Százhuszonöt éve hunyt el Rónaky Ignác 1848/49-es honvédszázados, Pécs város rendőrkapitánya

SZÁZHUSZONÖT ÉVE HUNYT EL RÓNAKY IGNÁC 1848/49-ES HONVÉDSZÁZADOS, PÉCS VÁROS RENDŐRKAPITÁNYA

Pécs város rendőrsége az önkormányzati jog gyakorlásának egyik fontos szerve volt. A kiegyezést követően ez a hatóság is a megújulás útjára lépett, és folyamatosan alkalmazkodott a változó társadalmi körülményekhez annak érdekében, hogy a polgári átalakulással együtt járó, mindinkább szerteágazó feladatait szakszerűen láthassa el. A városi rendőrség hivatalnokaira jelentős felelősség hárult ebben a fejlődési folyamatban: rátermettségük és elhivatottságuk alapozta meg szolgálatuk sikerét és hatékonyságát. A korszak egyik kiemelkedő pécsi rendőrségi vezetője volt Rónaky Ignác, aki negyven éven át szolgálta a várost, és nyugdíjba vonulásakor a rendőrkapitányi címet viselte. Rónaky Ignác százhuszonöt évvel ezelőtt, 1900. július 7-én hunyt el Pécsett.

Rónaky Ignác (Zelesny Károly pécsi fotográfus felvétele)

Rónaky Ignác 1828. január 17-én született a Baranya vármegyei Rácpetre (ma Újpetre) községben. Édesapja, idősebb Rónaky Ignác a település körjegyzőjeként negyedszázadon át teljesített szolgálatot, édesanyja Lukrits Anna volt. Iskoláit előbb Pécsett, majd a bajai ciszterci gimnáziumban végezte.

Mint annyi más kortársát, 1848 tavaszának forradalmi hangulata az ifjú Rónakyt is magával ragadta, beállt a honvédseregbe, ahol hamarosan tiszti rangot kapott. A magyar királyi feldunai hadsereg I. hadtestében élelmezési tisztként szolgált, 1849-ben részt vett a tavaszi, majd a nyári hadjárat ütközeteiben és csatáiban. Századosi rendfokozatát Nagysándor József vezérőrnagytól, a hadtest parancsnokától kapta. Rónaky az oroszokkal vívott 1849. augusztus 2-i debreceni ütközetben fogságba esett. Az oroszok átadták a császáriaknak, akik augusztus 20-án közlegényként sorozták be a 60. (Wasa) gyalogezredhez. (Halálakor egyes nekrológokban tudni vélték, hogy Rónaky kényszersorozása előtt két év várfogságot szenvedett, erről azonban egyéb forrás nem áll rendelkezésre.) 1852-ben végül tartós szabadságra küldték alakulatától.

Rónaky tehát 1852-ben térhetett haza Pécsre. Az ezt követő években váltakozva dolgozott a városi és a vármegyei közigazgatás különböző területein: 1852 és 1854 között a városi pénzügyi igazgatóságnál díjnokként, 1857–1858-ban részt vett Pécs város népszámlálásának lebonyolításában, majd 1858–1859 között Baranya vármegye telekkönyvi hatóságánál foglalkoztatták, ezután ismét a város szolgálatába állt.

Rónaky Ignác aláírása

Az 1859-es esztendő fordulópontot jelentett Rónaky Ignác életében. Ekkor lépett véglegesen Pécs város szolgálatába, ahol egészen nyugdíjazásáig, azaz negyven éven keresztül dolgozott. Ebben az évben szabadult meg végérvényesen a császári hadsereg kötelékétől is: addig ugyanis csupán szabadságon volt, most viszont őrmesteri rangban tartalékos állományba helyezték. Ezzel már semmi akadálya nem volt annak, hogy családot alapítson. Még ugyanebben az évben feleségül vette Járányi Johannát (1831–1864). Házasságukból két fiú született: idősebb fiuk, Ödön (1859–1877) joghallgatóként tanult Pécsett, ám fiatalon, tüdőgümőkórban elhunyt. Kisebbik fiuk, Kálmán (1864–1946) szintén jogot végzett, Pécs város árvaszékének ülnöke, elismert hírlapíró és helytörténész lett. A gyermekek édesanyja 1864-ben elhunyt. Rónaky 1869-ben másodszor is megnősült: felesége Blachier Teréz (1843–1930), a pécsi téglagyáros és homokbányatulajdonos Blachier Caesar lánya lett. Emellett gyámként gondoskodott felesége elhunyt testvérének leányáról, Blachier Arankáról (1878–1946).

Rónaky Ignác életében a „díjnoki” állások időszaka 1861-ben lezárult, és kezdetét vette rendőri pályafutása. Bár 1861. február 1-jén még díjnokként került a város főkapitányi hivatalába, hamarosan tisztséget váltott: 1861. február 11. és 13. között rendezték meg Pécs város 1848 óta első, úgynevezett „alkotmányos” tisztújító közgyűlését, amely során megválasztották többek között a városi (rendőr)hadnagyot is. A tisztségre Rónakyt is jelölték, és a három jelölt közül ő nyerte el a pozíciót, elsöprő szavazattöbbséggel.

Részlet Pécs város 1861. február12-i tisztújító közgyűlésének jegyzőkönyvéből

Hadnagyi beosztása 1861 decemberében „alkapitány” elnevezést kapott, közvetlen felettese ekkor Kóbor János főkapitány volt. Pécs lakosságának növekedésével párhuzamosan a rendőrség szerkezete is átalakult. 1867-től már nem egy, hanem két alkapitányt választottak a főkapitány mellé, a második a gyorsan gyarapodó pécsbányatelepi bányászkolónia felügyeletét is ellátta. Az 1867. májusi tisztújításon Rónakyt első alkapitánnyá választották, így a főkapitány helyettesítését is ő látta el.

1861-ben, majd a kiegyezés után Rónaky Ignác részt vett az 1848/49-es honvédek érdekképviseleti és segélyező mozgalmában, aktív tagja volt a Baranya vármegyei honvédegyletnek.

A Baranya vármegyei honvédegylet igazolt tisztjeinek névjegyzéke 1868-ban (A századosok között ott találjuk Rónaky Ignácot is)

A honvédség kiegyezés utáni újjászervezése során Rónaky válaszút elé került: 1870 szeptemberében tényleges századosi kinevezést kapott, de már a következő évben – annak érdekében, hogy pécsi rendőrtiszti állását megtarthassa – lemondott honvédtiszti rangjáról.

A Budapesti Közlöny tudósítása 1871 februárjában

Pécs város rendőrségi struktúrája 1872-ben ismét átalakult: a törvényhatóságról szóló városi szabályrendelet értelmében a „főkapitány” elnevezés „rendőrkapitány”-ra, míg az „alkapitány” megnevezés „rendőrfőbiztos”-ra változott. A rendőrkapitány közvetlen irányítása alatt három rendőrfőbiztos dolgozott. Az 1872. május 7-i tisztújító közgyűlésen Rónaky Ignácot az első rendőrfőbiztosi beosztásba választották. 1884-től e beosztás új neve „rendőralkapitány” lett. 1890-ben a rendőrséget vezető tisztség megnevezése „rendőrkapitány”-ról „rendőrfőkapitány”-ra változott, helyetteseit pedig – a korábbi rendőralkapitányokat – 1900-tól „rendőrkapitánynak” nevezték. Élete utolsó időszakában Rónaky tehát a „nyugalmazott rendőrkapitány” címet viselte. Pályafutása során öt főkapitány – vagy későbbi nevükön rendőrkapitány, rendőrfőkapitány – alatt szolgált: Kóbor János, Piacsek József, Tróber Mátyás, Lechner Gyula és Vaszary Gyula.

Kortársai így jellemezték hosszú pályafutását: „Négy évtizedes hivatalnokoskodása, kapitánykodása alatt ezerekre ment azok száma, kivel érintkezni kellett és ezek legtöbbje – hisz nem lehet mindenkinek szája íze szerint cselekedni, pláne az igazságszolgáltatás terén – jósággal és tisztelettel emlékezett meg a nagybajszú Rónaky kapitányról.”

Rónaky egyébként tekintélyes szőlőbirtokkal rendelkezett Pécsett, a Szkókó dűlőben, ahol idősebb korában egyre több időt töltött. A kortársak visszaemlékezése szerint „[a] szőlő telve volt rózsafával, melyet Rónaky Náci bácsi maga gondozott. Hivatala után, délután 5 órakor a rózsai köze ment szórakozni, honnan szebbnél-szebb rózsával jött haza, melyeket a vele szembe jövő hölgyek között osztotta szét.”

A Pécsi Napló tudósítása 1899 februárjában

Az idős rendőrtisztviselő egészsége a század utolsó éveire megromlott, ezért 1899. december 11-én nyugdíjazását kérte. Mivel „agg kora miatt már munkaképtelen” volt, a város elfogadta kérelmét, és 1900. január 1-jével nyugdíjazta. Nyugdíjas évek sajnos nem jutottak számára, betegsége a következő hónapokban elhatalmasodott, és 1900. július 7-én elhunyt.

Rónaky Ignác gyászjelentése

Halálát követően a pécsi napilapok terjedelmes nekrológokkal búcsúztak az elhunyt rendőrkapitánytól. A város közgyűlésén is megemlékeztek róla, Majorossy Imre polgármester méltató szavait jegyzőkönyvben örökítették meg. Rónaky Ignác emlékét Pécs városa sokáig őrizte, halálának huszonötödik évfordulóján például a Dunántúl című napilap terjedelmes cikkben idézte fel alakját: „Ki 40 évet töltött a rendőrségünk szolgálatában, ki négy évtizeden át kapitányoskodott varosunkban, hallgatta és intézte a veszekedők, az ügyes-bajos dolgokban naponta százával jelentkező felek, sokszor kényes ügyeit – az megérdemli, hogy róla néha-néha megemlékezzünk.”

Gyánti István főlevéltáros

Irodalom

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei. Baranya, 1998–1999. (11–12. évf.). 50.

Ernyes Mihály: Pécs város rendőrsége. Teromo Bt., Pécs, 2003.

Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs lexikon. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010.

Rónaky Edit: Rónaky Ignác. Egy tekintélyes pécsi polgár a 19. századból. Pécsi Szemle, 1999. 3. sz.  24–31.

Források

HU-MNL-BaML-IV-1106-b. Pécs város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 109/1861.

HU-MNL-BaML-X-228. Pécs-Baranyai 1848/49-es Honvédegylet iratai. Tiszti névjegyzék, 1868.

HU-MNL-BaML-XV-25-c. Gyászjelentések.

Sajtó

Budapesti Közlöny, 1871. február 12. 1.

Dunántúl, 1925. július 12. 5–6.

Pécsi Figyelő, 1900. július 8. 2–3. [nekrológ]
Pécsi Közlöny, 1900. július 12. 4. [nekrológ]
Pécsi Napló, 1899. február 10. 5.

Pécsi Napló, 1900. július 8. 6. [nekrológ]

Képek

Rónaky Ignác (Zelesny Károly pécsi fotográfus felvétele). Forrás: Pécsi Szemle, 1999. 3. sz.