A Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola építési dokumentumai (1931)

MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁRA

Hónap dokumentuma

2021. november

A Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola építési dokumentumai (1931)

A két világháború közötti időszakot joggal nevezhetjük a magyar oktatásügy egyik virágkorának. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter megreformálta mind az elemi, mind a középiskolai oktatást. Számos új iskola épült: csak az Alföldön – dán mintára – közel 5000 új épületet adtak át az oktatásnak. Országosan több mint 1500 új könyvtárat alakíttatott ki. Életműve máig érezteti hatását. Klebelsberg kultúrpolitikája számos olimpikont, Nobel-díjast adott a világnak. Minisztersége alatt zajlott Magyarország legnagyobb és legsikeresebb oktatási reformja az óvodáktól az egyetemekig bezárólag. A vallás- és közoktatásügyi tárca részesedése a költségvetésből a következőképp alakult: 1896–1900: 2,7%, 1924–1925: 8,7%, 1928–1929: 10,5%, 1931–1932: 15%.^[1] A folyamatos nagyarányú növekedés jól látható az adatokból.

Az iskolaalapításokra nagy szükség volt. A korszak elején alapvetően az Alföldről, valamint a nagyvárosok külterületeiről hiányoztak az iskolák. Utóbbiak népessége folyamatosan növekedett, hiszen az ipar egyre nagyobb teret hódított a városok peremterületein. Ez különösen igaz volt Pécsre, mert itt több új kerület is létrejött a korszakban. Pécs lakossága 1850-ben 15 000 fő volt, míg 1920-ra 47 000 főre emelkedett. Ez háromszoros növekedést mutat 70 év alatt.^[2] A statisztikák szerint a természetes szaporodásból eredő népességnövekedés ebben az időszakban nem volt jelentős, így a lélekszám emelkedésének oka a nagyfokú bevándorlási hullám, mivel az urbanizálódás és az ipar térhódítása miatt megnőtt a munkalehetőségek száma. Ezzel pedig a város peremterületei fejlődtek leginkább. A város demográfiai változásai tehát indokolttá tették új iskolák alapítását.

Pécs oktatástörténetében kiemelkedő szerepet játszott Szieberth Róbert elemi népiskolai felügyelő-igazgató. Kezdeményezésére kevesebb, mint tíz év leforgása alatt öt új elemi iskolát alapított a város. Munkásságára visszatekintve a következőket mondta egyik interjújában: „1914-ben öt épületben, 50 tanteremben ugyanannyi tanító 3910 tanulót oktatott, ma pedig tíz iskolaépületben, 102 tanteremben folyik a tanítás, amit 104 tanerő végez.”^[3] Jól látta, hogy a városnak szüksége van további iskolákra, így azok alapítását folyamatosan szorgalmazta. Nevéhez köthető a Gyárvárosi, az Istenkúti, a Bártfa utcai, a Fiume utcai, valamint a Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola megalapítása. Mivel az új iskolák a város különböző peremterületein helyezkedtek el, és diákjaik zömmel a munkáscsaládokból kerültek ki, Szieberth Róbert joggal érdemelte ki a „szegények iskolaépítője” megnevezést.

A Szieberth Róbert alapítású iskolák közül legkésőbb a Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola jött létre. Pécs kertvárosi városrésze a vizsgált korszakban rengeteget fejlődött. Ez köszönhető annak, hogy területén jelentős ipari beruházások történtek. Az 1920-as évek végére itt már széles utak, villanyvilágítás és vízvezetékek is voltak. A régi megyeri legelő szomszédságában elfekvő területet felparcellázták, és ott gombamód épültek az új házak, köztük emeletesek is. A városrész igen messze van Pécs belvárosától, ezért az itt élő tanköteles gyermekek kénytelenek voltak bármilyen időjárás mellett naponta három-négy kilométert megtenni, hogy eljussanak a legközelebbi elemi iskolába. Ezen az állapoton kívánt javítani Szieberth Róbert.

Az új iskola épületét 1931. november 25-én adták át a Kertvárosi út és a Pécs-Málomi út találkozásánál. Terveit Hoffmann László pécsi építészmérnök készítette, melyeket 1931. április 6-án mutatott be.^[4] Az építkezések gyors ütemben haladtak, közel fél év leforgása alatt létrejöhetett Pécs legújabb elemi iskolája.

A Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola terve: Helyszínrajz; Alagsori és alapozási alaprajz; Földszinti alaprajz; Emeleti alaprajz. 1931. április 6.

 Forrás: MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-10223/1936.

Pécs ezen déli területén már korábban is volt oktatás, ugyanis Szieberth Róbert – a város nevében – már 1929-ben bérbe vett egy kisebb épületet a szomszédos Szövetség utcában, ahol egy tanteremben megkezdődhetett a tanítás. Itt a diákok két csoportban, váltakozó tanítási rendszer mellett tanulhattak, de ennek ellenére is az egyik legjobb eredményekkel büszkélkedő elemi iskola lett a városban. Mérete csakhamar elégtelennek bizonyult, így megfelelő iskolaépület emelése elkerülhetetlennek mutatkozott.

Miután Hoffmann László terveit a város vezetése elfogadta, pályázatot írtak ki az épület megvalósítására. Ezt Gadó Ignác építési vállalkozó nyerte el. Maga az építési terület 672 négyszögöl nagyságú volt, így a főépület mögött sikerült kialakítani egy irodahelyiséget és egy játszóteret is.^[5] Érdekesség, hogy ennek az irodának az egyik oldalát üvegfal képezte.

Az új iskolaépület formája igen különleges, úgynevezett „szárnyas” elosztású lett. A két fő homlokzati rész egymással 45 fokos szöget zár be. Az épületben négy tanterem kapott helyet: a földszinti részeken kettő, illetve az emeleti részeken további kettő. A termeket egyenként 63 négyzetméteresre tervezték, 10 méter hosszúra és 6,3 méter szélesre. Ez ideálisnak mondható. A két homlokzati szárnyat pedig egy nagyon tágas, 8 ablakkal megvilágított lépcsőház köti össze. Sajnálatos módon igen kevés forrás maradt a Megyeri-Kertvárosi elemi iskola építésével kapcsolatban, így a költségekről nincs konkrét információnk. Mindenesetre az bizonyos, hogy az építkezés folyamán a város kamatmentes kölcsönt kapott Róth Sándortól, aki akkor a közeli bőrgyár vezérigazgatója volt. Róth Sándornak érdeke volt az iskola megalapítása, hisz dolgozói gyermekeiről volt szó.

A Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola terve: Főhomlokzat; Metszet. 1931. április 6.

Forrás: MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-10223/1936.

A novemberi átadásra kisebb ünnepséget is szervezett a város. A sajtó munkatársai erről a következőképp emlékeztek meg: „[…] és ma már a Megyeri-Kertváros főútjának egyik legszebb szeglettelkén ott áll az emeletes, nagyon csinos, modern új iskola, hogy az életben szükséges alapismeretekben részesítse azokat a gyermekeket, akik korábban hihetetlen fizikai fáradsággal több kilométeres gyaloglással, sokszor a délebédről való lemondással juthattak abba a helyzetbe, hogy az iskolalátogatás kötelezettségének eleget tehessenek. […] A lapos tetejű, eleven színű, sokablakos épület első benyomásra egy óriási madárkalitkaként hat. Szemlélve, jó elgondolni, hogy jószívű emberek a város segítségére sietve, a legmegfelelőbb helyen állították azt fel, barátságos, meleg otthonként, gyermekek számára, hogy lelkük, szellemük szárnyait ott bontogassák, akár igazi madarak.”^[6]

A második világháború befejeződése után ez a pécsi városrész még nagyobb lendülettel fejlődött, de a lakótelepi iskolák megjelenéséig az öreg Kertváros egyetlen iskolája maradt a megyeri. Egykoron körzetéhez tartozott Keszü, Kökény, Gyód, Málom, Pogány és Nagyárpád községek is. Az idegen nyelvek tanítása hagyományosan magas szinten folyt. Az 1980-as évektől már első osztálytól tanulhattak a diákok mind német, mind angol nyelvet. Az ötödik osztálytól pedig az olasz nyelv tanulása is választható volt. 2004-ben az iskola megszűnt, épülete évekig üresen, elhanyagoltan állt. A közelmúltban azonban felújították és jelenleg irodaépületként funkcionál.

A dokumentumok tárolási helye és levéltári jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, Rét utcai részleg. MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-10223/1936.

Pécs, 2021. november 26.

Kult László főlevéltáros

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára

Felhasznált és ajánlott szakirodalom:

BOGÁRDI–MÉSZÖLY Kálmánné: Iskolák a külvárosban. In: Külváros, 1989/április–május.

GLATZ 1969 = GLATZ Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány. In: Századok, 1969/5–6.

KATUS 1995 = KATUS László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. Pécs népessége 1543–1990 között. Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1995.

KULT László: Szieberth Róbert alapítású elemi népiskolák Pécsett. In: Baranyai Történelmi Közlemények 4. Utcák, terek, épületek Pécsett. Szerk.: Márfi Attila, Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2010.

STELCZ István: Községi és állami népiskolai építkezések Pécsett 1868 és 1931 között. In: Pécsi Szemle 2006/tél. Főszerk.: Romváry Ferenc, Pécs, 2006.