Az első európai kolerajárványos időszakban, az 1830-as években számos gyógymódot alkalmaztak az ismeretlen kórral szemben. Ezek közül némelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és már a kortársak szemében is nevetségesnek tűntek, más eljárások viszont hatékonynak bizonyultak.

A betegséggel hivatalosan először az a háromtagú orvosi küldöttség került kapcsolatba, akiket a központi hatóságok 1830-ban Oroszországba küldtek. A doktorok feladatul kapták, hogy vizsgálják meg a kór lefolyását és szerezzenek tapasztalatot arról, mivel védekeznek az ott élők a kolera ellen. Beszámolóikból nagyon vegyes kép alakult ki a betegségről és nem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk a rettegett járványról. Az államhatalom így nem tudott a lakosság számára olyan gyógyítási módszert ajánlani, amely bizonyítottan hatékony megoldást jelentett volna a kolerával szemben. Ugyanakkor a helytartótanács, illetve a nádor számos intézkedést és utasítást küldött ki a megyéknek, amelyekben igyekeztek hasznos tanácsokkal ellátni a tisztviselőket. Ezek alapvetően a pestis ellen kidolgozott intézkedéseket tartalmazták, a könyveket, példázatokat eljuttatták a települések elöljáróinak, illetve a helyi egyházi személyeknek.

Az egészségügyi alkalmazottak számára betartandó előírásokat az 1830. december 28-án kiadott tudósítás tartalmazta. Ebben javasolták a doktoroknak és ápolóknak, hogy éhgyomorra ne dolgozzanak, a beteg vizsgálata során növényi leveleket, magvakat, gyökereket rágjanak, kezüket ecettel mossák meg, és sűrűn szagolgassák azt, szájukat öblítsék ki gyakran higított ecettel vagy más fűszerezett vízzel.

A helytartótanács a betegség jobb megismerése érdekében kérte a gyógyító személyzetet, jegyezzék fel a járvány megjelenésének időpontját, az életmódbeli, az időjárásbeli és étkezésbeli rossz szokásokat, hibákat. Állapítsák meg hogyan jelentkezett a betegség: ember, állat, avagy portéka okozta-e a járványt. Milyen tünetei, jelei voltak, mennyi idő alatt ment végbe, hogyan orvosolták, illetve az alkalmazott gyógyszerekről tájékoztatást készítsenek. Továbbá fel kellett jegyezniük a holt testeken észlelt jellegzetes elváltozásokat, valamint azokat a polgári rendeléseket, amelyek a járvány terjedésének megállítására szolgáltak.

Az alkalmazott gyógymódok sorában a legelterjedtebb és országszerte javasolt módszer Morvai János, tiszabábolnai plébános nevéhez fűződött.

Nagy hangsúlyt helyeztek arra is, hogy a törvényhatóságok megosszák egymás között tapasztalataikat. Győr vármegye választmányához elsősorban Komárom és Pozsony vármegyék járványüggyel foglalkozó szervei küldték meg bevált módszereiket tartalmazó leveleiket. A tanácsokat Balogh József megyei főorvos minden alkalommal továbbküldte vidékre.

A betegség leküzdésére néhányan alternatív eljárások alkalmazását javasolták. A hazánkban, a hasonszenv néven ismert homeopátiás kezelések már az 1820-as évekre elterjedtek és művelői az 1831-es országos kolerajárvány idején hatékony eredményeket értek el. Győrben Kovács Pál orvos, drámaíró támogatta a módszer használatát, a vármegyei főorvos, Balogh József viszont kifejezetten ellenezte a hasonszenv alapján nyújtott kezeléseket.