Raoul Wallenberg vízumkérelme

Wallenberg 1944 júliusától 1945. január közepéig a budapesti svéd követségen követségi titkárként dolgozott. A háborús embermentés olyan kiváló személyisége volt, aki életét önként kockáztatta másokért. A tömeges embermentést változatos eszközökkel végezte, önzetlen, humánus helytállása világszerte egyre inkább ismert. 1945 januárjában Wallenberget a szovjet biztonsági szervek elfogták, Moszkvába szállították. További sorsáról, haláláról teljesen konkrét bizonyosság máig nincsen.

Az itt bemutatásra kerülő dokumentum Wallenbergnek egy 1943-as magyarországi útjával kapcsolatos. A diplomata Svédország egyik leghíresebb, legbefolyásosabb családjából származott. A Wallenberg-család tagjai közül politikusok, diplomaták, gazdasági szakemberek kerültek ki. Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született Stockholmban, édesapja korai halála miatt nevelését Gustaf  Wallenberg, az apai nagyapa vette át, aki hajózási vállalkozó, képviselő volt, továbbá követként Japánban, Kínában majd Törökországban képviselte Svédországot. Unokáját igen fiatalon nyelvtanulás céljából nyaranta Angliába, Franciaországba és Németországba küldte. Raoult bankárnak szánta, de őt inkább az építészet érdekelte. 1931-től az Egyesült Államokban a Michigan University-n építészetet tanult. Tanulmányai befejezése után, 1935-ben nagyapja tervének megfelelően Dél-Afrikába ment az ottani rohamosan fejlődésnek indult üzleti élet tanulmányozására. 1936-ban Haifába utazott, ahol nagyapja egy nemzetközi üzletekkel foglalkozó holland banknál helyezte el. Az itt eltöltött fél év alatt találkozott Németországból jött zsidó menekültekkel, akik a Hitler-uralom elől szöktek Palesztinába.

K 101  – Külügyminisztériumi Levéltár  – Külügyminisztérium – Stockholmi követség – 23/c – 1943-1945 – Wallenberg – 1987/1943

Külföldről hazatérve az üzleti életben helyezkedett el. 1941-től a Sven Salén és a magyar származású üzletember, dr. Lauer Kálmán által alapított Mellaneuropeiska Handelsaktiebolaget-nél (Közép-európai Kereskedelmi Rt.) dolgozott. Munkája eredményeként  rövidesen a cég „külföldi ügyeket intéző" igazgatójának nevezték ki, ebben a minőségében Wallenberg először 1942-ben járt Magyarországon. A következő útra 1943 őszén került sor. Az érvényes útlevéllel rendelkező Wallenberg 1943. július 20-án állította ki a stockholmi magyar követség svéd nyelvű vízumkérő formanyomtatványát, amelynek mindkét oldala itt látható. Viszonylag hosszú idő múlva, szeptember 14-én érkezett meg Stockholmba Budapestről Ghyczy Jenőnek, a Politikai osztály vezetőjének aláírásával az egyszeri beutazást, 20 napi budapesti tartózkodást engedélyező távirata azzal a további kitétellel, ha a beutazó „nem zsidó származású és visszatérése biztosított". Wallenberg egyszeri beutazási engedélyt kapott, annak ellenére, hogy a vízumkérő lapon Zágrábot és Szófiát is megjelölte úti céljának, továbbá visszaút-kérelmét is jelezte. Érdekes időbeli egybeesés, hogy ugyanekkor (1943 szeptemberében) jelentős változás állt be hazánk svédországi képviseletének irányításában: az addigi misszióvezetőt, Matuska Pétert az az Ullein-Reviczky Antal váltotta fel a Külügyminisztérium Sajtó és kulturális osztálya éléről, aki Stockholmban részt vett Kállay Miklós miniszterelnök béketapogatózási kísérleteiben. 

K 101  – Külügyminisztériumi Levéltár  – Külügyminisztérium – Stockholmi követség –  23/c – 1943-1945 – Wallenberg – 1987/1943