A HUN-REN–Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tagjainak új kötetei

A kutatócsoport gondozásában jelent meg a „Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam” sorozat 17. köteteként

Máré-vár a közép- és kora újkorban

 

című tanulmánykötet. A kötetben olvasható tanulmányok a Baranya és Tolna vármegyék határában álló Máré-vár és tágabb környezetének a közép- és kora újkori történelméről szólnak. Ám korántsem a helytörténet iránt érdeklődők számára szolgálnak újdonságokkal. A történészek által írt cikkekből szépen kirajzolódik az a mintázat, ahogy lokális események beilleszkednek nagyobb, akár országos történelmi folyamatokba. Így lett az ismeretlen Bogár István pályaképe egyben Anjou I. Károly konszolidációs politikájának egyik látlelete, és itt olvasható először az egykor országos jelentőségű Várdaiak első átfogó családtörténete (C. Tóth Norbert főlevéltáros, kutatócsoport-vezető: Máré-vár urai [14–16. század]). Az is kiderül, milyen szerepe volt Máré-várnak a régióban, illetve, hogy egy oklevélből miként lehet érdemben megírni egy mezőváros – jelesül Szászvár – késő középkori történetét (Lakatos Bálint tudományos főmunkatárs Szászvár mezőváros [egyetlen] oklevele a 15. századból), valamint, hogy a mai utódok miként lelhetik meg őseiket a 16. századi oszmán defterekben. A kötetben megjelent tanulmányok tehát belefűzik a Kelet-Mecseket az ország történetébe, és ezzel minden, a korszak iránt érdeklődő számára új ismeretekkel szolgálnak. (A kötet a kutatócsoport székhelyén – MNL Pest Vármegyei Levéltár – beszerezhető.)

*

A kutatócsoport főmunkatársa, Lakatos Bálint bő évtizedes kutatómunka eredményeként jelentette meg a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete Magyar Történelmi Emlékek sorozatában a
 

Habsburg-diplomaták Magyarországon (1521–1526). Andrea dal Burgo, Johann Schneitpeck, Sigmund von Herberstein és társaik diplomáciai levelezése II. Lajos magyar és cseh király udvarából // Habsburg Diplomats at the Hungarian-Bohemian Royal Court (1521–1526). Diplomatic Correspondence of Andrea dal Burgo, Johann Schneitpeck, Sigmund von Herberstein and Other Envoys from the Court of King Louis II

 

című, magyar-angol bevezetővel és apparátussal ellátott, kétkötetes okmánytárat. E munka a Habsburg V. Károly választott német-római császár, valamint öccse, I. Ferdinánd osztrák főherceg megbízásából a magyar király udvarban tartózkodó vagy ott megforduló követek latin és kisebb részt német nyelvű jelentéseit, ezek mellékleteit, illetve a hozzájuk intézett megbízói parancs- és válaszlevelek, összesen 352 dokumentum teljes szövegű kritikai kiadását is tartalmazza. A követek a közép-európai térség egy döntő időszakának, a mohácsi csata előtti évek eseményeinek voltak tanúi. A jelentések a korszak politika- és kormányzattörténetének elsőrangú forrásai, amelyek a címzetteknek megfelelően Európa különböző levéltáraiban szóródtak szét Bécstől Simancasig és Trentótól Londonig. (A kötet a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetében, illetve a könyvesboltokban megvásárolható.)

*

A kutatócsoport vezetője, az Országos Levéltár főlevéltárosa, C. Tóth Norbert a 2024. május 7-én az Országos Levéltárban megrendezett Kállay-konferencián kiskállói Vitéz Jánosról tartott előadását monográfiává dolgozta át, amely a „Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam” sorozat 18. köteteként

Két királyi szolgálatában. Kiskállói Vitéz János (†1548) életútja
 

címmel jelent meg a kutatócsoport gondozásában. A monográfia a Kállói család Vitéz ágából származó (II.) János pályafutását mutatja be, aki 1519-től II. Lajos király udvari embereként mutatható ki. Ő volt az utolsó szörényi bán, majd az udvari huszárok királyi kapitánya lett. A mohácsi csatában mint a király őrzésére rendelt csapat egyik parancsnoka vett részt, a harcok közepette fogságba esett, de társai kiszabadították. Ott volt János király koronázásán Székesfehérváron és élete végéig megmaradt a Szapolyai-ház hűségén, ahol szintén királyi kapitányként találkozunk vele. Élete jól példázza azoknak a személyeknek a pályafutását, akikét a mohácsi csata ugyan nem törte ketté, de a további rangemelkedésüket már nem tette lehetővé. A kötet függelékében 91 darab levél és oklevél, köztük Vitéz János végrendelete kapott helyett. (A kötet a kutatócsoport székhelyén – MNL Pest Vármegyei Levéltár – beszerezhető.)