Levéltárunk címeresleveleivel bővült a Magyar Nemzeti Levéltár címereslevél-adatbázisa

Jakab Réka, PhD főlevéltáros
2020.05.29.
A Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) keretében 2019 folyamán került sor a megyei levéltárakban őrzött címereslevelek digitalizálására és adatbázis alapú feldolgozására. A megyei levéltárak címeresleveleivel nemrég frissített adatbázisban összesen 66 darab, a Veszprém Megyei Levéltár őrizetében található címereslevelet tettünk közkinccsé.

A feldolgozás diplomatikai, címertani, paleográfiai és latin (néhány esetben német) nyelvi ismereteket kívánt. Célunk az volt, hogy az oklevelek digitális másolatának közreadása mellett a kutatókat az oklevél alapvető tulajdonságainak és adatainak közlésével is segítsük a kutatásban. Valamennyi oklevélről több felvétel készült: az oklevél fizikai tulajdonságait (méret, állapot) mutató felvételek az előlapról (recto) és a hátlapról (verso); önálló, nagy felbontású felvétel a címerképről és a pecsétről, továbbá az oklevelet hitelesítő személyek aláírásáról (uralkodó, kancellár, kancelláriai titkár). Valamennyi rekord kötelező jelleggel tartalmazza az oklevél jelzetét, fizikai jellemzőit, nyelvét, típusát, fennmaradási formáját, kiadásának helyét és keltét, a pecsétre vonatkozó információkat. Szintén kötelező elem az oklevélben előforduló személyek neve, mindenekelőtt az adományozó uralkodó és a címerlevelet elnyerő adományos személy, továbbá az oklevél kiállításában és kihirdetésében közreműködő személyek neve. A címeresleveleket feldolgozó rekordok az okelvélben található formában, szó szerinti átírásban tartalmazzák a címerleírást. Ahol az oklevél sérült volta miatt a címerleírás nem maradt fenn, ott a címer alapján készült a heraldikai leírás.
Az oklevelek elbeszélő része, az ún. narratio általában egy sematikus formula, amely az adományos érdemeit, azokat a tetteket, szolgálatokat és erényeket tartalmazza, amelyek alapján az oklevelet nyerte. A török háborúk és hódoltság idején elnyert címeradományok többnyire az adományos török elleni harcokban szerzett érdemei jutalmául születtek, és az uralkodó iránti hűséget hangsúlyozták. Ezen oklevelek narratiói formulárisak, így azokat nem tartalmazza az adatbázis. Azokban az esetekben azonban, amikor az adományos személyére és tetteire vonatkozóan a narratio érdemi információkat tartalmaz, az adatbázisban szó szerint közöltük. A címereslevelek fontos információkat hordoznak az általuk szerzett előjogok érvényesítése tekintetében is. Ismert, hogy ezek az előjogok akkor váltak érvényessé, ha a címet, illetve jogokat tartalmazó oklevelet a vármegyei közgyűlésen kihirdették. A kihirdetésekre (publicatio) vonatkozó adatokat az oklevél plicájára jegyezték fel, ezeket az adatbázis is tartalmazza.
A levéltárunk őrizetében álló címereslevelek túlnyomó többsége Mohács utáni adománylevél. Legkorábbi címereslevelünk azonban 1526 előtt keletkezett, így az Mohács előtti oklevélgyűjteményünkben található (DF 282691). Az 1440-ben I. Ulászló király által a Szalóky és Hegyi család tagjai javára tett birtokadományt követően keletkezett címereslevél csonka, címerleírást sem tartalmaz, azonban a megfestett címerképe fennmaradt.


HU-MNL-VeML-XV.1.-4

Címeresleveleinknek több mint a fele a 17. századból származik, a fennmaradó állomány másik részét többségében 16. századi oklevelek alkotják, kisebb részben 18. századiak. A két 19. századi adománylevél mellett egy 20. századi oklevél is a gyűjtemény részét képezi.
A Magyar Királyság utolsó címeradományozó oklevelei 1918-ban keletkeztek. A gyűjteményünkben található utolsó ilyen adománylevelet IV. Károly magyar király adta ki Hegyeshalmi Fischer Károly örökbefogadott gyermekei javára, akikre ezáltal átruházta nevelőapjuk 1912-ben szerzett nemesi címét. A csonka oklevél keltezése nem ismert, valamikor 1917-ben vagy 1918-ban kelt.

A címereslevél-adatbázisba bekerült okleveleink között több országos és helyi jelentőségű, illetve más vonatkozása miatt érdekes darab is található.
II. Rudolf német-római császár, magyar király 1604-ben Illyéssy másként Eller János javára kiadott oklevelén függ az uralkodó magyar királyi kettős pecsétjének egyetlen épen fennmaradt példánya. A gyönyörű, míves pecsét azért is rendkívüli, mert az oklevél hátulján található feljegyzés szerint a címereslevelet 1950-ben az Angolkisasszonyok veszprémi zárdájának fáskamrájában találták meg.

Szintén európai jelentőséggel bír Mórocza Gergely 1572-ben kelt, Miksa császártól nyert címereslevele, amelyet az intitulációban használt díszítő motívumok alapján Bocskay György kalligráfushoz, illetve műhelyéhez köthetünk. Aláírása szerepel az oklevél plicáján. Bocskay György (1510?–1575) Ferdinánd, majd Miksa császár udvari kancelláriájának vezető kalligráfusa, írnoka és titkára volt. Az 1560–70-es években több kalligrafikus idézetekkel díszített írásmintakönyvet készített az uralkodó számára. Leghíresebb műve az 1561–62-ben összeállított Mira calligraphiae monumenta című írásminta-gyűjteménye, amely ma a legértékesebb ilyen műnek számít. Bocskay egy másik műve az 1571–73-ban írt bécsi írásminta-gyűjtemény, a Schriftmusterbuch. Mindkettőt az antwerpeni manierista grafikus, Georg (Joris) Hoefnagel (1542–1601) egészített ki miniatúrákkal. Bocskay György kevésbé tehetős megrendelők számára egyszerűbb kivitelezésű okleveleket is készített. Ebbe a sorba tartozik Mórocza Gergely címereslevele is.

Formai és tartalmi szempontból is említésre érdemes Johann Paul Hirschauer von Hirschenfeld, azaz Hirschauer János Pál I. Lipóttól nyert birodalmi nemesi oklevele. A könyvformátumú, német nyelvű oklevél címerképét különlegessé teszi az idilli tájban, baldachin alatt, színpadszerűen elhelyezett címerpajzs. Hirschauer János Pál ősei kitüntették magukat Bécs ostrománál, és híven szolgálták I. Lipót királyt is, akárcsak az adományos, aki Erdődy Gábor egri érsek szolgálatában állt.

A Veszprém városhoz köthető címereslevelek közül említésre érdemes Nemeskéry másként Nagy Ferenc veszprémi végvári lovas katona nemesi oklevele, amelyet hűségéért és szolgálataiért nyert I. Lipót királytól 1660-ban. A jelentősen sérült oklevél címerképén egy magyar lovas vitéz török katonával küzd.

Egy másik, Veszprém városi vonatkozású oklevél Tumler Henrik veszprémi születésű mérnök címereslevele. A veszprémi püspök szolgálatában álló Tumler György molnár fiaként született Henrik földesúri támogatással végezte mérnöki tanulmányait, majd Buda város vízügyi szakembere (Budensis hydraulae et fontium magister) lett. Korszakos jelentőségű munkája a veszprémi vár vízellátásának megtervezése és kiépítése volt, valamint a budai vízmű korszerűsítése. Nemesi címét ezen érdemeiért nyerte el az uralkodótól, ezt jeleníti meg a címerképben látható vízvezeték is.

A címereslevél-adományokkal elnyert előjogok tekintetében a török hódoltság időszaka zavaros viszonyokat teremtett. Sok nemesi oklevél elveszett, miközben folyamatosan nőtt a nemesség száma. A hatékony ellenőrzés hiányát kihasználva, sokan adták ki magukat nemesnek, vagy próbálkoztak hamis nemesi levelekkel és iratokkal kiváltságokhoz jutni. Mindezt megakadályozandó időről időre nemességigazolással vették revízió alá a hazai nemességet.
Veszprém vármegye törvényszéke 1777-ben büntetőpert indított Tratnyaki György egykori Pápa városi jegyző ellen azzal a váddal, hogy pénzért eredeti adományleveleket hamisított a családnevek kivakarásával és új tulajdonos nevére történt átírással. A perben az egyik érintett a gyömörei Csalló család volt, akik pénzért vásárolt, eredetileg a Saly család nevére szóló címereslevelüket Tratnyaki Györggyel hamisíttatták meg a saját nevükre. A Csalló család címereslevél-gyűjteményünkben található oklevele jól láthatóan hamisított, hiszen az eredeti nevek kikapart helyére írták a Csallók nevét. Az eredeti név nem látható, azonban a hátlapon, a pecsétzsinór mellől elmulasztották kikaparni a nevet. Innen tudjuk, hogy az eredeti adományos Baráthy Tamás volt. Ha hihetünk a perben nyilatkozó tanúknak, miszerint Tratnyakival a Saly család oklevelét hamisíttatták meg, akkor a Csalló család legalább kétszer próbálkozott oklevélhamisítással. A II. Rudolf által Baráthy Tamás számára kiadott oklevél 1580-ben kelt Prágában, és gyűjteményünk legszebb reneszánsz darabját képezi.

Végezetül két, valószínűleg tűzben megsérült oklevelet emelünk ki. Mindkét darab erőteljesen hiányos és a hőtől összezsugorodott állapotban maradt fenn. Az okleveleken szereplő címerképek megegyeznek egymással. A teljesebb formában megmaradt oklevél korábban (1638) kelt, és ebben maradt fenn az adományos, Zabáry Péter neve is. A csaknem teljesen megsemmisült párja mintegy húsz évvel később, 1659-ben kelt, és csupán a címerkép alapján köthetjük a Zabáry családhoz. Kiállításának oka ismeretlen. Keletkezhetett a tűzben megsérült korábbi oklevél pótlására, de a két oklevél akár egyazon tűzben is megsérülhetett.

Rövid összeállításunkkal a több mint 4500 oklevelet tartalmazó címereslevél-adatbázisban rejlő számtalan érdekességre és kutatási lehetőségre kívántunk felhívni a figyelmet.

Az adatbázis elérhetősége: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis

Használatáról itt tájékozódhatnak: https://aktakaland.wordpress.com/2015/02/10/cimereslevelek-oazisa-az-orszagos-leveltarban/

Mindenkinek jó kutatást kívánunk!

Irodalom és források:

Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus művészete. Bp., 2020. 05. 26.

Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből, 1477–1898. Szerk. Molnár András. 124–125.

MNL VeML IV.3.a: F. XI. Nr. 151.
 

Utolsó frissítés:

2020.06.23.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges