Tito elleni harc a lakosság támogatásával. A Barcsi Járási Pártbizottság jelentése

1951. május. 3.

A Josip Broz Tito vezette Jugoszlávia és a szovjet blokk közötti ellentétek a második világháború időszakára is visszavezethetőek, ám a viszony elmérgesedése már a háború befejeződése után következett be, a végleges szakítás pedig 1948-ban következett be a két fél között. Magyarország a fentiekben röviden, mindössze a csomópontokat érintő eseményláncolat következtében az 1940-es évtized utolsó éveiben a Jugoszláviával közös, mintegy 630 kilométer hosszúságú országhatárával rögtön a Tito és Sztálin között zajló konfliktus frontvonalába került. Ez idő tájt egyre gyakoribbá váltak a határ menti fegyveres incidensek is, amelyekről mind az országos, mind pedig a megyei sajtó részletesen, propagandisztikus jelleggel számolt be. A Tito–Sztálin konfliktus kezdeti éveiben ezen fegyveres összecsapások fő színterei leginkább a Dél-Dunántúlon a zalai és a baranyai határvidék voltak. Ettől függetlenül a somogyi határszakasz korabeli története sem mondható eseménytelennek. Az újonnan kibontakozó és a teljes déli határszakaszt érintő magyar–jugoszláv konfliktus a határőrizet és a határvédelem mihamarabbi megerősítését tette szükségessé. A szovjetek kérése létrehozták a határsáv intézményét, amely hat megye 15 járását érintette és a belépés csak erre a célra kiállított igazolvánnyal volt lehetséges, mindezek mellett az egyébként Somogy megyében is élő délszláv lakosság elleni diszkriminatív intézkedéseket hozott a regnáló magyar államhatalom. 1951-től pedig elkezdődött a bunkerekkel tarkított déli védelmi rendszer rendkívül költséges kialakítása is.

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Barcsi Járási Pártbizottsága 1951. május. 3. napján keletkezett jelentése a Tito–Sztálin konfliktus hazai, elsősorban lokális vonatkozásaiba nyújt egy apró, villanófénynyi betekintést. A határsáv mentén elhelyezkedő járások pártszerveire a magyar–jugoszláv konfliktus súlyos terhet rótt, nemcsak a lakosság számára folyamatosan közvetített Tito-ellenes propaganda terjesztésével, hanem a határvédelem gyakorlati jellegű feladataiból is ki kellett venni a részüket, elsősorban természetesen a helyi társadalom megbízhatónak vélt tagjainak minél mélyebb bevonásával téve mindezt. Ennek a célnak az egyik gyakorlati jellegű leképeződését is olvashatjuk a jelentés sorai között: itt jelen esetben az MDP járási vezetősége által szervezett, az előzetes tervek szerint a határőrséggel szoros együttműködésben tevékenykedő Hazafias Gárdákról van szó. A korszak Somogy megyére vonatkozó forrásai bizonyítják, hogy a határ menti járásokban a Hazafias Gárdák szervezetei létrejöttek az 1950-es évek elején, ám hatékonyságuk, tevékenységük még további vizsgálódásokat igényel. Megjegyzendő, hogy a Hazafias Gárdák szervezete, valamint tevékenysége a magyar történettudomány számára eleddig szinte teljes mértékben feldolgozatlan témakörnek mondható.

Az irat szövegét a könnyebb értelmezhetőség miatt központozva közöljük. A szövegben a gépelés során keletkezett hibákat javítottuk, a szövegben még a korszakban kék tintával bevezetett javításokat lábjegyzetben jeleztük külön. A maitól eltérő írásmóddal írott szavakat, illetve anakronisztikusnak tűnő kifejezéseket nem javítottuk, azok korjelző jellege miatt.

Tito elleni harc, a lakosság támogatásával:

Le nem másolható!!Csak ve-

zetők számára. 

A barcsi járás területén a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültsége következtében növekvő feladatok hárulnak a külső ellenség elleni harcban, az egész lakosságra. Az utóbbi idők eseményei azt bizonyitsák [sic!] hogy tito [sic!] aki már régen amerika [sic!] szolgálatába szegődött egyre fokozza agresszív háborúra törekvő munkáját. Szinte mondhasuk [sic!] azt, hogy déli határainkon jelenleg már nem csak az ügynőkőskődés [sic!] van napirendben, hanem napi provokációk asziszem [sic!] hangsúlyoznom nem kell, hogy minden esetben a jugoszláv részről indulnak ki. Ezek az események elsősorban a határőrség, a Rendőrség [sic!], de nem egy esetben a mezőn dolgozó egyszerű munkások ellen is, ijen [sic!] helyzetben, amikor napirendre tűzzűk [sic!] a titó [sic!] népünk egyik legveszedelmesebb külső ellenség kérdéseinek tárgyalását, akor [sic!] megállapíthassuk [sic!] azt, hogy eddigi munkánkban bár igen szép eredményeket értünk el, de a tények olyan hejzet [sic!] elé állítanak amely azt mutassa [sic!] hogy az ellenségnek az ország belsejében, de különösen a határ menti falvakban még mindig kerülnek támogatója [sic!]. Ilyen volt például: az elmúlt hónapban itt barcsi viszonylatban amikor két átdobott ügynök[1] a lakosság támogatásával, bizonyos eredményt tudott elérni. Határőr bajtársaink éberségének eredményeképpen a két veszedelmes gonosztevő elnyerte méltó büntetését, de ezzel a ténnyel nékünk [sic!] olyan formában kell foglalkoznunk melyen keresztül az ellenség minden kísérletét csírájában fel tudjuk számolni. A legdöntőbb feladat az egyre feszültebb külpolitikai hejzet [sic!] következtében, hogy a lakosság minden rétegéről tiszta hejzetet (sic)[2] láthassunk és pedig olyan értelemeben, kik, azok, akik a fegyveres erőkkel együtt mindenkor hajlandó síkra szállni a haza a Magyar Népköztársaság megvédésében. A másik legfontosabb feladat az, hogy keressük meg házaink kőzőtt [sic!] ahol az ellenség munkályát [sic!] bármilyen formában támogassák, munkánknak egyik legnagyobb feladata az, hogy az egyszerű dolgozók minél szélesebb tömegével rendszeresen foglalkozzunk politikai téren, azért, hogy megnyerjük őket olyan irányban, hogy hazánk védelmében aktív, odaadó, áldozatkész harcosok legyenek. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy a lakosságnak a bevonása a határvédelemben [sic!] nem zártkörű és bizalmas szervezet történik [sic!], hanem teljesen nyíltan mindazon dolgozók bevonásával, akiknek szívügyük a béke, a Haza [sic!] védelme, s a szocializmus építése. Ezen a téren a Határőrség politikai apparátusa rendszeres aktív munkát végez, így szorosan összekapcsolva rendszeres értekezletet tart. Ezeknek az értekezleteknek igen jó nevelő hatása van, egyszerű dolgozókra, a Dolgozók [sic!] legnagyobb része lelkesen egyet ért a haza védelmének ilyen irányú feladatival. De vannak egyesek akik szép szavakat pengetve allatomba az ellenségét munkályát támogasság [sic!]. A helyi pártszervezeteink és Párttitkár [sic!] elvtárs az egyszerű dolgozókat ezekre az értekezletekre, beszélgessen kérdésről és értessék meg velük[3] azt, hogy miért kell nékünk a határőrség munkályát [sic!] támogatni. Feladatuk az úgy a heji [sic!] pártszervezeteknek, mint magának a lakosságnak[4], hogy minél szorosabbra vonják az egymás közötti jó viszont, munkánkban el kell érnünk aztat [sic!], mint a szovjetunio [sic!] Derék csekistái /: határőrei :/[5] a heji [sic!] pártszervezetekkel, a Kommunista Bolsevik párttal együtt elért eredmények[6] hogy a lakosság minden körülmények közt aktív támogatója volt a Határőrségnek [sic!]  és ezen keresztül védelmezője a szocializmus országának. Munkánk egyik súlypontjaként kell tekinteni a szláv nemzetiségű lakosoknak a nevelését. A horváth [sic!] ajkú lakosság bár szavakban és legnagyobb részt tettekben is bebízonyítsa [sic!] hűségét Népköztársaságunk iránt, azonkívül van egy bizonyos része, akik még most is majdnem úgy tekintenek határőr bajtársainkra, mint a régi csendőrökre, meg kell értetni ezekkel a dolgozókkal a határőrség az[7] ő értük van, hogy a határőrség minden munkályát [sic!] azért végzi, hogy ők boldogan tudjanak élni és dolgozni, a béke védelméért a szocializmus építéséért. Minden egyes pártfunkcionáriusnak ezért nap-mint nap akár egyéni beszédben is[8] vagy előadás közben fel kell említeni és meg kell magyarázni az összes dolgozóknak, hogy hogyan és miképp, járulhatnak hozzá egyénileg a dolgozók ezrei-i tízezrei -i [sic!] a haza védelméhez a fegyveres erők támogatásán keresztül. E feladatok megvalósítása érdekében javasolom.

1./ Járási Pártbizottság tagjai és politikai munkatársai havonta tartsanak egy előadást minden községben /: csak a határszéli községben a határőrséggel való együttműködés különböző feladatairól.

2./ A Járási Pártbizottság minden hónap első hetének két[9] gyűlésén tűzze napirendre a tito [sic!] és bandája elleni harc kérdéseinek a megtárgyalását.

3./ Minden községben a pártvezetőség hozzon létre egy hazafias /: együttműködő:/ csoport vezetőséget mely vezetőség tagjai szoros kapcsolatban állanak [sic!] kerületekhez tartozó Államvédelmi Határőrséggel. E vezetőség megválasztásának határideje, Május hó 20-ig.[10]

4./ A járási pártbizottság vizsgálja felül azoknak a vezető funkcionáriusoknak a munkályát [sic!] akik a határőrség támogatásának feladatai felületesen vagy egyáltalán nem hajtsák [sic!] végre.

E feladatok megvalósításával igen nagy szolgálatot teszünk a Pártunknak és a hatalmas világot átfogó Béke mozgalomnak. E feladatok megvalósításával hozzájárulunk a jelenlegi nemzetközi hejzet [sic!], a Békéért folytatott harc eredményes megvívásához[11] továbbá hozzájárulunk ahhoz a jó nevelő felvilágosító munkánkkal, amit a nagy Sztálin a Béke megvédéséért feladatul állított elénk, hogy ne engedjük, hogy a háborús uszítók félrevezessék a szándékuktól[12] az egyszerű embereket. Vigyük diadalra a barcsi járásban „Rákosi elvtárs” azt [sic!] a kongresszusi mondását, hogy a Magyar Dolgozók Pártja mindenütt ott lesz, ahol a Béke nagy ügyéért harcolni és áldozni kell. Ezzel a munkánkkal valóra váltsuk [sic!] hogy „Hazánk nem rés hanem erős bástya a Béke frontján”.[13]

Barcs, 1951. évi. Május [sic!] hó 3-án.

Felhasznált szakirodalom:

Stefano Bottoni: „Majdnem Nyugat” a szomszédban: a magyar-jugoszláv kapcsolatok az 1950-1980-as években. História. (2010) 4. 44–47.

Farkas Péter: „Jugoszlávia amerikai gyarmattá változott”. Az 1952-es Somogy megyei határőrséggel és határőri munkával kapcsolatos jelentések tanulságai. Esettanulmány. Somogy. 51. (2023) 4. 33–41.

Okváth Imre: Bástya a béke frontján. A magyar haderő és katonapolitika 1948–1956. Bp., 1998.

Orgoványi István: A vasfüggöny őrei. Az ÁVH a déli határon. Rubicon 3. (2002) 6–7. 20–25.

Orgoványi István: Határvédelem Magyarország déli határán 1948 és 1953 között. In: A Nagy Testvér szatócsboltja. Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből. Szerk. Gyarmati György – Palasik Mária. Bp., 2012. 153–171.

Betonba zárt hidegháború. Az 1950-es években épített déli védelmi rendszer kutatása és feltárása. Szerk. Ravasz István. Bp., 2010.

Srágli Lajos: Erődország. A déli határvédelmi rendszer létesítésének lebontásának története.. Bp., 2007.

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb pártfórumainak szerepe a szovjet–jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között. Somogy megye múltjából. (Levéltári évkönyv 32.) Kaposvár, 2000. 195–237.

Szabó Bálint: A szovjet–jugoszláv viszály somogyi következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében. Somogy megye múltjából. (Levéltári évkönyv 32.) Kaposvár, 2001. 295–343.

Vukman Péter: „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen”. Jugoszláv politikai emigránsok Magyarországon (1948–1990). Bp., 2017.

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-XXXV.35. MDP Barcsi Járási Bizottságának iratai. 5. őrzési egység.

Közzéteszi: Farkas Péter