Kulturális Örökség Napjai – Séták Hőnel Béla nyomában Mosonmagyaróváron
Szeptember 20–21-én zajlott a Kulturális Örökség Napok 2025. évi programsorozata, amelyhez idén is csatlakozott Mosonmagyaróvár. A hétvégén Beregszászi Balázs munkatársunk tartott vezetett sétákat Hőnel Béla, a város meghatározó építészének életművét bemutatva.
Szombati séta – az Újtelep épített öröksége
A szombati túra az Újtelepen vezetett végig. A csoport a Régi Vámház térről, az idén 160 éves Karolina Kórháztól indult, ahol szó esett a tér kialakulásáról, a vármegyei kórház múltjáról, az egykori Állami Elemi Iskoláról, a már eltűnt Vámházról, valamint a Manninger-házról és a volt nyomda épületéről is.
A séta egyik állomása a Moson Vármegyei Múzeum klasszicista, görög oszlopfős épülete volt, amelyet Hőnel Béla tervezett és épített 1912-ben, a Történelmi és Régészeti Egyesület tagjaként. A résztvevők itt készítették el csoportképüket – ugyanazon a helyszínen, ahol 1933-ban az egyesület 50 éves jubileumán Hőnel is megörökítésre került.
A séta ezután a mindenki által csak „Szalézi”-ként ismert épülethez vezetett, amelyet herceg Württemberg Miklós építtetett 1872-ben. Hőnel 1909-ben alakította át árvaházzá, amely I. Ferenc József nevét viselte. A Szalézi rend az 1930-as években vette át az épületet, kápolnával is kibővítve azt.
A séta a Manninger lakótelepen folytatódott, ahol a Manninger téglagyár történetét ismerhették meg a résztvevők. A gyárat 1900-ban Manninger János alapította, majd fia, Emil, Hőnel közreműködésével lakóházat és korszerűsített téglagyárat építtetett, amely évi kétmillió tégla előállítására volt képes.
A nap végén a csoport Manninger Emil villáját tekintette meg, amelyet az 1930-as évek elején a gróf Pálffy család vásárolt meg – innen ered az épület ma is ismert neve, Pálffy-villa. Az oromzaton ma is látható az eredeti tulajdonos monogramja („M.E.”). Az épület 2019 óta a város Civil Házaként működik, számos egyesület otthonául szolgálva.
Vasárnapi séta – a Városkapu tér és Hőnel alkotásai
A vasárnapi program a Városkapu tér történetére és Hőnel építészeti munkásságára fókuszált. A tér kialakításának alapját Hőnel 1902-ben papírra vetett „Magyaróvárott a Pozsonyi út mentén lévő vízlevezető árok beboltozásának és szabályozására” című terve adta, amely a várost egykor körülölelő középkori vizesárok lefedését és csatornázását is magában foglalta.
A tér egyetlen műemlékvédett épülete a Temetőköz melletti ház, amelyet Hőnel 1903-ban alakított át lakótérré. Az épületet 2002-ben ugyan elbontották, de 2004-re eredeti formájában építették újjá, ma iroda- és szolgáltatóházként működik.
A séta során szó esett az 1908-ban épült Huber-házról, az 1930-as Günther-házról, valamint a városi tűzoltóság egykori épületéről, amely helyén 1929 óta a járásbíróság található. Megemlítésre került az 1913-ban átadott ravatalozócsarnok is, valamint a régi Bécs–Budapest országút áthelyezése a Fő utcára (1930).
A program a Postapalotánál zárult, ahol Beregszászi Balázs ismertette az épület 1909. évi létesítésének történetét. Az egykor Hőnel lakóházaként és postaként is szolgáló épület volt az első, amely a Lajta-csatorna fölé épült. Ismertette a középület múltját, és szólt a várható közeljövőjéről a tulajdonosváltással, majd koszorút helyezett az építész emléktáblájára. A megemlékezés a Hőnel család sírjánál rózsatő ültetésével ért véget – ezzel teljesítve Hőnel 1936-ban megfogalmazott kívánságát, miszerint rózsák díszítsék nyughelyét.
Nagy érdeklődés kísérte a programokat, hiszen a ragyogó őszi időnek is köszönhetően több mint ötvenen vettek részt a kétnapos eseményen. A helyiek mellett Budapestről, Dunakilitiről, sőt Svédországból is érkeztek érdeklődők, hogy közösen fedezzék fel Mosonmagyaróvár épített örökségét és Hőnel Béla maradandó alkotásait.
Fotók:
Pingitzer Bálint, Szántóné Soós Éva, Csákvári Zsolt, Nagy Sándor, Beregszászi Balázs
Új hozzászólás