150 éve született Littke (II.) József pécsi pezsgőgyáros

150 ÉVE SZÜLETETT LITTKE (II.) JÓZSEF PÉCSI PEZSGŐGYÁROS

Littke II. József 1872. október 15-én született Pécsett, az addigra már Európa hírű helyi pezsgőgyáros famíliába, és a családi vállalkozás méltó folytatójának bizonyult.

A Littke család Lengyelországból menekült Pécsre az 1704-es kuructámadás után. A Szigeti külvárosban telepedtek le, szabó mesterséget folytattak. A század közepétől ruhakereskedők lettek, vendéglőjük volt (1780), szőlőtermeléssel, borkereskedéssel is foglalkoztak. A pezsgőgyári dinasztia megalapítója Littke Lőrinc (1809–1879) volt.

Littke Lőrinc és felesége Taitl Johanna

Ő is szabóként kezdte, majd már a későbbi Lőrincbánya tulajdonosaként és a város egyik leggazdagabb embereként kezdett pezsgőgyártással foglalkozni a Nyugat-Európában és Pozsonyban megszerzett tapasztalatok birtokában (1859). A Székesegyház alatti pincerendszerben rendezkedett be, majd hármasban, János és József testvérével borkereskedést nyitottak (1861). A pezsgőgyár az 1880-as években virágzott föl, első nagy sikerüket az 1888. évi országos kiállításon aratták. Ferenc József 1891. évi pécsi látogatása után elnyerték az udvari szállító titulust, ami hatalmas presztízst és óriási piaci lehetőségeket jelentett.

I. Ferenc József látogatása a pezsgőgyárban

Termékeik a hazai, a nemzetközi piacon váltak keresetté, számos lerakatot nyitottak Budapesten és Bécsben is. 1896-ban a millenniumi kiállításon állami aranyérmet nyert a híressé vált Littke pavilon pezsgőjével. Ezek az érdemek Littke I. Józsefnek (1840–1902), a Ferenc József Rend lovagkeresztje kitüntetettjének, a pécsi kereskedelmi és iparkamara elnökének, számos gazdasági és társadalmi szervezet megbecsült vezetőjének munkásságát dicsérték. Váratlanul bekövetkezett halála után vette át fia a gyárat.

Littke II. József a középiskolát Pécsett végezte. Ezután a budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. A Littke családban tradíciónak számított, hogy mielőtt a következő generáció a pezsgőgyár irányításában szerepet kapott volna, franciaországi tanulmányúton – Bordeau, Epernay, Champagne – kellett részt vennie. Apjához hasonlóan a modern borkereskedelem elméleti, gyakorlati ismereteit és tapasztalatait ő is külföldön, a Swarczer A. cégnél, Bécsben szerezte meg.

A Littke család háza, Pécs, Szent István tér, ma a Szent Margit óvoda működik benne

A pezsgőkészítés gyakorlatát már Pécsett, édesapja mellett sajátította el, és apja ügyelt rá, hogy minden munkafolyamattal behatóan megismertesse. Az ifjú „gyárospalántának” az első időkben a Littke pincelabirintusban még segédmunkákat is kellett végeznie. A pincemesterség és egyéb magasabb szintű borászati és pezsgőkészítési ismeretek csak ezután következhettek.

A gyár átvétele nem volt zökkenőmentes. Apja váratlanul, gyorsan bekövetkezett halála után a pezsgőgyárnál sajátságos tulajdonosi helyzet alakult ki. Az örökösök (ifj. Littke Lőrinc, Littke József, Littke Ernő, özv. Littke Józsefné) egyenlő rangú tulajdonosok lettek, így egy társas cég jellegű vállalkozás jött létre. Ráadásul 1904-ben visszavonták a „császári és királyi udvari szállító”-i címet, ami számos piaci szegmens elvesztésével járt. Tudásának, közéleti szerepvállalásának és a menedzsmenttel kapcsolatos újításainak köszönhetően a Littke pezsgő sikerei azonban tovább folytatódtak.

Cégjelzéses papír a Littke gyárból

1906-ban a Littke-féle pezsgőborgyár Pécsett 45 munkást foglalkoztatott, gépparkja 20 LE-t teljesített. Piacai szélesedtek, Svájcba, Ausztriába és a délkelet-európai területek felé is exportáltak. A svájci export azért is lényeges, mert ott hagyományosan a francia pezsgőkkel kellett versenyezniük. Később Amerikában is megvetették a lábukat, és Chicagóban szerveztek lerakatot.

Az 1907-es évben Littkéék nagy elismeréssel szerepeltek az országos méretű, jelentős pécsi kiállításon és vásáron. Önálló pezsgőpavilonjuk mindvégig zsúfolásig megtelt az érdeklődők tömegeivel. A vásár elnöksége aranyéremmel jutalmazta a sikeres kiállítót.

Az „utolsó békeévek” még sikeresen, zavartalanul múltak el. A háború előtti gazdasági konjunktúra kedvezett a pezsgőgyárosoknak is. Egyre több pezsgőt gyártottak és értékesítettek bel- és külföldön egyaránt. Ekkor még a világpiacok is nyitva álltak Littkéék előtt.

„Rendkívüli kereskedelmi érzékkel, szervezőkészséggel, és ezt a tulajdonságát kiaknázva igyekezett a környező piacokon a francia pezsgő többé-kevésbé sikeres versenytársa lenni, főleg a nagy sikerű „Casino” márkával. Ügyesen kihasználta a század tájékán fellendülő gazdasági élet növekedését, és tovább növelte a gyár termelését.”

Az időszak sikeres Littke szereplésére megemlíthetjük, hogy még az angliai piacon is meg tudta vetni a lábát a „Casino Extra sec” márkájú, igen száraz jellegű pezsgőjével.

A Scitovszky, ma Szent István téri pezsgőház homlokzati terve

A pécsi árusítás mellett a cégnek Budapesten és Prágában is volt egy-egy „fényes berendezésű elárusító helye”. A kortársak elég egybehangzóan nyilatkoztak az országban elsőrangú gyártónak számító pécsi gyárról. A pezsgőgyár terjeszkedett, raktárai, telepei és ügynökségei működtek Európa számos országában. Az 1930-as évek elején megvették a Villányban 1912-ben felépült, Schaumburg-Lippe herceg által felépített pezsgőgyárat, s mint konkurenciát fel is számolták. Fénykorát a gyár Henry Jobin francia pezsgőmester pécsi működése idején érte el, akit a villányi pezsgőgyár felszámolása után hívott meg Littke a gyárba.

Littke pezsgőreklámok

1912-ben lőrincbányai előnévvel magyar nemességet kapott.

Vagyoni helyzetének és társadalmi presztízsének köszönhetően számos városi és kereskedelmi, ipari szervezet elnöke vagy elnökségi tagja volt, kiterjedt társasági életet élt, és még politikával is foglalkozott. Az 1922. február 22-én megalakult Egységes Párt pécsi szervezete 1926-ban felvette a Pécsi Polgári Egység Pártja nevet, melyet Littke József három választási cikluson keresztül (1922–1932) vezetett. A korszak városi közgyűlési bizottságai közül elnöke vagy tagja volt az adóügyi bizottságnak, az államsegéllyel végrehajtandó munkákat ellenőrző bizottságnak, a közutak kezelését ellenőrző bizottságnak, a fegyelmi választmánynak, az idegenforgalmi bizottságnak, és még számos, a törvényhatósági bizottság munkáját segítő szakmai, képviseleti bizottságnak.

Elnöke volt a Pécsi Polgári Daloskörnek, mellyel még a szerb megszállás alatt is jártak hangversenyezni Mohácson és Szigetváron. A szerb megszállás alatt ellenállásokat szervezett, ezért többször ült börtönben. 1919-ben alapító tagja volt a Pezsgőgyárosok Országos Egyesületének. Elnöke volt a Pécsi Athlétikai Clubnak, a Pécsi Háztulajdonosok Szövetségének, a Magyar Nemzeti Szövetség pécsi körének, a Pécsi Polgári Frontnak, igazgató elnöke a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztárnak, a Baranyai Agráripar RT-nek, alelnöke a Pécsi Nemzeti Casinónak. 1924-ben közgazdasági munkálkodása elismeréseként Magyar Királyi Kormányfőtanácsosi címet kapott.

A Pécsi családfák című kötet epéskedésre igen hajlamos szerzőpárosa, Kepes Tibor és Zsadányi Oszkár rajta valahogy nem talált vagy nem akart fogást találni. Az alábbi pár sorral jellemezték:

Méltóságos ur. Kormányfőtanácsos, de ettől eltekintve is igazi ur. Pezsgőgyáros. Mint ilyen világhírű. Az eszkimói gavallér is az ő Caszinója mellett mulat.

Most azt mondják róla, ő is megérzi a mai gazdasági viszonyokat. Lehet. Mi azonban hisszük, és reméljük, hogy Littke József rövidesen megint az első sorba fog kerülni – Megérdemli.

1937-ben bekövetkezett halálakor az egész város gyászolt. Sírjánál Vasváry Ferenc egyetemi tanár mondott gyászbeszédet.

„A régi családi házat és gyári épületet, városképünk jellegzetességének figyelembevételével és nemes ízléssel oly módon építette át, hogy méltó keretet képezzen városunk azon terének, amelyen Pécs szeme fénye, a világhírű székesegyház emelkedik. […]

A gyári telephez tartozó hatalmas pincéket nagyvonalúlag kibővítette és sokasította, s ezzel modern folytatását adta a katakombaegyház korában kezdődő föld alatti Pécs városának. […]

Széles körű tudása, emberismerete, szervezőkészsége, vezetői erélye nemcsak hivatása gyakorlásában járt ragyogó eredményekkel, hanem társadalmi és politikai téren is, az elnöksége alatt álló egyesületek (Pécsi Vadásztársaság, Nemzeti Casinó, Pécsi Lóverseny Egyesület stb.) és alakulatok célkitűzéseit – a legfelsőbb helyen is méltánylásra talált – diadalra vitte. […]

De szülővárosa iránti önzetlen szeretetének igazi színtere a város törvényhatósági bizottsága volt, amelynek tagjaként évtizedeken át, a nemes lokálpatriotizmus lángjától hevítve, soha nem lelkesedéssel, de mindig a realitásokkal számolva, és ezért eredménnyel is járó közéleti munkásságot fejtett ki.”

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

Kepes Tibor – Zsadányi Oszkár: Pécsi családfák. Pécs, 1933. 14.

Kalotai László: Pécs-Baranyai Ismertető. Pécs, 1934. 412.

Pécs–Baranya 1918–1928. Pécs, 1929.

Katics Antal: Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város közigazgatási almanachja 1933. Pécs, 1933. 215.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. Kaposi Zoltán: Császári és királyi udvari szállító; Littke pezsgőgyár. Vargha Dezső: Littke család. Rozs András: Pécsi Polgári Egység Pártja. Raỳman János: Pezsgőgyártás. szócikkek.

Trebbin Ágost: Fejezetek a pécsi Littke család történetéből. In: A Mecsek Egyesület évkönyve. 2007. 92–132.

Baranyai Aurél: A pécsi Littke-pezsgő regénye. Pécsi Szemle, 2001. 3. 57–71.

Szirtes Gábor: Littke Lőrinc és József a pécsi pezsgő mesterei. Pécsi Szemle, 1999. nyár. 39–48.

Források

BaML XV.25.e. Nyomtatványok. Cégjelzéses (fejléces) papírok

BaML XV.25.g. Plakátok, hirdetmények

BaML IV.1406.h.-F-24667/1926 Pécs város Tanácsa Műszaki ügyosztályának iratai

Sajtótermékek

Dunántúl 1925. 02. 20. 3.

Pécsi Napló 1926. 01. 16. 1; 1926. 02. 23. 4-5.; 1926. 03. 28. 18.; 1926. 11. 19. 4.; 1933. 03. 29. 1.;1937. 03. 17. 4, 9.; 1937. 03. 18. 2, 8.; 1937. 03. 19. 3.

Képek

http://fressstart.blog.hu/2016/02/18/littke_lorinc_a_csalad_alapitoja_1809-1879_2_resz