Százhuszonöt éve hunyt el Balogh Károly György ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Pécsi Aurora szerkesztője

Százhuszonöt éve hunyt el Balogh Károly György ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Pécsi Aurora szerkesztője

Balogh Károly György 1818. október 28-án született a Pest vármegyei Pomázon. Apja, Balogh János a Wattayak birtokán volt gazdatiszt, anyja Bordó Anna. Édesapja korai halála után, 1836 és 1838 között Kecskeméten a piaristáknál volt novícius. Annak ellenére, hogy a vizsgákon kiváló eredményeket ért el, úgy döntött, hogy visszatér a világi pályára, így került 1838-ban Pécsre, ahol középiskolai tanulmányait a ciszterci főgimnáziumban fejezte be. 1840-ben a pécsi püspöki joglyceum hallgatója lett, 1842-ben pedig magántanulóként tett jogtudományi vizsgát. A következő években Gödrén Siskovich József alispán fiának, Tamásnak volt nevelője. 1844-ben feleségül vette Hoffelner Ilonát, a házasságból 12 gyermek, négy lány és nyolc fiú született.

Irodalmi érdeklődése már gimnazista korában megnyilvánult. Tevékenyen részt vett a ciszterci diákok irodalmi körének munkájában, első költeménye is ekkor jelent meg: egy gyászdal Szepesy Ignác pécsi püspök halála alkalmából (1838). Joghallgató évei alatt figyelme a magyar nyelvű irodalom ügye felé fordult, ekkor született meg benne egy pécsi irodalmi zsebkönyv összeállításának gondolata. Ennek megvalósítása érdekében felhívást tett közzé, melyben a korszak jeles irodalmárait kérte fel együttműködésre. A vállalkozás finanszírozását a neves pécsi könyvkereskedő, Weidinger Alajos vállalta magára. Balogh a tervezett almanach kéziratát 1841 augusztusában nyújtotta be a Budán székelő cenzornak, az évkönyv kiadása azonban elhúzódott, végül Pécsi Aurora címmel, 1842 őszen jelent meg, címlapján az 1843-as évszámmal.

A Pécsi Aurora címlapja

A Pécsi Aurora a magyar almanach-irodalom jellegzetes terméke, amelynek szerzői gárdája egyáltalán nem mondható provinciálisnak, sőt, szinte ugyanazokkal a nevekkel találkozunk a kötetben, mint az akkori pesti almanchokban: Garay Alajos, Kuthy Lajos, Nagy Ignác, Ney Ferenc, Vajda Péter, Kunoss Endre vagy Eördögh István. A Pécsi Aurorában való közreműködésük Balogh Károly jó szervezőmunkájának eredménye, aki egyébként három költeménnyel szerepelt a kötetben. Volt azonban, aki kimaradt: Petőfi Sándor barátja, Szeberényi Lajos Pozsonyban lemásolta a költő három versét, s – a sajátjaival együtt – elküldte a szerkesztőnek. Balogh nem vette föl Petőfi verseit az évkönyvbe, talán – mint több más kéziratot – a következő évi összeállításhoz tartogatta. A zsebkönyvnek azonban további száma nem jelent meg, ennek oka pedig valószínűleg abban keresendő, hogy ekkor még nem alakult ki Pécsett az a magyar nyelvű olvasói kör, amely rentábilissá tudta volna tenni ezt a szépirodalmi vállalkozást.

A Jelenkor című lap tudósítása 1842-ből

Balogh a következő évtizedekre távolabb került az irodalomtól, 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett, s a közigazgatási pályán indult el. (Ettől az időszaktól kezdődően használta sűrűbben második keresztnevét, a Györgyöt.)

Balogh Károly ügyvédi oklevele kihirdetését kéri Baranya vármegye nemesi közgyűlésétől (1846)

Baranya vármegye közgyűlése 1848. január 18-án allevéltárnokká, március 28-án polgári törvényszéki bíróvá, május 5-én baranyavári szolgabíróvá választotta. A szabadságharc alatt emberséges magatartást tanúsított az ellenség fogságba esett katonáival szemben, talán ez lehetett az oka, hogy a Bach-rendszer meghagyta közigazgatási tisztségében, sőt 1850 és 1854 között a mohácsi járás közigazgatási főszolgabírója volt. Az ötvenes években elkerült Baranyából, 1854 és 1857 között a Zala vármegyei sümegi járás főszolgabírója, majd a Győr vármegyei téti járás szolgabírója volt. 1861-ben helyezték át a pécsi kerületi törvényszékhez. A kiegyezés után elhagyta az állami szolgálatot.

Balogh Károly levele Csernus Andor főispánnak 1866. június 5-én

1867-ben Németbólyban, majd Mohácson nyitott ügyvédi irodát. Aktív szereplője lett a Duna-parti város közéletnek, 1868-ban Mohácsi Jótékony Nőegyletnek, 1869-ben pedig a Mohácsi Iparosok Olvasókörének volt egyik alapító tagja. A politikai életben a kiegyezés ellenzőinek táborában foglalta el helyét, s az 1875. évi országgyűlési választáson a mohácsi választókerületben a Függetlenségi Párt jelöltjeként lépett föl. A voksoláson 530 szavazattal szerezte meg a mandátumot ellenfele, gróf Degenfeld Lajos 485 szavazatával szemben. Balogh tehát 1875-ben egy ciklusra az országgyűlés képviselőházának tagjai közé került.

Részletek a mohácsi választókerület 1875. évi választási jegyzőkönyveiből

1878-ban ismét indult a mohácsi választókerületben, de 508 szavazatával kisebbségben maradt a szabadelvű párti dr. Dárday Sándor 728 szavazatával szemben. 1885-ben egy évtizedre elhagyta Mohácsot, és ügyvédi praxisát Zentán folytatta.

Élete utolsó szakaszában érdeklődése a történelem felé fordult, 1891-ben Zentán jelent meg Történet-politikai tanulmányok Eugen Savoya hercege életrajzához című műve. 1895-ben visszatért Mohácsra, ahol elsősorban történetírással foglalkozott. Szándékában állt, hogy megírja Magyarország történetét a mohácsi csatáig, e mű azonban befejezetlenül maradt.

Történet-politikai tanulmányok Eugen Savoya hercege életrajzához

Súlyos vesebetegsége miatt Balogh Károly 1899. április 3-án önkezével vetett véget életének. Halálakor a pécsi és mohácsi lapok terjedelmes megemlékezésben méltatták munkásságát.

Balogh Károly gyászjelentése

Gyánti István

főlevéltáros

Szakirodalom

Balogh Károly György [nekrológ]. Mohács és Vidéke, 1899. április 4. 3–4.

Kolta János (Szerk.): Baranya. Pécs, 1958. 236.

Hernády Ferenc: Balogh Károly, az elfeledett baranyai irodalombarát. Jelenkor, 1959. 2. sz. 102–106.

Hernády Ferenc: Balogh Károly – Balogh Károly György. Magyar Könyvszemle, 1959. 1. sz., 366–367.

Nagy Imre: A polgári irodalom kezdetei. Pécsi Biedermeier (Öttorony XVI.). Pécsi Szemle, 2010. 4. sz. 33–36.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp., 1891., 474–475.

Sajtó

Jelenkor, 1842. 69. sz. 524.

Források

MNL BaVL IV.1.b. Baranya Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 3544/1846.

MNL BaVL IV.252.a. Baranya vármegye királyi biztosának (főispáni helytartójának) elnöki iratai. 124/1866.

MNL BaVL IV.405. Baranya Vármegye Törvényhatósági Bizottsága Központi Választmányának iratai. Választási jegyzőkönyvek, 1875.