MAGYARÓVÁR 105 éve lett rendezett tanácsú város

Az 1354-től kiváltságos mezővárost Magyaróvárt, 1872-ben az országos községrendezés során, nagyközséggé minősítették.
A település újra várossá alakulásának igénye 1918-ban merült fel, a Hirtenbergi Tölténygyár és társai kezdeményezésére. Magyaróvár község elöljárósága előzetesen június 22-én értekezletet tartott a várossá válásáról. A képviselőtestület július 6-án tárgyalta az ügyet. Az elöljáróság bár tudatában volt a várossá válás fontosságának, azonban határozati javaslatában a szomszédos Mosonnal való egyesülés után gondolta volna ezt megvalósítani. Anda Gyula képviselőtestületi tag azonban egyáltalán nem gondolta a Mosonnal való egyesülés feltételéhez kötni a várossá válást, hiszen az mindenképpen szükségszerű és nem tűrt halasztást. Az ügy megoldását elősegíteni többen is hozzászóltak és kifejtették pro és kontra véleményüket. Csatáry Elek, Hőnel Béla, Mentzel Géza, Németh Vince, Kőnig Károly, Bánvárth Sándor és Ruff Andor. A elöljáróság előterjesztése el is bukott a szavazásnál 8:17 arányában. A második szavazásnál Anda Gyula javaslatát 21:2 arányában fogadta el a testület, mely határozatban mondta ki, hogy „A képviselőtestület lelkesen kimondja, hogy Magyaróvár nagyközségnek rendezett tanácsú várossá átalakulását szükségesnek és sürgősnek tartja.” Jóváhagyás céljából folyamodtak Moson vármegye közgyűléséhez, hogy elképzelésüket pártoló véleménnyel küldjék tovább a Belügyminisztériumba. Érveik között szerepelt, hogy Magyaróvár megyeszékhely, itt működik az ország legrégebbi gazdasági főiskolája, öt országos kísérleti állomásnak ad otthont a település, kegyesrendi főgimnáziummal, polgári leányiskolával, járásbírósággal, adóhivatallal, megyei takarékpénztárral rendelkezett. Városias jellegéből adódóan tág hatáskörrel rendelkezik a térségben. Továbbá a vármegye legnagyobb részére kiterjedő főhercegi uradalmi központ is a településen működik, itt épült fel az ország legnagyobb lőporgyára 13000 munkással és a tölténygyár is 2200 főt foglalkoztat. A városszabályozás szempontjai megkívánják a városi szervezetet, hiszen az utcarendezés, csatornázás, vízvezeték hálózat, az utcák burkolása és a kisajátítási jog szélesítése feltétlen szükséges a fejlődéshez. A hadiüzemek idegen munkásai és a háborús migráció miatt megnövekedett lakosság számára a közbiztonság, a csekély számú rendőrséggel megoldhatatlan, az megnyugvással nem fenntartható, ezért is kellett állandó jelleggel a katonai karhatalmat igénybe venni. Várossá válás esetén azonban a rendőrség állami lesz, így azt nem a városnak kell megújítani.
A városiasodás mellett szólt az is, hogy a magyaróvári főszolgabírói járás adminisztrációja nagy tehertől szabadult volna meg és így azt a kevesebb munkaerő könnyebben tudná ellátni.
A vármegye annak rendje és módja szerint pártolólag javasolta a belügyminiszternek Magyaróvár várossá válását, hiszen az „utóbbi 30 évben többet fejlődött, mint kétezer év alatt” és a biztos haladás útján van.
A szeptemberi testületi ülésen a képviselőtestület életre hívott egy bizottságot a rendezett tanácsú várossá való átalakulás céljából és az új város szervezési szabályrendeletének a megalkotására – szintén Anda Gyula javaslatára. Ennek tagjai: Scheiber Jenő Hirtenbergi Tölténygyár igazgatója, Frech Károly főhercegi uradalmi felügyelő, Bánvárth Sándor, Anda Gyula, dr. Cserny Ferenc, Ruff Andor, Hőnel Béla, Manninger János, Götz Ferenc, Selmeczi János, cukrász, a Magyaróvári Ipartestület elnöke; König Károly temetőgondnok, és Proszonits István főjegyző.
Időközben a város megnyugtató hírt kapott dr. Hegyi Gyula főispántól, hogy az átalakulásra biztos kilátás van.
A proletárdiktatúra idején a népbiztosság 1919 júniusában határozott Magyaróvár várossá nyilvánításáról, azonban ezt a rendelkezést 1919 augusztusát követően eltörölték, mert minden, a Tanácsköztársaság ideje alatt hozott határozatot törvénytelennek nyilvánítottak.
1920 nyarán a helyi lap ismételten felszínre hozta a városiasítás ügyét, többek közt a nyugat-magyarországi területek elcsatolása kapcsán. Ha Sopron elkerül Ausztriához, akkor a Sopron és Moson vármegyék megmaradt részeinek az új székhelye Magyaróvár legyen, ne pedig Csorna, ennek érdekében kell mielőbb várossá lenni.
Újabb lépések más ügyek kíséretében történtek, többek között a mezőgazdasági kamarák területi szervezése, illetve központjainak kijelölése miatt.
Az 1920. október 27-ei megyegyűlésen Bánvárth Sándor vetette fel, hogy a területi mezőgazdasági kamara székhelyének megszerzése fontos lenne Moson megye számára, azonban ennek esélye egy nagyközségbe nem valószínű, tehát Magyaróvár városiasodását ezzel együtt kell kezelni, és újraéleszteni a rendezett tanácsú várossá válást. Mint kiderült a főispán már a Földművelésügyi Minisztériumnál, a Belügyminisztériumnál és a nemzeti kisebbségek miniszterénél is érdeklődött, akik támogatták Moson megye és Magyaróvár kívánságát. E két ügy és még a Kis-dunai vízművek tárgyában küldöttséget indítottak Budapestre az említett minisztériumokba. A delegáció tagjai dr. Réthey Ferenc főispán elnöksége alatt Magyaróvár részéről Bánvárth Sándor, dr. Cserny Ferenc, Götz Ferenc, Kornay Károly, Proszonits István, Selmeczi János; Moson részéről Seybold Károly, Teutsch Reinhold, és Dretter Gyula.
A Moson megyei delegáció ugyan sikerrel tárgyalt mindhárom ügyben, azonban ezek közül csak a városiasítás ügye valósult meg. Ferdinándy belügyminiszter a városiasítást a legrövidebb idő alatt kívánta elintézni, mert „Magyaróvár minden irányú fejlődése a határszélen nemcsak lokális, de állami és nemzeti érdek is”.
A Mosonvármegye újság karácsonyi száma már örömhírként közölte, hogy a belügyminiszter engedélyezte Magyaróvár rendezett tanácsú várossá való szervezését. A cikk megemlíti, hogy az 1918. évi kezdeményezés fő mozgatórugói dr. Hegyi Gyula főispán, Anda Gyula árvaszéki elnök, Ruff Andor szerkesztő voltak és még a szándék mérlegelésében és megértésében Götz Ferenc városbírónak és Proszonits István főjegyzőnek. Az ügy háború utáni felélesztésében pedig dr. Réthey Ferenc főispánhoz és Ferdinandy Gyula belügyminiszterhez fűződött a legtöbb érdem. Úgy gondolták, hogy a város legfőbb jövedelmezőségét és anyagi bázisát a megszűnt állami lőporgyár helyében alakult gyárvállalatok fogják nyújtani.
A város lakossága 1920-ban 7100 fő volt, akik közül 607 fő rendelkezett választójoggal, így arányosan 86 fős lehetett a képviselőtestület.
Az év végére a belügyminiszter az 1886. évi 22. törvény 150. és 151. §-a értelmében 44502/1920. IV. sz. alatt elrendelte Magyaróvár nagyközség rendezett tanácsú várossá alakítását és a tényleges átszervezés mielőbbi megkezdését Csatáry Elek alispán és Polniczky Lipót megyei főjegyző által.
Ennek folytatásaként megállapították az új város képviselőtestületének a felét kitevő legtöbb állami adófizető „virilis” képviselők 43 fős névjegyzékét.
A képviselőtestület 43 választott képviselőtagjának a választását pedig 1921. január 15-ére jelölték ki.

A belügyminiszteri rendelet alapján Magyaróvár megszűnt nagyközség lenni, a képviselőtestülete és az elöljáróságának a hatásköre is, ezért az 1921. január 5-én tartott utolsó képviselőtestületi ülését, értekezletnek minősítették.
Az ülésen ugyan Skultéty Miklós főszolgabíró a képviselőtestület megszűntetése miatt nézetkülönbségbe került Csatáry Elek alispánnal, majd tudomásul vette a rendelkezést. Az új rang eléréséért, az ebből fakadó előnyökért és a város fejlődéséért két képviselő Bánvárt Sándor és Hőnel Béla mondott beszédet. Skultéty főszolgabíró pedig kifejtette azon nézetét, hogy ugyan nem ellenzője a modern átalakulásnak – még ha járása egy településsel kevesebb is lesz – de, az 1918-ban jelzett aggályait továbbra is fenntartja, hogy a várossá válást Mosonnal együtt, egyesülve kellett volna végrehajtani; összességében pedig komoly kételyei vannak a várossá válással. (Szerzői megjegyzés: Ez a későbbiekben be is igazolódott. Az 1930-as évek elejére a város csőd közeli állapotba jutott, ezért ismételten felvetődött a Mosonnal való egyesülés megvalósítása.)
A január 15-ei képviselő választás alkalmára a 43 rendes és 10 póttag listáját úgy állították össze, hogy azok a város minden társadalmi rétegét képviseljék, agilisak legyenek, ezáltal szolgálják a közösséget. A választottak között volt néhány virilis képviselő is, akik ugyan vagyoni helyzetük miatt alapból tagjai a testületnek, azonban a forgó rendszer miatt néhány évre kieshetnek a képviselőtestületből, és ez által elveszne az értékes munkájuk. Ilyen volt például Selmeczi János ipartestületi elnök, Ruff Andor laptulajdonos lapszerkesztő és Bánvárt Sándor megbízott akadémiai igazgató.
Ezt követően 1921. január 22-én délután, Csatáry Elek alispán elnöklete alatt megtörtént, a már Magyaróvár rendezett tanácsú város új képviselőtestületének a megalakulása. Üdvözlő szavaiban említette, hogy: „Magyaróvár úgy kulturális, mint gazdasági tekintetben hivatva van a vezetőszerepre, miért is nem maradhatott meg mai keretben”.
A város zavartalan működése érdekében, amíg elfogadott szervezési szabályrendelet nem lesz addig ideiglenes helyettesekkel töltötték be a legfontosabb, választás útján betöltendő posztokat, mint a polgármesteri, főjegyzői, ügyészi, orvosi, mérnöki, két tanácsnoki, számvevői, pénztárosi és ellenőri állásokat. A szervezési szabályrendelet megalkotására egy 10 fős bizottságot hívtak életre: Anda Gyula, Bánvárth Sándor, Götz Ferenz, Holzhammer Károly, Horváth József, Lőrinc Lajos, Németh Vince, Polnitzky Lipót, Selmeczi János és dr. Stelczer Mátyás képviselőtestületi tagokkal, hogy azt 30 nap alatt alkossák meg.
Ideiglenesen Proszonits Istvánt, korábbi főjegyzőt választották meg helyettes-polgármesternek. A polgármesteri állás betöltéséhez szükséges jogi képzettség alóli felmentés megadása iránt egy héttagú küldöttséget jelöltek ki: dr. Cserny Ferenc, Hőnel Béla, Kornay Károly, dr. Marton Andor, Lőrinc Lajos, Selmeczi János és Schmickl Gergely képviselőtestületi tagokat, hogy Budapesten járjanak el a belügyminiszternél, ha pedig szükséges akkor a kormányzónál.
Azonban még a megalakulás napján is kérdéses volt a várossá való átalakulás. Az ellenzők legalább egy évvel szerették való elhalasztani, ezért a kérdésben a közgyűlés újabb szavazást tartott, amikor is a várossá válás 51 szavazat 15 ellenében véglegesen eldőlt.
A város szervezési szabályrendeletét kisebb módosításokkal március 19-én fogadta el a testület és küldte tovább a vármegyei jóváhagyásra.
A rendelet alkotásánál a Sopron vármegyei Kismarton szabad királyi rendezett tanácsú város mintáját követték, akik pedig a felvidéki Losonc szabad királyi várostól vették a mintát.
Miután a kormányzó megadta a helyettes-polgármesternek az 1883. I. törvény 3.§-a által előírt jogi végzettség alól a felmentést, a képviselőtestület április 23-án szombaton tartotta a polgármester választást és a helyettes tisztviselői állások végleges betöltését. A két másik polgármesterjelölt Rumpeltesz Mátyás főszolgabíró és dr. Halmay Gusztáv államrendőrségi kapitány utolsó pillanatban visszavonták a jelöltségüket így egyhangúlag Proszonits István lett a polgármester. Az új polgármester és a megválasztott tisztviselők az elnöklő alispán és a közgyűlés előtt mindjárt letették a hivatali esküjüket. Csatáry alispán felhívta a polgármester és a tisztviselői kar figyelmét, hogy: „soha az egyenes útról ne térjenek le és legyenek szigorú és pártatlan, de igazságos őrei és végrehajtói a törvényeknek és rendeleteknek”, Proszonits pedig megfogadta, hogy: „a város érdekeit mindenkoron szem előtt fogja tartani”.
Programját tekintve a város gazdálkodására fektette a hangsúlyt. Az úthálózat fejlesztése és azok szilárd burkolattal ellátása, a vízvezeték megvalósítása, a Mosoni-dunai vízerőmű mielőbbi megépítése, villamosvasút létesítése Magyaróvár és Moson között; szociálisan pedig a – háború utáni –szegényügy és a gyámoltak segítése volt a fő célkitűzése, illetve egy új gimnázium építése.
Este a képviselőtestület tagjai és meghívott vendégek részvételével – a vármegyei tisztikar, a katonaság, az intézmények, a hivatalok vezetői és Moson község küldöttségével – társasvacsorát tartottak a Fekete Sas vendéglő nagytermében.
Magyaróvár számára számos előnnyel járt a városi rang megszerzése: saját szabályrendeletet alkothatott; a közgyűlés, valamint a városvezetés egyenértékűvé válhatott a járási főszolgabírósággal; gazdasági- és mérnöki hivatalt, illetve helyi közlekedési vállalatot alapíthatott, az önkéntes és gyári tűzoltóságot hivatásossá szervezhették. A megszűnt állami lőporgyár területén pedig, megindulhatott a magángyárak működése, mely az alapja lett, hogy Magyaróvár, majd Mosonmagyaróvár iparvárossá válhatott a 20. században.
Nem szabad elfelejtenünk azon tisztviselők áldozatos tevékenységét sem, akik a várossá válás előkészítő munkájában részt vettek: dr. Hegyi Gyula és dr. Réthey Ferenc főispánok, Csatáry Elek alispán, Anda Gyula és Ruff Andor képviselők, Götz Ferenc utolsó városbíró és Proszonits István. Elsősorban az ő érdemük, hogy 105 évvel ezelőtt Magyaróvár esélyt kapott egy komolyabb fejlődési úthoz.
 

Képgaléria >>

Források: 

Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltára 
IV.B.902.a. Moson vármegye törvényhatósági bizottsága jegyzőkönyvei 
IV. 905.a. Moson vármegye alispánjának. iratai
V. 1801.a. Magyaróvár nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 
V. 1901. Magyaróvár rt. város képviselőtestületi jegyzőkönyve 1921. 
Mosonvármegye Hírlap 1919., 1920.,1921. 
Mosonvármegye Hivatalos Lapja 1921. 
Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített Vármegyei Fejek c. kiadvány, Győr 1931.


Képek jegyzéke: 

1. Mosonvármegye hírlap 1921. január 01. 
2. Mosonvármegye hírlap 1921. január 01. 
3. Mosonvármegye hírlap 1921. január 23. 
4. Magyaróvár nagyközség 1908-as bélyegző lenyomata 
5. Magyaróvár r.t. város 1921-es bélyegző lenyomata 
6. Magyaróvár rt. város képviselőtestületének alakuló közgyűlése
7. Anda Gyula
8. Ruff Andor 
9. Dr. Hegyi Gyula
10. Csatáry Elek


Beregszászi Balázs