A hónap dokumentuma 2025. szeptember

Szőlőhegyi artikulusok és az iratok sorsa

„Kis Albertipuszta Szent Sűrűi hegyének” rendszabása 1825-ből

A szüreti időszak megindulása adta az alábbi forrásközlés apropóját, mely az iratok szomorú sorsával is kapcsolatos.

Somogy vármegye agrárnépességének életében mindig nagy szerepet játszott a szőlőművelés. Ezt bizonyítja az is, hogy a szőlőfürt jelképként már az 1498. évi vármegyei címerbe is bekerült. A török időszak nem kedvezett a szőlőművelésnek, de a 17. század végi felszabadító háborúk után ismét önálló termelési és életközösségek alakultak a somogyi szőlőhegyekben. Ezeket a közösségek a korban hegységnek, helységnek nevezték. Ezt az újrainduló folyamatot bizonyítják a családi levéltárakból előkerült szőlőtelepítési szerződések és statútumok. 1776 előtt a szőlőhegyi közösségek saját rendszabásokat alkottak, általában a földesúrral közösen, de az utóbbiak is adtak ki a hegység számára ilyen artikulusokat. 1776-ban a teljes vármegye területére vonatkozó szőlőhegyi statútum készült, melyet a későbbiek során a hegységek saját adataikkal kiegészítve aktualizáltak, és szőlőhegyük életében szabályozóként használtak.

Égető Melinda a „Szőlőhegyek történetének forrásai” sorozatban több dunántúli vármegye ilyen jellegű forrásait gyűjtötte össze és publikálta. A somogyi kötet 2011-ben jelent meg, melyben a most közölt dokumentum mellett, a ma Várda településhez tartozó Kisalbertipuszta szőlőhegyének egy 1823. és egy 1824. évi telepítési szerződése is helyet kapott.

A szeptember hónap dokumentumaként közölt artikulus a Somogy vármegye 1776. augusztus 18-án tartott generális gyűlésén elfogadott, és ezt követően nyomtatással két alkalommal is sokszorosított vármegyei hegytörvény szövegének kézírásos másolata. Helyesírása és egyes szavak tájnyelvi alakja azonban nem egyezik meg pontosan a „Hegybéli articulusok” című szabályozásnak sem az első, sem a második kiadásával. Ezen kívül a félíves méretű, ceruzával megvonalazott lapokra írt szöveget utólag áthúzásokkal, zárójelbe tétellel és betoldásokkal módosították. Ennek ideje ismeretlen, de a kihúzott szövegrészek tartalmából következtethetően mindenképpen 1848 után történt.

A 2011-ben megjelent forráskötetben a teljes dokumentum átírásra került, és illusztrációként az artikulus első oldalát is láthatják az érdeklődők. Sajnos azóta a kötetben közölt mindhárom dokumentum eltűnt. A gyűjtés során a várdai szőlőhegyi dokumentumokat a kétezres évek elején kaptuk. Ekkor még csak fénymásolatban gyűjtöttük az anyagot, nem volt lehetőség digitalizálásra. Az eredeti dokumentumokat vissza kellett adni, azóta a tulajdonos elhunyt, az örökösök nem tudnak semmit az iratok hollétéről. Sajnos így csak fénymásolatban olvashatók teljességében a várdai szőlőhegyi iratok. Reméljük egyszer majd előkerülnek, de legalább a tartalmuk megőrződött egy levéltári forráskiadványban.

Felhasznált szakirodalom:

Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből (1732–1847) Szerk. Égető Melinda. Közreadja Égető Melinda és Polgár Tamás. Bp., 2011.

Digitális másolata elérhető a

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SOMM_sk_Hegytorvenyek/?pg=0&layout=s

link segítségével.

A dokumentum első két artikulusára vonatkozó részt betűhíven közöljük.

Polgár Tamás

1825. június 29.

Szent Sűrűi hegy

(Várda, Somogy vm.)

Nemes Kéri Kiss Jánosné asszony a Somogy megyei Kis Alberti pusztában fekvő Szent Sűrű nevű helyet várdai gazdáknak szőlőhegy telepítése céljából kiosztatta. 1825. június 29-én Gesztiben a vármegye által összeállított és a Helytartótanács által jóváhagyott Hegybéli articulusokat is kiadja a szőlőbirtokos gazdák számára.

Hegybéli

ARTICULUSOK.

Mellyek az nagyságos Nemes Kéri Kis Jánosné aszonsághoz tartozandók ’s ezen te[kin]t[e]tes nemes Somogy vármegyében fekvő Kis Alberti pusztán Szent Sűrűnek neveztetett sűrűt szőllő hegynek ki osztatott és azon hegyen biró várdai szöllős gazdáknak, a felséges Helytartó Tanáts által ki adatott kegyelmes királyi rendelések szerint elintéztettek.

I. Articulus

Minthogy a sok köröszt utak igen károssak a szőllők kőzőtt, azért minden szöllős gazda, a mag[a igaz útj]át^[1] tudja, és azon járjon, se balra, se jobra ki ne térjen, mert valamelly helen lészen a ki térés kártokozván masnak, és nem szenvedhetik, nemes személynek^[2] büntetése egy forínt,^[3] adozó embernek pedig három páltza ütés, és a kárt betsü sze[rént] meg fizetni tartozik;^[4] ugy mindazon által, hogy az illes kár tétel eránt ne talántán meg terheltetnek allettaná magát, eleget tévén előbb, appellálhat az uraság szekére, és az után az nemes vármegyére. Hanem ha valakinek szüksége lészen valamelly szöllős gazda fundusán által menni, meg szóllítván azt, vagy hegy birokot, elmehet betsületessen.

II^ik Articulus.

Minden szöllős gazda a maga szölleie föliben, és allában, ugy szőlej[e] mellett, meddíg kit illet, az utat jol meg tsinálla, mert ha vala[ki] szölleje táján rosz ut lészen, szabadon annak szölleje föliben, vagy allaban terhes szekérel is, el mehessen ki ki minden háborgatás nél[kül], holot valakit, ambár vidék[it] is meg háborgatna, ugy azon tselekedeteért, valamint az útak meg nem tsinallásaért, nemes szem[ély]^[5] ötven pénz, és a paraszt ember, három páltza büntetést el nem kerüli.