„Hajdan volt gyermekek, híressé vált felnőttek”
Kezdjük a sort gróf Thököly Imre levelével, amelyet 9 éves korában, 1667. január 18-án írt Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszonynak Karkon, (Karakó, Boroskrakkó, ma Cricau, Románia) az anyja, Gyulaffy Mária révén örökölt családi birtokon.. Ebben megköszönte a fejedelemnétől kapott déligyümölcsöket, egyúttal – a kor szokásának megfelelően – ajánlotta szolgálatait.
Kegyelmes Asszonyom!
Méltóságos levelét és ez alkalmatossággal is pomagránáttal és citromokkal való kedveskedését Nagyságodnak nagy kedvesen vettem, s igen alázatosan köszöném. Kívánám és igyekezném is megszolgálni Isten Ő Szent Felsége éltetvén az Nagyságtok szolgálatjára. Tovább is alázatosan ajánlja az Nagyságtok kegyelmességében magát az Nagyságtok alázatos szolgácskája, G. Thököly Imre
Karko 18. Jan. 1667.
Hátoldalon címzés: Méltóságos erdélyi fejedelemasszonynak, nekem kegyelmes
asszonyomnak, őnagyságának adassék.
Thököly Imre levele Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszonynak, Karko, 1667. január 18.
Jelzet: MNL OL, Teleki család marosvásárhelyi levéltára, Apafi Mihály-gyűjtemény (P 1239) 2. sorozat, 1667. No. 4.
Thököly Imre
Forrás: Wikipédia
A levelet író Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született gróf Thököly Istvánnak, a késmárki vár és uradalom örökös urának és Gyulaffy Máriának a házasságából. Édesanyját két és fél évesen veszítette el. Atyja mellett szerető nagynénjei vállaltak részt a félárva fiúcska gondviselésében. Az írás-olvasást még otthoni környezetben, magántanítóktól sajátította el. Szüksége is volt erre a tudományra, hiszen még csak nyolc esztendős volt, amikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszonynak nem állt módjában fentihez hasonló tisztség adományozása. Ő, aki sajnos már több saját gyermekét is eltemette, csak dédelgette és szerette a gyermek Thökölyt. Szeretetét csemegék, ínyencségek küldésével is kifejezte. A fejedelemasszony bizonyára örült, hogy pártfogoltját a kurucok generálisává, majd fővezérévé, 1682-ban pedig Magyarország királyává választották. Igazi tőrdöfést okozott volna azonban anyai szívének, ha megéri azt a pillanatot, amikor a szultán a kiskorú fiával, Apafi Mihállyal szemben Thökölyt nevezte ki Erdély fejedelmévé. Az egykor sokra hivatott, szépreményű Thököly hibás bel-és külpolitikája következményeként elbukott, emigrációba kényszerült, és a törökországi Izmitben halt meg 1705-ben.
Radvánszky János atyjának, Radvánszky Györgynek Szulyóról (Szulyóváralja, ma Sulov-Hradna, Szlovákiában) 1682. november 24-én küldött levelet. Ebben Radvánszky tudatta atyjával, hogy egészséges, majd a tanulmányairól tájékoztatta, és a Szelényinétől felvett 4 forint kölcsön visszafizetését is megemlítette.
Alázatos szolgálatomat ajánlván Kegyelmednek, kívánom, az Úr Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet!
Jóllehet ma harmadnapja expedialtam (elküldtem) Kegyelmedhez levelemet. Mindazon által kötelességem szerint el nem mulathattam viszont ez kis írásom által ne udvaroljak Kegyelmednek, s egészségem, s állapotom felől ne tudósítsam Kegyelmedet. Én hála Istennek tűrhető egészségben (Kegyelmed szolgálatjára) mostanában vagyok, kívánom, hasonlóban találja levelem Kegyelmeteket. Az állapotom is az sok tengődésem után meglehetős. Édes Atyámuram, az mint előbbeni levelemben is írtam kegyelmednek, Néném Szelényi Lőrincné asszonyomtól vettem kölcsön négy tallért, kénytelen is voltam vele, kérem annak okáért alázatosan Kegyelmedet, küldje meg Őkegyelmének, Isten éltetvén meg nem fogyatkozik szolgálatomban.
Mi Istennek hála, ismét tanuláshoz kezdtünk, examenhez (vizsgához) is készülünk, rövid nap tudósítani fogom kegyelmedet felőle. Kérem alázatosan Kegyelmedet, praeceptor (tanító) urat el ne hagyattassa velem Kegyelmed, hanem idem provideáljon (hasonlóan intézkedjék) felőle. Csizmából ki fogyok, el ne felejtkezzék én rólam Kegyelmed. Ezzel Istennek ajánlom Kegyelmedet. Datum in Szulyóban, 24 novembris anno 1682.
Kegyelmednek alázatos szolgája: Radvánszky János
Hátoldalon: Az ide való atyafiak kegyelmeteknek ajánlják szolgálatjokat.
Címzés: Generoso Domino Georgio Radvanszky etc. domino parenti mihi aeternum colendissimo.
Radvánszky János levele Radvánszky György részére, Szulyó, 1682. november 24.
Jelzet: MNL OL, Radvánszky család levéltára, Radvánszky család radványi levéltára (P 566), 1. sorozat, III. osztály, III.a. csomó, Radvánszky IV. Györgyhöz írt levelek, No. 84.
Radvánszky János 1685-ben küldött névnapi köszöntője atyja, Radvánszky György részére
Jelzet: MNL OL, Radvánszky család levéltára, Radvánszky család radványi levéltára (P 566), 1. sorozat, IV. osztály, XXIII.csomó, Esküvői, halotti, névnapi köszöntők, No. 9.
Radvánszky János régi Zólyom vármegyei evangélikus felekezetű köznemes családba született 1666. december 6-án. Szülei Radvánszky György és Máriássy Johanna Kata voltak. A felvidéki protestáns ellenzéki Radvánszky és Thököly család, lévén ez utóbb is evangélikus vallású, jó kapcsolatban állt egymással. Radvánszky György és János fia is személyesen ismerték Thököly Imrét, s mindketten részt vettek az általa vezetett fegyveres felkelésben. A mozgalom leverését követő megtorlás során Radvánszky János életét ugyan megkímélték, atyját azonban az eperjesi vésztörvényszék ítélete alapján kivégezték, birtokaikat pedig elkobozták. Radvánszky Jánosnak közel egy évtizedbe telt, hogy az ősi családi birtokokat visszaszerezze. Ezután csendes, hétköznapi életet élt, figyelmét csupán a birtokgazdálkodás és Zólyom vármegye közigazgatásában való munkálkodás kötötte le. Visszavonultságából II. Rákóczi Ferenc zászlóbontása, a magyar függetlenség kivívásáért indított felkelése rázta fel. Szinte magától értetődő, hogy Rákóczi mellé állt, aki nem katonaként, hanem inkább tanácsadóként, pénzügyi-gazdasági szakemberként számított szolgálataira. Tagja volt a vezérlő fejedelem Udvari Tanácsának, majd 1705-ben a Gazdasági Tanács alelnöke lett. A szatmári békekötés után visszatért a közéletbe, vármegyéje több ízben is országgyűlési követnek választotta. 72 éves korában, 1738-ban érte a halál.
Gróf Károlyi Ferenc 1712. október 16-án írt levelet atyjához, gróf Károlyi Sándorhoz. A kisfiú megköszönte atyja ajándékát, az ostáblát. Levelében tudatta vele, hogy betegségéből felépült, és annyira megerősödött, hogy már tanulni is tud. A hétéves legényke egy pár puskát is kért a Pozsonyban tartózkodó atyjától és várta mielőbbi hazatérését.
Károlyi Ferenc levele Károlyi Sándor részére, Salánk, 1712. október 16.
Jelzet: Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles (P 398), No. 33356.
Fiúi engedelmességgel való szolgálatomat ajánlom Excellenciádnak!
Igen kedvesen vettem az ostáblát Excellenciádtól. Istennek hála most fenn való egészségben vagyok, már Istennek hála az hideg is elhagyott, és már tanulgatok lassan-lassan Isten engedelméből.
Hanem kérem alázatosan Excellenciádat, hogy nekem egy pár puskát ne terheltessék Excellenciád vetetni. Hozza Isten szerencsésen Excellenciádat közinbe. Az Nagy Asszony Istennek hála jó egészségben vagyon. Többet írtam volna, de rövid volt az időm. Excellenciádnak ezzel maradok alázatos és engedelmes fia.
Károlyi Ferenc
Datum, Salánk die 16 octobris 1712.
Méltóságos gróf Károlyi Sándor kedves Atyámuramnak, Őexcellenciájának alázatosan irám Pozsonyban
Az ostábla 24 sötét és világos mezőre osztott táblán játszott társasjáték, amelyben a két szemben ülő fél 15–15 darab, a mezők színével egyező, sötét és világos színű, karikával, koronggal, bábuval, lépdel a kockadobásnak megfelelően.
Károlyi Ferenc gróf Károlyi Sándor kuruc főgenerális, majd császári és királyi tábornagy és Barkóczy Krisztina grófnő fiaként jött világra 1705. június 20-án. Az alapismereteket még otthon sajátította el, felsőbb fokú iskoláit Nagyszombatban és Nagykárolyban végezte. Tanulmányai befejeztével katonai pályára lépett. Az atyja által kiállított ezred tulajdonosaként részt vett az orosz-osztrák-török háború 1737 és 1739 között zajló ütközeteiben. Az osztrák örökösödési háborúban a lovasezredek vezére volt. Nevéhez fűződik Nyíregyháza újratelepítése és a nagykárolyi nyomda alapítása. 1758. augusztus 14-én hunyt el.
Széchenyi István 1803. november 29-én kelt levele ezúttal nem családtaghoz, hanem Pap Ferenchez (1740–1822), Sopron vármegye táblabírájához íródott, aki a Széchényi család uradalmi ügyésze, majd meghatalmazottja volt, és az apa, Széchényi Ferenc bensőséges barátjának számított. A fiatal István gróf a dohányzási szokásokról írt, megemlítve Évát, a csecsemőkori szárazdajkáját (pesztonkáját), akinek illatosított dohányport (tubákot) küldött. Levelének másik részében ő is a tanulmányairól tudósított.
Széchenyi István levele Pap Ferenc részére, 1803. november 29.
Jelzet: Széchenyi család levéltára, Törzslevéltár (P 623), A. sorozat, I. kötet, 9. szám, Correspondentiae familiae C. Széchényi familiares, No. 32.
Édes, Jó Pap Uram!
Bocsássa meg, hogy tubákot nem küldöttem, mivel nem tudtam, mikor mennek el a lovak: de most küldök Pap uramnak egy pipaszárt, melyet Bonaparte pálcájának hívják. Az Évának pedig küldök két font tubákot, az egyik bécsi pác, a másik szagos tubák. Bocsássa Pap uram, hogy oly rosszul írok, mivel már éjjel van. Most mink tanuljuk az architektúrát (építészetet) Révai főtisztelendő úrtól, aki gyönyörűen tud rajzolni, a magyar nyelvnek és oskolának professzora. Már megint táncolni is tanulunk, hanem még nincs bizonyos mesterem. Igen sok dolgom van és már sötét volt mikor írtam, hát többet nem írtam, hanem máskor behozom. Legkedves barátja, Szechényi István.
Nov. 29. 1803.
Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” Széchényi Ferenc és Festetics Julianna legfiatalabb gyermekeként, 1791. szeptember 21-én született. Alsó- és középfokú tanulmányait magánúton végezte. Olyan kitűnő nevelők oktatták, mint Lunkányi János bölcsészdoktor és a levelében említett Révay Miklós piarista szerzetes, nyelvész. Széchenyi ifjúsága a napóleoni háborúk időszakára esett, ezért nem meglepő, hogy a katonai hivatást választotta. 17 évnyi katonáskodás után, 1825-ben kapitányi rangban szerelt le a hadseregtől. Ezt követően külföldi tanulmányutakat tett Franciaországba, Angliába, de beutazta Itáliát és Görögországba is eljutott. A külországi tapasztalatok, eszmék és benyomások együttesen arra ösztönözték, hogy minden téren elmaradott hazájában reformok bevezetését és modernizálást szorgalmazzon. Áldozatos munkájának köszönhető, hogy megépült a Lánchíd, megindult a dunai és balatoni gőzhajózás, megkezdődött a folyószabályozás, továbbá megalakult a Nemzeti Kaszinó és a Magyar Tudományos Akadémia. A politikai életbe is bekapcsolódott, a reformkori országgyűlések lelkes szónoka volt. 1848-ban, a magyar független felelős minisztérium megalakulásakor – a Kossuth Lajossal való nézetkülönbségek ellenére – elvállalta a közlekedési tárca vezetését. Az 1848-as szabadságmozgalom fegyveres harccá alakulása, a hazája sorsa miatti tépelődés és aggódás egészségét felőrölte. Kezelésre Döblingbe vonult, itt is halt meg 1860. április 8-án.
A sorban az egyedüli lány levélíró Lónyay Florentina, aki anyjának, Prónay Piroskának számolt be arról, hogy vannak testvérével, Pirkával együtt. A kislány leveléből kitűnik, mennyire hiányoztak nekik az otthon hagyott családtagok. Édesanyjukat arra kérte, jöjjön el hozzájuk, és kisöccseiket is hozza magával, apjukat a levél végén külön köszöntötte, és még egy rajzot is mellékelt.
Lónyay Florentina levele Prónay Piroska részére
Jelzet: Lónyay család levéltára, Családtagok és rokon családok iratai (P 452), 7. tétel, III. altétel, No. 7.
Lónyay Florentinának Prónay Piroska részére küldött rajza
Jelzet: Lónyay család levéltára, Családtagok és rokon családok iratai (P 452), 7. tétel, III. altétel, No. 7.
Édes, Kedves Mamám!
Legalább azt hadd írjam meg az én kedves Mamámnak, hogy friss egészséges vagyunk, és hogy már tanulunk is. Már meg is szoktunk, de mégis azt kívánjuk, hogy Mama is itt volna. Jöjjön el édes Mamám, s hozza el Gábrist, Jancsit is. Csókolom őket, Pirka is csókolja, kedves Mamámnak pedig kezeit csókoljuk, s maradok holtig édes Mamámnak jó leánya,
Lónyai Florentina
Az kedves Papámat is köszöntjük, Stinakerné is
Lónyay Gábor és Prónay Piroska Florentina nevű leánya 1802. április 25-én látta meg a napvilágot. A szülők a kilencéves leánykát kishúgával, Piroskával 1809-ben Bécsbe küldték, hogy Steinacherné szigorú felügyelete alatt tanuljanak. A levél feltehetően nem sokkal Bécsbe érkezésük után keletkezett. Steinacherné „intézetében” a szigorú bánásmódtól, a kemény fegyelemtől és szeretteik hiányától az addig szinte burokban nevelkedett kislányok az első időkben sokat szenvedtek. Nyelveket, zenét, táncot és rajzot is tanultak, s így 1816-ban már egy művelt, sokoldalúan képzett, kellemes modorú, bájos hölgy került ki az intézetből. Hamarosan férjhez ment távoli rokonához, Lónyay Jánoshoz. Házasságukból született Lónyay Menyhért (1822–1884) politikus, pénzügyminiszter.
Florentina a bécsi évei alatt kezdte el naplóját írni, amelyet azután élete végéig vezetett. Naplóját leánya, Lónyay Etelka 1891-ben „Töredékek nagyméltóságú Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Jánosné Lónyay Florentina úrnő emlékirataiból” címmel jelentette meg.
Lónyay Gábor és Prónay Piroska házaspár felnőtt kort megért gyermekei: Piroska (1803–1889), Gábor (1805–1885), Emma (1809–1886). A Florentina levelében említett „Jancsi” valószínűleg kiskorában elhalálozott. A Lónyay család leszármazási tábláin nem szerepel.
A gyermeklevelek bemutatását Batthyány Lászlónak az atyjához, Batthyány Józsefhez írt két levelével zárjuk. Az 1879. március 17-én kelt néhány soros levélkében a nyolc évét betöltött gyermek József nap alkalmából fejezte ki jókívánságait, az 1879. június 22-i keltezésűben pedig minden különösebb alkalom nélkül köszöntötte és biztosította fiúi szeretetéről.
Batthyány László levele Batthyány József részére, Pozsony, 1879. március 17.
Jelzet: Batthyány család körmendi levéltára, Missiles (P 1314), No. 65302.
Batthyány László levele Batthyány József részére, Köpcsény, 1879. június 22.
Jelzet: Batthyány család körmendi levéltára, Missiles (P 1314), No. 65303.
Kedves Papám!
Én is szívemből minden jót kívánok névnapjára, és szépen kérem, ne feledje el szerető és mindenkor kézcsókoló, háládatos fiát, Batthyány Lacit.
Pozsony. 3. 17. 1879.
Kedves Papám!
Fiúi szeretettel köszöntöm e napon kedves Papámat, kívánva, hogy még soká, boldogul élve örvendhessen szorgalmában és viseletében szívből szerető fiának, Lacinak.
Köpcsény, 6. 22. 1879.
Batthyány László 1870. október 28-án született gróf Batthyány József és Batthyány Ludovika grófnő hatodik, egyetlen felnőttkort megért fiúgyermekeként. Nagy törést okozhatott lelkében a kilenc évét még be nem töltött gyermeknek, hogy szülei 1879 januárjában elváltak, sőt atyja még ez év tavaszán újból megházasodott. Még súlyosabb csapás érte, amikor édesanyja 1882-ben elhunyt. Nehéz gyermekkora lehetett talán az oka, hogy ifjúságát a felszínes emberi kapcsolatok, sodródás, ide-oda kapkodó tanulmányok jellemezték. A bécsi egyetemre iratkozott be, ahol zenetörténeti, majd filozófiai és természettudományi tanulmányokba fogott, mígnem a sors az orvosi fakultásra vezette. Már nős volt és egy gyermek édesapja, amikor az 1896-ban megkezdett orvosi tanulmányait 1900-ban befejezte. Sebészként, illetve szemészorvosként találta meg életre szóló hivatását. 1900 és 1915 között Köpcsényben (ma Kittsee, Ausztria) magánkórházat működtetett. Távoli rokona, Batthyány-Strattmann Ödön herceg – gyermek nélkül bekövetkezett – elhunyta folytán 1915-ben megörökölte a körmendi hitbizományt, a hercegi címmel és a Strattmann névvel együtt. Ezt követően családjával Körmendre költözött át, ahol szemészeti rendelőt nyitott. A kezelésért, orvosi beavatkozásáért és gyógyszerért a szegényebb betegeitől nem várt anyagi ellenszolgáltatást. A „szegények orvosaként” ismertté vált Batthyány-Strattmann László 1860. január 22-én távozott az élők sorából.
A humánus, köztudottan jámbor, mélyen vallásos orvost 2003-ban II. János Pál pápa avatta boldoggá.
Batthány László a köpcsényi kórházában
Jelzet: Batthyány család körmendi levéltára, A Batthyány családtagok iratai (P 1320), dd., No. 87.)
Új hozzászólás