A magyar ipartörténetnek legendás alakja Ganz Ábrahám, abban az értelemben is, hogy személyét is, alkotásait is övezi bizonyos titokzatosság. Halálának évfordulóján elsősorban személyének emlékezetével foglalkozunk: hogyan tükröződik az emlékezetét ápoló és őrző, nevét viselő vállalatok iratanyagában.
Mindannyiunkban megvan az érdeklődés csírája aziránt, hogy kik voltak az elődeink, hol laktak, mivel foglalkoztak, miben hittek, milyen sors jutott nekik. A személyes történelmi emlékezet alapja a családi emlékezet, amely az egymást követő generációk hagyományozásával folyamatosan épül. Őseink kiléte és személyes története a mi történetünk is, ezért megismerése természetes igény. Bár a felmenők iránti érdeklődésnek vannak gyakorlatias okai is, az esetek döntő többségében ez inkább érzelmi. Sokszor idős korban nő meg az érdeklődés a család múltja iránt: egy élet értelmét, eredményeit szeretnénk tágabb kontextusba látni és gyakran szerepet kap a gyerekkor, a szülők, nagyszülők iránti nosztalgia is.
„Nem is gondolod, mily csinos lett a fácskánk; egész a tetőig ér" – írta Salgó Richárd a frontról karácsony este a feleségének – "[…] tele van aggatva mindenféle csillogó szép holmival.” A karácsonyi készülődéssel, a fenyőfaállítással és a Szenteste megünneplésével a katonák visszacsempésztek valamit az otthoni hangulatból a lövészárkok és a barakkok világába. Több helyen „frontbarátkozásra” is sor került.