angyalkert nevet viselő intézményt Brunszvik Teréz édesanyja krisztinavárosi házában nyitotta meg, ahova elsősorban nem a vagyonos polgárok gyermekeit, hanem a szegényebb, elhanyagoltabb nevelést kapó kisgyerekeket várta. A kisdedóvó első tanítója férfi volt, a nevelés pedig német nyelven folyt a 2-4 éves korú gyermekek számára. A grófnő igyekezett minél szélesebb körrel megismertetni a kisdedóvás intézményét, főleg a magas rangú, vagyonosabb réteget kívánta ügye mellé állítani, hogy támogatást szerezzen a további intézetek felállításához. Erőfeszítései eredményeként 1829-ben újabb kisdedóvó intézet nyílt Budán, majd ugyanebben az évben még Pesten, ezt követően pedig több vidéki nagyvárosban is (például Pozsonyban, Besztercebányán, Nagyszombaton és Szekszárdon).[4]

1828-ban a grófnő a szükséges anyagi támogatás elnyerése érdekében egyesületet alakított 125 taggal. A „Nemzeti egyesület a kisdedek koránti nevelésére nézve, gyám és képző intézetek által” nevet viselő egyesület elnöke Brunszvik Teréz lett. 1832-ben József nádor azonban feloszlatta ezt az egyesületet, majd 1836-ban kezdte meg működését a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület, amelynek alapítólevelét Brunszvik Teréz is aláírta.[5]

1841. május 16-i dátummal küldött Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület egy levelet, amelyben a kisdedóvó intézetek szükségességéről, a kisgyermekek megfelelő nevelésének fontosságáról írnak. A levél szerint „A népnevelés eszközei között egyik legfoganatosb a jól elrendezet iskola. S ha ezt, főkép a köznépét okszerüen akarjuk rendezni, munkánkat a kisdedóvó-intézetek létesítésén kell kezdenünk (…); tanusítják hazánkban szinte azon iskolai növendékek, kik a kisdedóvó-intézet jótéteményeiben részesülvén, egyéb iskolatársaik közül kitünőleg erényesek és szorgalmasak, elannyira, hogy a melly gyermek iskolai pályája előtt kisdedóvó-intézetben járt, magában hordja csiráját minden jónak s nemesnek.”[6] Az egyesület szerint a pesti „példány-intézetek” mellett fontos lenne minél több vármegyei székhelyen egy-egy intézetet felállítani, hogy az emberek megkedveljék az eszmét, míg az végül közszükséggé válna. Megemlítik továbbá az 1837-ben Tolnán létrehozott óvóképző intézetet is, majd arra kérik a nemesi közgyűlést, hogy „méltóztassanak hatóságuk körében egy kisdedóvó intézetet alapítani, melly nemcsak a helybéli lakosságnak, hanem távolabb vidékieknek is példányul szolgáljon az erény, munkásság, értelem, s honszeretet üdvhozó magvát a kisded polgárok ártatlan szíveikben hazaszerte terjesztendő.”[7]

MNL VEVL IV.1.b. 1730/1841.

Pápa város 1841. évi tanácsülési jegyzőkönyvének 819. számú bejegyzése, és a Veszprém vármegyei közgyűlés 1191/1842. számú irata is tudósít az 1841. október 15-én, Pápa mezővárosában lezajlott választmányi tanácsülésről. A Megyeházán, gróf Eszterházy Pál elnökletével megtartott gyűlésen tárgyalták többek között azt a kérdést, hogy hol és miként lehetne a vármegye első kisdedóvó intézetét felállítani. Az egybegyűltek Pápát találják megfelelőnek erre a célra, főként az alsóbb osztályok népességét és így az óvandó gyermekek számát tekintve. A mezővároson belül először az ún. ordonánc-házat vetik fel megfelelő helyszínnek (amely ekkor üresen állt), azonban az uradalom ehelyett az alsó-városi Szent Anna kápolna melletti üres területet javasolta. A választmány elfogadta ezt, és feljegyzeték, hogy a terület átengedésével kapcsolatban gróf Eszterházy Miklóssal szükséges egyeztetni. A kisdedóvó intézet felállításának költségeihez a gyűlés Pápa földesurának, gróf Eszterházy Károlynak a hozzájárulását kérte, aki biztosította a jelenlévőket támogatásáról, sőt még testvérei nevében is ígéretet tett. Pápa Belső városi tanácsa 400 pengőforintot ajánlott fel, míg az Alsó városi lakosok az építkezésnél való segítségükről biztosították a tanácsot. További támogatókat kívánt szerezni a választmány aláíróívek kiküldésével. [8]

1842. április 12-én újra választmányi ülést tartottak Pápán, ahol az eddig beszedett pénzről adtak számadást az ideiglenesen pénztárnoknak megbízott személyek (Tóth Ferenc superintendens és Zsoldos Ignác táblabíró), továbbá ismét felmerült a kisdedóvó helyszínének kérdése is, ugyanis a választmány mégis megfelelőbbnek tartaná a korábban említett ún. ordonánc-házat.[9]

Az 1842. április 9-i jegyzőkönyvi bejegyzésből kiderül, hogy április 17-én táncmulatságot tartanak az intézet felállításának támogatására[10], majd december 12-én megtudjuk azt is, hogy év végére összesen 2037 forint 10 krajcárt sikerült gyűjteni az ügy érdekében[11]. A Pesti Hírlap 1843. január 26-i, alább is látható számában pedig azt olvashatjuk, hogy hogyan nőtt tovább az összegyűjtött összeg[12]:

Pesti Hírlap, 1843. január 26.

Pápa város 1843. és 1844. évi tanácsülési jegyzőkönyvei nem maradtak fent, így ezekből az évekből a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben és iratokban találhatnánk információt a pápai Kisdedóvó Intézet felállításával kapcsolatos eseményekről. 1843-ból azonban csupán kettő irat található a témával kapcsolatban, ezek közül az egyik Eöri Szabó Gábor táblabíró kérelme, miszerint a megye levéltárába már beadott választmányi iratokat legyenek szívesek kiadni, azokra ugyanis még szüksége van a választmánynak.[13] A második irat Tolna megye közönségétől érkezett Veszprém vármegye nemesi közgyűléséhez, akik a kisdedóvó tanítókat képző tolnai intézet igazgatójának, Varga Istvánnak a „Terv a kisded-óvó-intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában” címmel kiadott munkáját küldték meg.[14]

MNL VEVL IV.1.b. 2538/1843.

1844-ben a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben nem található a kisdedóvó intézettel kapcsolatos bejegyzés, majd 1845-ből is csupán annyit tudunk meg a pápai tanácsülési jegyzőkönyvből, hogy a városban tartózkodó színésztársaság előadásaiból a kisdedóvó javára befolyt összeget elhelyezték az alapítványi pénztárba.[15]

1846-ból ismételten nem maradt fent tanácsülési jegyzőkönyv Pápáról, a vármegyei jegyzőkönyvekben pedig nem született a témában bejegyzés. A következő év nyarán a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület kérelme érkezett be a vármegyéhez, amelyben a munkájukat segítendő anyagi támogatást kérnek.[16]

A következő 10 évből nincs információnk a pápai intézet felállításával kapcsolatban, ebből az időszakból ugyanis több év pápai jegyzőkönyve is hiányzik, amelyek megvannak, azok pedig nem tartalmaznak a témával kapcsolatos bejegyzést. Az bizonyos azonban, hogy 1857-ben sem működött még a kisdedóvó, ugyanis a 105/1857 számú tanácsülési jegyzőkönyvi bejegyzésben olvashatjuk Radó Dániel szolgabíró „Pápa város haladására s csinosítására czélzó tervét”, amelynek 4. pontja így szólt: „kisdedóvó intézet mellyre állítólag már alapítvány is van a t. város kezelése alatt lenne felállítandó, melly által a gyenge sarjadék sok veszélyektül, a szülők pedig kiket részint házi részint mezei munkák foglalnak el, sok aggodalmaktul mentetnének meg, de egyetemben az ifju nemzedék ép testtel és szelidült erkölcsökkel növekednék”.[17] A bejegyzésben megtaláljuk a tanács véleményét a szolgabíró úr által felvetett tervekkel kapcsolatban, megtudjuk, hogy „a kisdedóvó intézet felállítását illetőleg: e czélyra a városi alapítványi pénztárban 6. pénzes kamaton gyümölcsöztető tőke múlt 1856-ik évi október végéig volt 7104 f., 44 4/5 krajcár, ezen összeg évi kamataiból az irt kisdedóvó intézet felállítása és fentartása jelenleg nem eszközöltethetvén ezen üdvös czélyra intézkedést boldogabb időkre halasztani kelletett.”[18]

1859-ben ismét a kisdedóvónak megfelelő épület problémájával találkozunk a jegyzőkönyvben. Az ún. ordonánc-ház tulajdonlása körül bonyodalmak adódtak, de még mindig egy itteni helyiség lenne a legcélszerűbb a kisdedóvó intézetet számára. Addig amíg ez a probléma megoldódik, a helyiség átalakításához költségvetés készítésére adott a tanács megbízást.[19]

A következő évtizedből csupán az 1866-os pápai jegyzőkönyv maradt fent, ebben nem található a kisdedóvóra vonatkozó bejegyzés. Az 1872. évi 211. sz. bejegyzésből („Magvassy Pál úr Kisdedóvodája állapotáról jelentést előterjeszteni”[20]) viszont az derül ki, hogy ekkor már működött Pápán kisdedóvó intézet. Mivel a jegyzőkönyvekhez tartozó iratok Pápa esetében nem maradtak fent, így sajnos az említett jelentés tartalmát nem ismerjük, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy a nevezett kisdedóvó pontosan mikor kezdte meg működését.

1873-ban már a kisdedóvó számára építendő épülettel kapcsolatban tanácskoznak, eszerint a jövő év tavaszán kezdetét veszi az építkezés. A kiválasztott telken az épületet a tanács szerint nem a telek közepére, hanem a Fazekas utca felől az utcaszintre kell felhúzni, így kerítést sem szükséges emelni. Az utcakép is egységes maradna azzal, ha az északról szomszédos Költl György házától a Pósa-féle telek déli sarkával egy vonalba hoznák ki az épületet.[21] A Pápai Lapok 1874. május 10-i számában olvashatunk az építkezésről, eszerint a Szent Anna kápolnát már lebontották, el is kezdődött a helyére az új templom építése, és „ennek közelében, az u. n. ordinnáncház helyén a város már elkezdte megépitetni a kisded óvodát”.[22]

A pápai Kisdedóvó Intézetet végül nagy nehézségek és hosszadalmas idő után tehát sikerült felállítani, sajnos ahogy azonban láthattuk, a forráshiány miatt ennek pontos dátumát nem ismerjük. A kisdedóvó történetének további kutatásához azonban 1874-től már nem csak a hiányos levéltári források, hanem a korabeli sajtó is segítségünkre van.

Levéltári források:

HU-MNL-VEVL-IV.1.b. Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési iratok. 1730/1841. sz. irat

HU-MNL-VEVL-IV.1.b. 1191/1842. sz. irat

HU-MNL-VEVL-IV.1.b. 2538/1843. sz. irat

HU-MNL-VEVL-IV.1.b. 2812/1843. sz. irat

HU-MNL-VEVL-IV.1.b. 2693/1847. sz. irat

HU-MNL-VEVL-V.2.a. Pápa város Tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek. 1841. évi jegyzőkönyv (14. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.2.a. 1842. évi jegyzőkönyv (15. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.2.a. 1845. évi jegyzőkönyv (16. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.42.a. Pápa város Tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek. 1857. évi jegyzőkönyv (23. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.42.a. 1859. évi jegyzőkönyv (24. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.72.a. Pápa város Tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek. 1872. évi jegyzőkönyv (26. kötet)

HU-MNL-VEVL-V.72.a. 1873. évi jegyzőkönyv (27. kötet)

Sajtó:

Pesti Hírlap, 1843.

Pápai Lapok, 1874.

Felhasznált irodalom:

Bécsben azt gondolták (…), 2022 = Bécsben azt gondolták, hogy lázadókat nevelnek Brunszvik Teréz óvodáiban, 2022. július 27. Múlt-kor. https://mult-kor.hu/becsben-azt-gondoltak-hogy-lazadokat-nevelnek-brunszvik-terez-ovodaiban-20220727?fbrkMR=desktop (hozzáférés: 2025.09.23.)

Hornyák 2003 = Hornyák Mária: Első óvodánk története: Buda-Krisztinaváros, 1828‒1867. (Őrláng füzetek 8.) Martonvásár, 2003.

TEJ, é.n. = TEJ: Brunszviktól Montessoriig – A hazai kisdedóvók két évszázada, é.n. MaNDA https://mandadb.hu/cikk/1276153/Brunszviktol_Montessoriig__A_hazai_kisdedovok_ket_evszazada (hozzáférés: 2025.09.12.)

Tigyi 2013 = Tigyi Zoltánné: Kisdedóvás Magyarországon a dualizmus idején egy pécsi magánintézet történetén keresztül. Neveléstörténet. 10. évfolyam, 3‒4. szám. (2013), 113‒123.

Vág 1961 = Vág Ottó: A magyar óvodai nevelés kialakulása és Brunszvik Teréz. Pedagógiai Szemle. 11. évfolyam, 12. szám (1961), 1113‒1123.