IV. A. 11. Békés vármegye központi szolgabírója előtt lefolytatott szóbeli perek iratai 1841–1847

A feudális  kori megyei törvénykezés a kisebb jelentőségű igazságszolgáltatási ügyekben a járási főszolgabírákat, szolgabírákat bízta meg az eljárás lefolytatásával. Elsősorban kisebb értékösszegű – ahogyan azt 1836. évi 20. tc. is leszögezi – polgári követelések minél hamarabb történő elbírálására folytatták az úriszékeken, szolgabírói székeken, illetve a községi bírák előtt a szóbeli pereket. A törvény szerint 60 Ft értékig terjedő perlekedéseket intézhettek el. Az 1840. évi 11. tc. kiterjesztette az 1836. évi törvény hatályát 200 Ft értékig. Az élőszóban előadott panaszt a bíróság (szolgabíró és esküdtje) jegyezte le, majd a megyei vagy községi esküdt megidézte az alperest, a panasz másolatával. A tárgyaláson a bíró meghallgatta a feleket, érvüket, bizonyítékaikat jegyzőkönyvbe foglalta, majd az ügy elbírálása után ítélkezett. A fentebb említett 1836. évi törvény értelmében egyfokú fellebbezésre volt lehetőség a meghozott határozat ellen.

A Békés megyei közgyűlés 1842-ben rendelte el, hogy a szolgabírák is rendes bírói széket tartsanak, és írásban is dokumentálják az előttük lefolyt pereket.

A fond Békés vármegye központi szolgabírója előtt lefolytatott szóbeli perek iratait tartalmazza, 1841–1847-ig. A központi (gyulai) szolgabírói kerületet 1840-ben hozták létre, és a Békési járáshoz tartozott (a középponti szolgabíró főszolgabírói címmel rendelkezett). Fennhatósága Magyar- és Németgyula mezővárosokra, Doboz és Vári falvakra terjedt ki. Szolgabírái, így a szóbeli perek bírái a következő személyek voltak. 1840–1843-ig Stummer Imre, 1843–1846-ig Karassiay István, 1846–1849-ig Ambrus Lajos.

Az iratanyagban található pertestek számozása évente újra kezdődött. A fennmaradt jegyzőkönyv iktatóként is használható.
 
3 doboz = 0,42 ifm

1–3. doboz    Jegyzőkönyv              1847

                      Iratok                         1841–1847