Pécs és az Erzsébet Tudományegyetem összefogása a város magasabb lakbérosztályba sorolásáért (1922–1929)

Pécs és az Erzsébet Tudományegyetem összefogása a város magasabb lakbérosztályba sorolásáért (1922–1929)

Magyarország kormánya 1903-ban az állami tisztviselők és altisztek lakáspénzét hét osztályba sorolta az alapján, hogy „a IX. fizetési osztályra megállapított lakáspénz megfelelt-e az adott állomáshelyen a tisztségviselői lakásokra alkalmas háromszobás lakásokért a besorozás időpontjára szóló házbérvallomások szerint tényleg fizetett lakbérek átlagának”. A hivatalnokok így településenként eltérő lakáspénzeket élveztek. Budapest az első, a 100%-os kategóriához tartozott, máshol a szolgálatot teljesítő tisztviselők juttatását 90, 80, 70, 60, 50, illetve 40%-ban állapították meg. Pécset a III. lakbérosztályba sorolták, a helyi alkalmazottak innentől évi 800 korona díjazásban részesültek.

Az 3100/1903. M. E. sz. kormányhatósági rendelet a lakbérosztályozás tízévente történő felülvizsgálatának kimondásával lehetőséget teremtett a városoknak beosztásuk módosítására. A határozat első újra tárgyalása 1918-ban valósult meg – a rendelkezés az 1908-as év IV. lakbérnegyedévtől lépett életbe –, Pécs szerb megszállása (1918–1921) miatt azonban elmaradt. A törvényhatósági bizottság a város lakbérosztályának ellenőrzését, esetleges feljebb sorolását csak felszabadulása után kérvényezhette.

A Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára Hónap dokumentuma sorozatának 2025 májusi számában a városvezetőség átsorolási törekvését követhetjük nyomon 1922 és 1929 között, melyet az IV.1407.e.-C-13001-1930 jelzett alatti iratcsomó dokumentál. A korszakban a kapott lakáspénz nagyságát kardinális kérdésnek tekintették, hiszen az illetmény mellett az állami alkalmazottak keresetének egyik meghatározó összetevője volt.

A kezdeményezés egy a honvédelmi miniszterhez küldött felirattal indult 1922 szeptemberében, melyben a városvezetőség Pécs II. lakbérosztályba lépését kérvényezte. Igényét a település népességének nagyarányú növekedésével, illetve funkcióinak bővülésével támasztotta alá. A MÁV üzletvezetőség (1913) és a honvéd körletparancsnokság (1921) Pécsre helyezése ugyanis elmélyítette a századforduló után már jelentkező lakásínség problémáját, valamint a versengést a tisztviselői lakásokért. A lakbérek is emelkedésnek indultak. A polgármester kiemelte, hogy a városban már 1908-ban sem lehetett háromszobás lakásokat bérelni évi 800 koronáért, a tulajdonosok évi ezer koronát is elkérhettek. Ez megegyezett a Budapesti lakások, azaz az első osztálybeli tisztségviselői otthonok bérével. A pécsi bérlemények 1922-re még magasabbak lettek, elérhették az évi 26 ezer koronát.

A város 1922 szeptemberi kérelme Pécs magasabb lakbérosztályba sorolásért

A felterjesztésre a honvédelmi miniszter 1923 februárjában reagált, aki nem látott nyomós okot arra, hogy Pécsett „a jelenlegi lakbérek más módon állapíttassanak meg, mint a többi közösségben”. Arra kérte a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy egy részletes jelentést terjesszenek be a kormányhoz, melyben reflektálnak a településen jelentkező különleges körülményekre és megindokolják, hogy más községekhez képest miért tértek el jelentősen a lakbérek. Csak a kimutatás beérkeztével volt hajlandó újból megfontolni álláspontját. A miniszter diplomatikus válasza mögött azonban nem húzódott tényleges szándék. A háború utáni gazdasági válsághelyzetben szó sem lehetett az állami költségvetés nagyobb anyagi megterheléséről.

A honvédelmi miniszter válasza a törvényhatósági bizottság felterjesztésére, 1923. február

Pécs magasabb lakbérosztályba sorolása az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözését követően vetődött fel ismét (1921–1923). A rektor 1923 márciusában felkereste a polgármestert és tájékoztatta arról, hogy feliratot fog intézni a kormányhoz a település I. vagy legalább II. osztályba sorolásáért. A beadványban a tanári kar hangsúlyozta, hogy az állami alkalmazásban lévő köztisztségviselők – beleértve a professzorok – hatványozottan érzik „annak a visszás állapotnak az elviselhetetlen súlyát, hogy (…) az itteni székhellyel működő hivatalnokok kivétel nélkül a III. lakbérosztályba járó lakáspénzt élvezik”. Mindennek tarthatatlansága már az univerzitás Pécsre települése előtt is egyértelmű volt – fejezték ki álláspontjukat az oktatók –, de a város egyetemi székhellyé válásával a lakások ára oly mértékű drágulásnak indult, hogy az ide érkező tanárok kénytelenek voltak a lakbérük jelentős részét (felét vagy akár kétharmadát) fizetésükből pótolni.

            A közgyűlés felbuzdulva a professzorok kezdeményezésén 1923 júniusában és júliusában ugyancsak felterjesztéssel élt a miniszterelnökhöz, valamint a pénzügyminiszterhez, melyben a közszolgálati alkalmazottak lakáspénzének növelését kérvényezte. A városvezetőség legfontosabb érvelése a település egyetemi központtá válása volt, hiszen a felsőoktatási intézmény befogadása miatti lakbérgyarapodás újból megterhelte a hivatalnokok fizetőképességét. 1923-ban egy háromszobás ingatlan ára elérhette a 660 ezer koronát, a bérlőknek a lakbéren felül ugyanis ki kellett fizetniük a háztulajdonost megillető 25%-os haszonrészesedést, a 3%-os házbérfillért, valamint a 6%-os házmesteri díjat. Ezek mellett voltak közüzemi és házmesteri (vízszolgáltatás, szennyvízelvezetés, szemétszállítás, pöcegödörtisztítás, kéményseprés) kiadások is.

A városi tanács kérelme Pécs II. lakbérosztályba sorolásáért, 1923 június

Miután az indítványra nem érkezett válasz a városi tanács 1923 decemberében újból feliratot intézett a honvédelmi miniszterhez, melyben kifejtette, hogy nem azért kérte a folyamat megindítását, hogy „más városokétól eltérő kiváltságos lakásbérek megállapítását eszközölje ki”, hanem hogy előkészítse annak a visszás állapotnak az orvoslását, mely a települést a vele egynívójú városokhoz képest alacsonyabb lakbérosztályba sorolta. A beadványban azt is hangsúlyozta, hogy Pécs „méltán megérdemli és igényelheti, hogy lakbérosztályozás szempontjából is az őt teljes joggal megillető helyre kerüljön”.

Pécs újbóli felirata a honvédelmi miniszterhez, 1923. december

A honvédelmi minisztert nemcsak a pécsi törvényhatóság, de a negyedik honvéd vegyesdandár parancsnoka is megkereste, aki 1925 februárjában a megváltozott viszonyok miatt szintén időszerűnek látta a katonai lakbérszabályozás módosítását. Bár a Pécsett működő katonai állomást 1924. augusztus 1-től a IV. lakbérosztályból átsorolták a III-ba, úgy tartotta a települést haladéktalanul át kellett kategorizálni a II-ba, hiszen a havidíjasok és az altisztek nem tudtak lépést tartani „a rohamtempóban” növekvő díjszabásokkal. A lakbérek „abnormális” növekedésének eredőjét az univerzitás Pécsre érkezésében látta, közismert volt ugyanis, hogy az egyetemi városokban a lakások ára mindig magasabb.

A negyedik honvéd vegyesdandár parancsnok felterjesztése a honvédelmi miniszternek, 1925. február

A közös fellépés ellenére az 1920-as évek második felére sem történt intézkedés, 1926 februárjában így a professzorok a királyi ítélőtábla, a Magyar Államvasutak, a pénzügyigazgatóság, a tanfelügyelőség és az állami tantestület tagjainak közreműködésével újabb lépések megindítását határozták el. Ehhez a kezdeményezéshez a városvezetőség 1926 márciusában csatlakozott, az értekezleteken egy memorandumot állítottak össze, melyet az egyetemi rektor vezetésével egy küldöttség vitt fel a miniszterelnöknek. A próbálkozás azonban ismételten kudarccal zárult. Az 1927-es év sem hozott sikereket, a polgármester Visnya Ernő, illetve Oberhammer Antal országgyűlési képviselők segítségét kérve igyekezte elérni a település magasabb kategóriába helyezését.  

Az Erzsébet Tudományegyetem rektori hivatalának határozata a város magasabb lakbérosztályba sorolásáért

A törvényhatósági bizottság csatlakozása a kezdeményezéshez

1928 áprilisában Pécs törvényhatósági bizottsága egy újabb felterjesztést intézett a miniszterelnökhöz. Az ügy napirenden tartása azért is volt fontos, mert a köztisztségviselők, a nyugdíjasok és az özvegyek szempontjából a helyzet megoldatlansága hosszan tartó gondként nehezedett a településre. A lakbérek még mindig meghaladták a köztisztségviselők teherbírását, hiszen egy háromszobás lakás éves díja 1928-ban 1425 és 1540 pengő között mozgott. A helyzeten az újonnan épült bérházak és lakások sem segítettek, sőt inkább csak még jobban feltornázták az árakat.

A városvezetés 1928 áprilisi felirata a miniszterelnökhöz

1928 júniusában az ETE rektori hivatala is panasszal élt a kormánynál, melyben a két évvel ezelőtti kérvényéről érdeklődött, arról ugyanis semmiféle információ nem érkezett. A professzorok azért is sürgették a kérdés minél hamarabbi rendezését, mert az általuk preferált négy-, illetve ötszobás lakások éves díjszabása nagy terhet rótt rájuk. Bár az oktatók ki tudták volna fizetni a fent említett háromszobás lakásokra vonatkozó 1500 pengős lakbért, hiszen az első, illetve a huszonegyedik szolgálati év között havi 174,41 pengős lakáspénzt élveztek (1927–1931) – lakáspénzüket tizenkét hónapra felszorozva 2092,92 pengőt kaptak – életvitelükkel és társadalmi presztízsükkel összeegyeztethetetlennek találták a kisebb ingatlanokat.

Az életviszonyok romlása miatt a városi tanács 1929-ben ismét felkereste a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, melyben kifejezte, hogy kész „a leghatározottabban síkra szállni a közérdeklődésnek már évek óta homlokterében álló kérdés” megoldásáért. Decemberben Prinz Gyula földrajzprofesszor egyenesen a lakbérosztályok megszüntetését javasolta, ugyanis az egész rendszert „igazságtalannak” és „értelmetlennek” találta, mely „az elfajult magyar központosító politika egyik legigazságtalanabb kinövése, a fővárosi tisztviselő magasabbrendűségének elismerése” volt – fejtette ki a véleményét a Pécsi Naplóban.

Pécs utolsó kísérlete a város magasabb lakbérosztályba sorolásáért, 1929. január

A két világháború között sem az ETE vezetősége, sem a városi tanács nem tudott eredményeket felmutatni Pécs magasabb lakbérosztályba sorolásáért, hiába keresték fel többször is a honvédelmi-, a pénzügyminisztert, valamint a miniszterelnököt. Beadványaikra a kormányzat általában kitérő válaszokat adott. Sokszor a pénzügyi helyzetre hivatkozva tagadta meg a kérvényeket, máskor szóra sem méltatta a feliratokat. Nem valósult meg tehát a helyi lakbérek felülről történő rendezése, Pécs így saját hatáskörében igyekezte mérsékelni a bérlemények díjszabását. A városvezetés 1932 februárjában például a település tulajdonában álló bérházak lakbéreit öt-tíz százalékkal csökkentette (a döntés mögött a gazdasági világválság kedvezőtlen hatásai is szerepet játszottak).

Raposa Vivien Kitti segédlevéltáros

Levéltári források:

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára (MNL BaVL)

HU-MNL-BaML-IV.1406.a. Pécs Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek és határozatok jegyzőkönyve (1874–1932)

• HU-MNL-BaML-IV.1406.a. Tanácsülési jegyzőkönyvek és határozatok jegyzőkönyve. 97/1922.
• HU-MNL-BaML-IV.1406.a. Tanácsülési jegyzőkönyvek és határozatok jegyzőkönyve. 124/1924.
• HU-MNL-BaML-IV.1406.a. Tanácsülési jegyzőkönyvek és határozatok jegyzőkönyve. 51/1932.

HU-MNL-BaML-IV.1407.e. „C” Gazdasági és Építési, 1926-tól Gazdasági, 1947-től Népjóléti és Kulturális ügyosztály iratai (1930–1950)

• HU-MNL-BaML-IV.1407.e.-C-13001-1930.

Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár (PTE EL)

PTE EL VIII.101.a. Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem iratai, a Pécsi Egyetem Rektori Hivatalának iratai, tanácsülési jegyzőkönyvek (1923–1944)

• PTE EL VIII.101.a. Az Egyetemi Tanács 1925/1926-os tanévi V. rendes ülése. 1926. febr. 24., 24. pont.

Sajtó:

• Prinz Gyula: A lakbérosztály és egyebek. Pécsi Napló, 1929. dec. 25. 9.