A levéltár mint gyászház

Az – egyes időszakokban M. Kir., majd Magyar – Országos Levéltárnak az ilyen elnevezésű fennállása (1874–2011) alatt a megbízottakat is beleszámítva 16 vezetője volt, közülük 12 már elhunyt. Az intézmény első embere előbb mint országos levéltárnok, 1893-tól országos főlevéltárnok, majd 1919-től mint főigazgató tevékenykedett, és – legalábbis 1942-ig – jellemzően hosszabb országos levéltári szolgálati idő után, rangidősként nyerte el a vezetői kinevezést. Az aktív levéltári éveket azután a megérdemelt nyugdíjas évek követték, az intézmény egykori vezetői 70–86 éves korukban hunytak el. Mindössze két olyan vezető volt a levéltár történetében, akik még hivatalban voltak, amikor – a többiekhez képest igen fiatalon, 61-62 évesen – életüket vesztették: Pauler Gyula és Herzog József.

Pauler Gyula (1841–1903) temetése

Az 1841. május 11-én Zágrábban született Pauler Gyula Dénes Antal igen fiatalon, 33 évesen lett az újjászervezett Országos Levéltár első vezetője. Kinevezésekor nem volt levéltári – hivatali – tapasztalata, hiszen az 1863-ban megszerzett jogi képesítését követően egészen 1874-ig ügyvédként tevékenykedett. Hogy mégis ő lett az országos levéltárnok, abban bizonyára szerepet játszott történeti érdeklődése. Történészi munkája alapján – Horváth Mihály javaslatára – már 1870-ben az MTA levelező tagjává választották. Ugyanakkor nem lehet kétség afelől, hogy kinevezésében nagy súllyal eshetett latba, hogy édesapja, Pauler Tivadar 1872 és 1875 között a magyar kormány igazságügy-minisztere volt. Pauler a kis létszámú levéltár vezetését kellő eréllyel és menet közben megszerzett tudással a megfelelő módon végezte, a levéltár első évtizedeinek teljesítményét így a Pauler-korszak fémjelezte.

Pauler hirtelen és váratlanul, 1903. július 8-án Badacsonytomajon hunyt el szívszélhűdésben (szívroham, szívinfarktus), erről veje, Bogyay Lajos főhadnagy értesítette a gulácsi (Zala megye) anyakönyvvezetőt. A család, az Országos Levéltár tisztviselői kara, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia a július 9-én kiadott gyászjelentésükben külön-külön is szomorúan emlékeztek meg szeretett családtagjuk, jeles főnökük vagy érdemes tagtársuk gyászos elhunytáról és a másnapi temetésről. Pauler Gyulát július 10-én délután 4 órakor helyezték végsőnek szánt nyugalomra a Kerepesi (ma Fiumei) úti temetőben, a családi sírboltban. A levéltár tisztikara 6-6, a rangidős Óváry Lipót 10 koronával járult hozzá a hivatal 100 koronás, díszfeliratos, élővirágos koszorújához.

Július 9. és augusztus 9. között táviratban, levélben vagy személyesen a kül- és belföldi közélet, tudományosság, kultúra és levéltárügy – összesen 34 – szereplője fejezte ki részvétét a vezetése alatt álló intézmény vagy a saját nevében, ezeknek a levéltár formalizált köszönőlevelet küldött. Július 11-én a levéltár hivatalos helyiségében az intézmény és a család képviselői Pauler hivatali szobájában a fellelt hivatalos és magániratokat szétválasztották egymástól és elosztották.

A Pauler család sírboltja – bal falsírboltok 493. – a temető melletti gumigyár terjeszkedésének áldozatul eshetett, azt felszámolták, ezért 1953. június 16-án Pauler Gyulát az új köztemetőbe temették át (28-1-182/183. sír), innen pedig a Bogyay család 1982-ben Badacsonytomajba, a Szent Donát kápolnába temettette át, ma itt róhatják le kegyeletüket az életművét tisztelők.

Károlyi Árpád (1857–1940) temetése

1940. október 26-án 87 éves korában Budapesten elhunyt Károlyi Árpád, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv nyugalmazott igazgatója. Károlyi annak a Thallóczy Lajosnak (1857–1916) a baráti köréhez tartozott, akihez jó barátság fűzte Csánki Dezső (1857–1933) országos levéltári főigazgatót és a levéltár más munkatársait is, egymást szakmailag és emberileg is támogatták. Károlyi nyugállományba vonulása után Bécsből Budapestre költözött vissza, és bár soha nem volt az Országos Levéltár munkatársa, de szakmai tevékenységében ezer szállal kötődött az intézményhez és munkatársaihoz, ezért úgy tekintettek rá, mint a levéltár nagy öregjére. Károlyi halála éppen ezért az intézményt mélyen megrendítette, a veszteséget magukénak érezték – ma úgy mondják, hogy saját halottjuknak tekintették.

A levéltár akkori főigazgatója, Herzog József arra kérte Szendy Károly fővárosi polgármestert, hogy adományozzanak az elhunytnak díszsírhelyet a Kerepesi temetőben, egyúttal járuljon hozzá ahhoz, hogy Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésének megfelelően október 29-én délután 4 órakor az Országos Levéltár előcsarnokából helyezzék örök nyugalomra az elhunytat. Mindkét kérését teljesítették. A család nevében Borostyán Sándor, továbbá az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia adott ki gyászjelentést a történész haláláról és temetéséről.

Károlyi Árpádot valóban a levéltárból kísérték utolsó útjára, a korabeli sajtótudósítás szerint „a levéltár örökzölddel díszített, gyertyafénytől ragyogó előcsarnokában felállított ravatalt valósággal elborították a koszorúk. A koporsó lábánál két bársonypárnán helyezték el az elhunyt kitüntetéseit.” A ravatalnál 28 koszorút helyeztek el a családtagok és a tisztelgő intézmények, köztük a Magyar Országos Levéltár „a magyar levéltárnokok büszkeségének”, Hóman Bálint kultuszminiszter pedig „a magyar történettudornak”.

A Domanovszky Sándor által elmondott „búcsúbeszéd elhangzása után díszruhás hajdúk sorfala között vitték le a nagy halott koporsóját a gyászkocsira, majd megindult a temetési menet a Kerepesi temetőbe, ahol végső nyugalomra helyezték” (Nemzeti Ujság, 1940. október 30.). Károlyit a 41/1. parcellában temették el, de a későbbiekben áttemették a 34. parcellába (34-7-5.). A történész halála alkalmából húszan fejezték ki írásban részvétüket, nekik köszönőlevelet küldött az intézmény vezetője, Herzog József.

Károlyi Árpád ravatala a Magyar Országos Levéltár előcsarnokában, 1940. október 29.
Jelzet: MNL OL, A Magyar Országos Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 1), 1941-268. (2422/1940).

Herzog József (1880–1941) temetése

Herzog József 1880. október 26-án született Budapesten, az osztrák eredetű Herzog Ferenc Xavér (1839–1898) katonaorvos és Schaider Mária (1849–1923) harmadik gyermekeként. Testvérei voltak Mária (1877–1953), Ferenc (1879–1952), Antal (1883–1938; ∞1916 Ladstätter Ludmilla), Pál (1885–1928, ∞Thienemann Mária) és Anna (1887–1980). Igen későn, 51 éves korában, 1931. február 23-án vette feleségül Papp Ilona Veronikát (*Dunaharaszti, 1903. május 21.), házasságukban gyermek nem született.

Herzog a középiskolai tanulmányait a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte, itt érettségizett 1898-ban. A budapesti egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, majd rövid katonai szolgálat után 1905-ben jogtudományi doktorrá avatták. 1905 végén felvételi vizsgát tett az Országos Levéltárban, 1906 elején előbb díjtalan, majd segélydíjas gyakornok lett. Kezelőtiszti szakvizsgát 1906-ban, fogalmazói szakvizsgát 1911-ben tett, ez is hozzájárult ahhoz, hogy szépen emelkedett a hivatali ranglétrán: levéltári tiszt (1907), országos levéltári fogalmazó (1912), országos allevéltárnok (1915), országos levéltárnok (1919), országos főlevéltárnok (1922) volt.

Horthy Miklós kormányzó előbb levéltári igazgatói címet adományozott neki (1931. május 6-án), majd kinevezte az országos levéltár főigazgatójává (1934. június 26), az V. fizetési osztályba került és megszólítása innentől kezdve „méltóságos úr” lett. Bár levéltári karrierjének csúcsára ért, még tovább emelkedett a csillaga: 1935 és 1941 között a Magyar Nemzeti Múzeum alelnöke lett 1935. július 1-jétől. 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Herzog József szolgálati és minősítési táblázata
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeum, Gazdasági Hivatal (K 727), 44. téka, Herzog József

Herzog Józsefet a kormányzó a kultuszminiszter javaslatára 1941. december 29-én a IV. fizetési osztályba nevezte ki, de ezt az elismerést már nem volt módja átvenni. A főigazgató hosszú betegség után éppen aznap elhunyt, a halotti bejegyzés szerint a halál oka „szívizomelfajulás és tüdőgümőkór” volt. A Magyar Távirati Iroda a Magyar Országos Tudósítóban még aznap megemlékezett a szomorú eseményről: „Halálával főleg a magyar levéltár ügyét és a magyar természettudományt érte fájdalmas veszteség. Egész hivatali pályáját az Országos Levéltár szolgálatában töltötte el, s annak 1934-ben vezetője lett. Igazgatása alatt az intézmény életében s az egész magyar levéltárügyben nagy horderejű kezdeményezések eredtek. Irodalmi téren is jelentős munkásságot fejtett ki, elsősorban a levéltári szakirodalom és a gazdaságtörténet körében. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt s közhivatali érdemeiért a Kormányzó a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki. Halála a magyar tudományosság széles körében osztatlan, mély részvétet keltett.”

Herzog haláláról és temetéséről a család, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia adott ki gyászjelentést. A levéltár 349 gyászjelentést küldött ki, 60 részvétnyilatkozat érkezett, ezeket Ányos Pál igazgató által aláírt válaszlevélben köszönték meg.

A Magyar Országos Levéltár gyászjelentése Herzog József főigazgató haláláról és temetéséről, 1941. december 30.
Jelzet: MNL OL, A Magyar Országos Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 1), 1942-369. (3137/1941).

A főigazgatót 1942. január 2-án – Károlyi Árpád temetéséhez hasonlóan – a Magyar Országos Levéltár előcsarnokában – a sajtó szerint kupolacsarnokában – ravatalozták fel:

„Pénteken délben az országos levéltár kupolacsarnokából temették el a magyar tudományos élet nagy halottját, Herzog Józsefet, a levéltár főigazgatóját. A kultuszkormány részéről Szily Kálmán, Fáy István és Stolpa József államtitkárok jelentek meg a temetésen, ott voltak továbbá Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum és a tudományos intézetek és társulatok vezetői nagy számban. Knébel Miklós plébános végezte az egyházi szertartást, majd Zichy István gróf búcsúzott Herzog Józseftől a tudományos társulatok nevében. A volt munkatársak és a levéltár tisztviselői kara nevében Ányos Lajos mondott búcsúszavakat és méltatta az elhunyt érdemeit. A koporsót ezután négylovas gyászhintón vitték a farkasréti temetőbe, ahol Herzog Józsefet a főváros által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.” (Uj Magyarság, 1942. január 3.)

Herzog József sírját később felszámolták, ma nincs mód arra, hogy emléke előtt méltóan tisztelegjen az utókor.

Herzog József főigazgató ravatala a Magyar Országos Levéltár előcsarnokában, 1942. január 2.
Jelzet: Jelzet: MNL OL, A Magyar Országos Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 1), 1942-369. (3137/1941).

Iratfotók: Reisz T. Csaba (MNL)

Irodalom:

Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. .Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése. Magyar levéltáros-életpályák a XIX–XX. században. Szerk.: Sipos András. Bp., 2004. 39–57.