125 éve született Tolnai József, Pécs tragikus sorsú polgármestere

125 ÉVE SZÜLETETT TOLNAI JÓZSEF, PÉCS TRAGIKUS SORSÚ POLGÁRMESTERE

Tolnai József polgármester portéja

„A termelőeszközök volt és jelenlegi urai, valamint a munkásosztály között egy gigantikus harc van kialakulóban, amely élet-halál harc lesz.” Ezeket az akkor még különös erővel ható, de a saját életét beárnyékoló szavakat 1946. október 15-én a pécsi bányászemlékműnél összegyűlt ezernyi bányász előtt, Marosán György szociáldemokrata pártelnök mellett az ünneplő tömeghez szólva mondta a nemzetgyűlési képviselőnek frissen megválasztott Tolnai József. Közel három évig volt Pécs polgármestere. Szociáldemokrata elveiért megfigyelték, üldözték, a nácizmus elleni kiállásáért haláltáborba deportálták. Visszatért a pokolból, megérhette világnézete győzelmét és hogy hiteles helyi politikusként minden tenniakarását, felkészültségét városa épülésére fordíthatta. De amire az idegen hatalom nem volt képes, megtették „testvérei”, és alig ötven évesen Rákosi börtönében verték halálra. Úgy illik, hogy mi, pécsiek, akikért dolgozott, őrizzük és ápoljuk emlékét. Rövid írásunkkal – további kutatásra ösztönözve – életét főbb állomásait szeretnénk bemutatni.  

Egy apró baranyai faluban, Okorágon született 1900. augusztus 28-án, paraszti családban, Tolnai Ferenc földműves és Csipán Juliánna gyermekeként. Az okorági gyermekévek után Százhalombattára költöztek, majd 1912-ben Pécsre, ahol apja – váltókezelőként – a MÁV alkalmazásába állt. Tolnai hat elemi elvégzése után a lakatos szakmát tanulta ki és lakatossegédi képesítéssel helyezkedett el. Már 1917-ben, mindössze 17 évesen belépett a vasasszakszervezetbe, és egy év elteltével a szervezet vezetőségi tagjává választották. A Tanácsköztársaság idején Kaposváron a Vörös Hadseregben szolgált, majd a bukást követően – az akkor már szerb megszállás alatt álló – Pécsre szökött. Itt azonban letartóztatták, és 1920-as szabadulása után előbb Budapestre, majd külföldre távozott. Élt Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban is, végül 1925 júliusában visszatért Pécsre. Itt a Vas- és Fémmunkások pécsi csoportjának elnökévé választották, később pedig bizottsági elnök és a párt (MSZDP) helyi vezetőségének tagja lett.

Szervezőmunkája során irányított vasmunkássztrájkot 1927-ben, megkísérelte megalapítani a Pécsi Munkás Testedző Egyletet, részt vett az 1929-es törvényhatósági választások lebonyolításában, valamint az 1930. május elsejei megemlékezés megszervezésében is. Dick György halálát követően, 1933-tól a párt pécsi szervezetének titkári tisztségét örökölte, és többszáz bányász MSZDP-be lépését érte el. A ’20-as években ugyan rendőri megfigyelés alatt állt, 1934-re azonban megkerülhetetlen politikai személyiséggé vált a városban, és ez év végén a törvényhatósági bizottság tagjává választották, ami komoly fegyverténye lett pártjának, és egyben törvényes képviseletet biztosított a szociáldemokráciának a városházán. Pártja politikai preferenciáinak megfelelően munkaalkalmak megteremtéséért, a bérek növeléséért küzdött és a demokratikus szervezetek működésének biztosításáért. Különösen exponálta magát a Pécs-vidéki bányászság sztrájkmozgalmai kapcsán. Az 1934 és 1937 között lezajlott sztrájkok és éhséglázadások során a bányászok számos ponton eredményeket értek el, de az 1937. februári éhségsztrájk – erőfeszítései ellenére – Csertetőn sortűzbe torkollott és a bányászok teljes vereségébe, a szakszervezeti mozgalom kiszorulásához és Tolnai sorozatos vegzálásához és többszöri letartóztatásához vezetett.

Az Anschluss után a DGT bányái német kézbe kerültek, és a szocialista szervezkedés helyett a Volksbund tevékenysége nyert teret a bányászkolónián. Tolnai élesen elutasította a kormány németbarát politikáját és a hitleri fasizmust. 1941. június 26-án egy vezetőségi ülésen beszédében előrevetítette, hogy a háború a munkásság felszabadulásával ér majd véget, és hogy a németek nem reménykedhetnek a sikerben. 1943 elején a budapesti pártközpontba akarták delegálni, de Pécsett maradt, és április 30-án a városi közgyűlésen nagy visszhangot kiváltó beszédben tette szóvá a közellátási problémákat és a DGT bérpolitikáját.

A német megszállás után megalakult Sztójay-kormány idején az SZDP működését betiltották, s nem csoda, ha a hatalom helyi figurái Tolnaira is figyelmet fordítottak. A Zrínyi utcai pártházat elvették, mire Tolnai illegalitásba vonult, de elfogták, és visszaszállították Pécsre, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. Júniusban le is tartóztatták, és 1944. július 13-ától a 8. honvéd gyalogezred büntetőszázadában teljesített katonai szolgálatot, majd a nyilas hatalomátvétel után a dachaui koncentrációs táborba deportálták.

„Tolnainé durva vászondarabot mutat, rajta a szám: u36651. Dachau a neveket is eltörölte.”

Tolnai 1945 júniusának elején érkezett vissza Budapestre a megsemmisítő táborból, és néhány hetes kórházi ápolás után tért haza Pécsre, ahol a háza előtt ünneplő tömeg fogadta – már ekkor polgármesterként köszöntötték, jóllehet még járni sem nagyon tudott. Népszerűségének és tekintélyének köszönhetően a koalíciós pártok és a közvélemény szavának engedve 1945. június 14-től megbízottként, majd július 9-étől ténylegesen és hivatalosan is kinevezték Pécs polgármesterévé. A háború után kibontakozó új élet kezdetén a város első embereként – Boros István főispán mellett – nagy szerepe volt abban, hogy helyreállt a nyugalom.

Tolnai József ideiglenes polgármesteri kinevezése

A közigazgatási szerep mellett az SZDP városi bizottságának titkára is lett, illetve beválasztották a párt 21 fős országos vezetőségébe. Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon ő vezette az SZDP megyei listáját. Parlamenti mandátumáról azonban, összeférhetetlenség miatt – lévén polgármester – 1946. november 20-án lemondott. 1946 júliusától inkább a Dunántúli Népszava főszerkesztői posztját fogadta el.

Tolnai ekkor már évtizedek óta képviselte a szociáldemokrata munkásságot a város intézményeiben, ismerte Pécs problémáit és a helyi politikai erővonalakat, a város lehetőségeit és korlátait is. Kiváló szervező és nagyhatású szónok volt. Igyekezett a város fejlesztését minden vonalon előmozdítani, és erős személyes jelenlétével közös gondolkodásra és cselekvésre mozgósítani úgy a polgári, mint a munkás elemeket, szervezeteket. Nagy lehetőségeket látott a városkörnyéki bányák bányásztársadalmának integrálásában, a magas kalóriaértékű szénre építhető helyi ipari potenciálban, a pusztítástól megkímélt város és környékének turisztikai vonzásában. Az akkor még baráti Jugoszlávia kapcsán a Balkán felé nyitva álló, és nyitni kész várost az egyetem által biztosított kulturális és tudományos eszmecsere lehetséges központjának látta. Ahogy a Dunántúli Népszavának fogalmazott 1946 tavaszán: „Pécs város dolgozó népe, ha akarja, az ország legelső és legvirágzóbb városává teheti Pécset.”

1946 decemberében Tildy Zoltán köztársasági elnök Pécsre látogatott, hogy a demokratikus magyar hadsereg megszervezése alkalmából a pécsi újoncok fogadalomtételén részt vegyen. Az alábbi hiradófelvétel 54. másodpercétől látható Tolnai József, aki a köztársasági elnök előtt, polgármesterként a város zászlaját adja át.

Honvéd újoncok eskütétele Szekszárdon, Pécsen és a fővárosban.

Forrás: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6298

1947. február 11-én a városházán méltatta a Budapest–Pécs légiforgalom újraindításának fontosságát

A Szivárvány magazin 1947 januári számában az alábbiakban foglalta össze Pécs helyzetét: „A város abban a szerencsés helyzetben van, hogy épületeit megkímélte a háború, és így nem kell újjáépítéssel foglalkoznia. A fejlődés azonban a háború alatt megállt. Most azonban az a hatalmas élni akarás, amely demokráciánkat a külföld szemében is leginkább jellemzi, erőteljesen érezteti hatását Pécsett és a szocialista városvezetés az országban elsőnek dolgozott ki hároméves várospolitikai programmot. A városfejlesztésnek egyik legszebb alkotása lesz az Üdülő-szálló közelében felállítandó erdei iskola, ahol gyenge testalkatú, betegségre hajlamos iskolás gyermekeket fogunk elhelyezni. Szegénytelepünket kibővítjük és korszerűsítjük.”

A politikai erőviszonyok folyamatos változásaitól természetesen nem tudta, és nem is akarta függetleníteni magát. Ez év decemberében az SZDP városi bizottsága, Tolnai vezetésével elítélte a Peyer Károly vezette, párton belüli jobboldal által kidolgozott memorandumot, a párt szétzilálásával vádolva meg a Peyer-csoportot, akiket aztán 1947 februárjában Rákosiék bírósága távollétükben szabadságvesztésre és halálra is ítélt. A párt a kommunista korrumpálás hatására bomlásnak is indult, s Rákosiék sikerrel választottak le – és ítéltek el – újabb és újabb rétegeket, árnyalatokat a pártból Szakasits és Marozsán segítségével, egészen a beolvasztásig, a két munkáspárt „egyesüléséig”.

Tolnai József polgármester

Forrás: JPM – Helytörténeti Gyűjtemény Ht717.

Szocdem vezetők csoportja. Elöl Tolnai József polgármester

JPM – Helytörténeti Gyűjtemény Ht718.

Bár Peyeréktől elhatárolódtak Pécsett, Tolnai a két munkáspárt egyesülésének ellenzői közé tartozott, csak az együttműködést vélte nélkülözhetetlennek, így 1947 őszétől fokozatosan szembekerült a Magyar Kommunisták Pártja vezetésével. Ez azonban eleinte még nem vezetett nyílt konfrontációhoz.

Károlyi, Szakasits, Rákosi és Ries István a Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusán

1947. március 1-jén Tolnai a város díszközgyűlésén Pécs díszpolgárává avatta az akkor éppen a magyar demokrácia lánglelkű apostolának aposztrofált Károlyi Mihályt. De a koalíciós időszak politikai életében emblematikus szerepet kapó Károlyi kapcsán ez akkor legitim, sőt támogatott volt az MKP részéről is. 1947-ben Tolnai megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, december közepén Marosánnal együtt képviselte a szocdem pártot a lengyel szocialisták wrocławi konferenciáján (bár valószínűleg már nem azonos elvi meggyőződéssel), sőt, az év végén még az iparügyi miniszteri posztra is jelölték. Alig pár hónappal később, a pártegyesülés előestéjén azonban már munkásáruló, imperialista ügynök és feláldozható lett…

1948 elején még őt választották meg a helyi pártszervezet elnökének, de a vezetőség többi része már az egyesülést sürgette. Februárban az MKP városi konferenciáján már a helyi jobboldali szocdem vezetők eltávolítását követelték és a párt megtisztítását. Tolnaira pedig össztűz zúdult.

Ilku Pál, akkor éppen az MKP nagypécsi bizottságának titkáraként a karaktergyilkosság mesteriskoláját mutatta be a regnáló polgármesterrel szemben. „Talán még a jószándékot sem tagadom meg azoktól, akik a magyar munkásosztályt féltik a történelem viharától. Ezek a ’semlegesek’, akiket közkeletű szóval ’harmadik utasoknak neveznek.’ – mondta újságírói kérdésre válaszolva még február közepén Tolnai. Ilku – kontextusából kiragadva szavait – e „jószándékból” vezeti le Tolnai osztályárulókat támogató, jobboldali szocdem voltát, s leplezi le a demokrácia álcázott ellenségeként, aki nem átallott a városi és megyei ellenőrző bizottságba „ismert fasisztát" beválasztani. (Pedig nyilván Ilku is tisztában volt a vád képtelenségével, hisz Tolnai Dachauból tért haza.) A később még nagy karriert befutó kommunista párttitkár üzenete egyértelmű volt, a Tolnaitól való elhatárolódás pedig innentől kezdve létkérdés a szociáldemokratáknak.

Az Új Dunántúl 1948. február 18-i számának címoldaláról ordít Ilku „leleplező” cikke Tolnairól

A Magyar Nap cikkének középső oszlopban már beharangozzák Tolnai visszavonulását is

Tolnai február 20-án bejelentette lemondását, de ez mintha csak olaj lett volna a tűzre. 1937-es kiállása és közvetítése a felek között a bányász éhségsztrájk idején most már provokációnak minősült, s csertetői fellépése, ahol a tragédiát megakadályozandó kérte hasztalan a munkásokat a visszalépésre, most az ügy nyilvánvaló elárulása, és a bányatársasággal való cinkosság bélyegét nyomta rá. „Ingadozása”, megengedő magatartása a jobboldali szociáldemokraták irányában bűnnek minősült, a „fúzió helyett együttműködés” elvét vallók maradékának pedig hangos figyelmeztetés. Marosánék, a hatalomból és az irányításból való végső kicsúszás veszélye miatt, a „párttisztítási” folyamat részeként feláldozták és kihátráltak mögüle. Március 23-án az SZDP pécsi szervezetének Intéző Bizottsága „jobboldali harmadikutas kommunista-ellenes politikának pécsi vezetője” váddal kizárta a pártból.

Egy darabig mégis úgy tűnhetett, hogy a feszültségek elsimíthatók. Felesége visszaemlékezése szerint: „Kérte a nyugdíjazását, kiváltotta a mesterlevelét, dolgozni akart. De aztán, mint az SZDP Központi Vezetőségének tagját, a párt végül megmentette. Rákosi is beszélt vele, mondván: ’Magára, Tolnai, nagy szükségünk van. Tapasztalataira, múltjára. A pécsi események ne zavarják meg, költözzön föl Pestre, fontos beosztást kap ...’.” Április 1-jével nyugdíjazták polgármesteri állásából, a Magyar Dolgozók Pártja átvette soraiba és valóban, kinevezték az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat vezérigazgatójává. Kiemelt, 2750 forintos fizetést kapott és budapesti lakást is biztosítottak számára (Schlahta Margit egykori, Boráros téri lakását), ahová feleségével, Vladika Rozáliával és Zsuzsanna lányával be is költöztek.

Munkáját a bizományi áruházak vezetőjeként is lelkiismeretesen ellátta, és az országban utazva szervezte a kiépülő áruház-láncot, további sorsát azonban ekkorra már eldöntötték, Rákosiék már csak a megfelelő perre vártak, ahová beilleszthetik. 1950. június 4-én éjjel aztán megérkeztek az Államvédelmi Hatóság tisztjei, feldúlták budapesti lakásukat, őt magát pedig az Andrássy út 60-ba hurcolták. A Kálmán József és társai elleni koncepciós per tizedrendű vádlottjaként a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával 1950. szeptember 13-án a Budapesti Katonai Törvényszék, majd szeptember 20-án a Katonai Főtörvényszék életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, és a váci fegyházba szállították. A Sztálin halála után beálló enyhülésnek és Nagy Imre tevékenységének köszönhetően Kálmánt és több társát már 1955 őszén, illetve 1956-ban szabadlábra helyezték. Tolnainak nem volt ilyen szerencséje. Büntetésének letöltése közben már 1951. július 3-án agyonverték.

Felesége 1953 őszéig hiába nyújtott be sorozatos kérelmeket és érdeklődött férje sorsa felől, semmilyen hivatalos értesítést nem kapott. Végül az Igazságügyi Minisztériumból tájékoztatták, hogy férje 1951-ben elhunyt. Csak évekkel később, 1958-ban kapta vissza a váci fegyházból Tolnai személyes tárgyait: egy zakót, egy inget, egy nadrágot és két véres zsebkendőt.

Az SZKP 1961 őszi pártkongresszusát követően – annak szellemében – az MSZMP hozzálátott a hazai koncepciós perekben elítélt áldozatok ügyeinek rendezéséhez. 1962 nyarán Kálmán József és bűntársainak ügyében is elrendelték a perújrafelvételt. Ügyüket újratárgyalták, és a Legfelsőbb Bíróság bizonyíték hiányában felmentette és rehabilitálta őket. „Tolnai József terheltet a háborús bűntett és a népidemokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettének vádja alól, bizonyítékok hiányában felmentik.” – idézte özvegye a hivatalos levelet 1988-as visszaemlékezésében. 1964-ben a Legfelsőbb Ügyészség elrendelte exhumálását és újratemetését. Az exhumálás jegyzőkönyve szerint: „Az első fogak hiányoznak, koponya több helyen betörve, comb-, lábszár- és kartörések.”… Földi maradványait Budapesten a Farkasréti temető 39. parcellájában helyezték örök nyugalomra. Az özvegyet hallgatásra intették, így csak egy picike hírt jelentethetett meg a Népszabadságban.

Tolnai József 1965. áprilisi újratemetésének pár soros, eldugott híre

„Nem ellenségei, hanem testvérei ítélték el, hurcolták meg, s oltották ki életét…”

Tevékenységét nem sokkal később posztumusz, a Szocialista Hazáért kitüntetéssel ismerték el. Társadalmi, helyi, pécsi rehabilitációjára azonban csak sokkal később, a rendszerváltás éveiben kerülhetett sor. Egykori otthonán, a Székely Bertalan utca 9. szám alatt fehér márvány emléktáblát avattak. A fehérhegyi városrészben található Kirov utca nevét pedig 1991-ben Tolnai Józsefről nevezték el.

Tolnai József emléktáblája

Tolnai József aláírása

Vértesi Lázár – Bacher Péter

Szakirodalom

Jemnitz János: A magyarországi szociáldemokrata párt külpolitikai irányvonala 1945–1948. Történelmi Szemle 1965. (8. évf.) 193.

Varga Lajos (szerk.): A magyar szociáldemokrácia kézikönyve c. könyvben (1999) 474–475.

Révai Új Lexikona 18. Tob-Z. 2006. 25.

Nagy Imre Gábor: Tolnai József. Szócikk. Pécs Lexikon 2010. 309.

Varsányi Erika: A szociáldemokraták az igazságszolgáltatás útvesztőiben (1950–1962). Kálmán József emlékezete. Betekintő, 2011/4. 1–14.

Források

ÁBTL

2.1. X/23. (Irat évköre: 1964. 03. 06. - 1964. 07. 23.; Nyilvántartási szám: Legfőbb Ügyészség 00271/1964., 032951/1953.; 35 oldal); 2.1. IX/17. 24. oldal: „az »SZDP-ügy«-ben őrizetbe vett, elítélt személyek rehabilitálásának alakulásáról a perújrafelvételek során.”; 40. oldal: „A Legfelsőbb Bíróság 1962 augusztus 6-án bizonyíték hiányában felmentette”; 2.1. IX/2. 79. oldal: „Kálmán József és társai ügye” összefoglalója; 104. oldal: „Kálmán József és társai ügyében” 48. „Tolnai József (szül. 1900) volt pécsi polgármester, a Zálogház NV. volt vezérigazgatója. Háborús bűntett és szervezkedésben való részvétel miatt életfogytig tartó fegyházra. (A börtönben meghalt.)”

MNL OL

Kinevezés 1948-ban a zálogházba: 276. f. 55. cs. 2. ő. e. 1948. június 22. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/pdfview2?file=static/documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_276_55_002.pdf#search=Tolnai%20J%C3%B3zsef&page=4

MNL BaVL

HU-MNL-BaML-IV.1401.b. Pécs város főispánjának iratai. Általános iratok. 560/1945.

HU-MNL-BaML-IV.1407.d. Pécs város polgármesterének iratai. „B” (1946-tól II.) Adó- és Pénzügyi ügyosztály iratai. A-6-38078/1947.

HU-MNL-BaML-IV.1407.g. Pécs város polgármesterének iratai. E” (1946-ban EA, 1947-től I.), Főjegyzői (Elnöki) ügyosztály iratai. E-17-79/1949.

Sajtó

Dolgozók Világlapja, 1947. 02. 22. 21.

Dunántúli Napló, 1988. 04. 29. 2.; 1988. 12. 03. 6.; 1994. 02. 3. 11.

Dunántúli Népszava, 1945. 09. 4. 2.; 1946. 03. 31. 3.; 1946. 05. 05. 3.; 1946. 10. 15. 3.; 1947. 07.  2. 1.; 1947. 08. 22. 1.; 1948. 02. 21. 1.

Magyar Nap, 1948. 02. 24. 3.

Népszabadság, 1965. 04. 25. 15.

Népszava, 1947. 03. 02. 3.

Szabadság, 1948. 02. 24. 5.

Új Dunántúl, 1945. 06. 24. 4.; 1948. 02. 17. 1.; 1948. 02. 18. 1.; 1948. 02. 20. 1.; 1948. 02. 22. 1.

Új Dunántúli Napló, 1990. 08. 29. 3.;1994. 02. 3. 11.

Képek

Tolnai József portréja. MNL BaVL (repro)

Dunántúli Napló, 1988. 12. 03. 6.

HU-MNL BaVL-IV.1401.b. Pécs város főispánjának iratai. Általános iratok. 560/1945.

Dolgozók Világlapja, 1947. 02. 22. 21.

JPM – Helytörténeti Gyűjtemény Ht717.

JPM – Helytörténeti Gyűjtemény Ht718.

Népszava, 1947. 03. 02. 3.

Képes Figyelő, 1947. 02. 08. 4.

Új Dunántúl, 1948. 02. 18. 1.

Magyar Nap, 1948. 02. 24. 3.

Szabadság, 1948. 02. 24. 5.

Népszabadság, 1965. 04. 25. 15.

Dunántúli Napló, 1988. 12. 03. 6.

Tolnai József emléktáblája (fotó: Vértesi Lázár)

HU-MNL-BaML-IV.1407.g. Pécs város polgármesterének iratai. E” (1946-ban EA, 1947-től I.), Főjegyzői (Elnöki) ügyosztály iratai. E-17-79/1949.