A hónap dokumentuma 2022. április
Egy törökkoppányi vadházasság hatósági megszüntetése 1861-ben
A hónap dokumentumának egy-egy 1861 áprilisában és májusában íródott forrást választottam. A forrásközléssel igyekszem érzékeltetni egy vadházasságban élő – azaz egyházi házasságot nem kötött férfi és nő kapcsolatának lakossági, egyházi és hatósági megítélését, illetve ezek következményeit. Polgári, másként állami házasságkötés csak 1895 őszétől létezik Magyarországon.[1]
A 19–20. században a házasságon kívüli nemi kapcsolat két fő formája a prostitúció és a vadházasság (konkubinata) volt.[2]
A vadházasságot az egyes társadalmi csoportok, illetve személyek különbözőképpen ítélték és ítélik meg. Nagy Sándor törökkoppányi római katolikus plébános 1861-ben a járásbíróság intézkedését kérte, mert Tobak László elköltözve feleségétől és három fiától, a szintén házas „második” (valószínűleg másodfokú) unokahúgával a „helység legnagyobb botrányára” évek óta együtt élt. Kapcsolatukból Tobak Erzsébet több holtan született gyermeket is világra hozott. A plébános az „istentelenek” szétválasztását, illetve megbüntetését akarta elérni a falu erkölcsi rendjének helyreállítása érdekében. A járásbíró azonban nem indít(hat)ott eljárást az ügyben, ugyanis jogszabály tételesen megnevezve nem tiltotta a vadházasságot. Sokáig sem a helyi közösségi, illetve vallási morál, sem a falu plébánosának akarata nem tudta szétválasztani az együtt élő párt. A helybeliek rosszallásának mértéke nem lehetett nagy, mert Tobak László a falu egyik „elöljárója” (valószínűleg esküdtje) volt. Az ilyen „összeállásból” született gyermekeket törvénytelennek titulálták, pedig – mint fentebb is szóba került – világi írott törvény nem tiltotta a vadházasságot. (Az egyházak viszont saját tradícióikkal, belső szabályaikkal összeegyeztethetetlennek, azaz törvénytelennek minősítették a nem szentesített párkapcsolatot, és a belőle született gyermekeket. Utóbbit a születési anyakönyvekben is jelezték.) Nagy Sándor ezt követően „a Kereszténység s haza nevében” a közerkölcsiségen esett sérelem orvoslását a veszprémi püspöktől remélte és nála jelentette fel Tobakékat. A közösség szellemiségével gyökeresen ellentétesnek beállított együttélést a tiszta erkölcs megcsúfolásának, botránykőnek titulálta. Markt Ignác püspökhelyettes vette a fáradságot, és Somogy vármegye alispánjától hivatalos levélben kérte az ügy rendezését, azaz Tobakék „összeállásának” megszüntetését. Markt a polgári hatóság vezetője előtt nagyobb összefüggésbe helyezte a problémát: mivel a hazát a családok képezik, és ha ilyen bűn létezhet (mint a vadházasság), az szerinte veszélyes a nemzet létére is.[3] Bernáth József első alispán feladatának érezte a hagyományos (paraszti és/vagy vallási) erkölcsi rend érvényre juttatását, és megbízta Svastits Gábort, az Igali járás szolgabíráját a „rendcsinálással”, azaz a területileg illetékes hatóság feladata lett a „házasságtörő és közbotrányt okozó” Tobakék közös életének felszámolása. Figyelemre méltó, hogy a szolgabíró személyesen szállt ki a helyszínre, ahol felszólította a párt a „törvénytelen és a közerkölcsiség hátrányára szolgáló bűnös életmódjuk azonnali megszűntetésére”. Tobak Erzsébetet biztosította arról, hogy visszakaphatja saját vagyontárgyait, ezzel is megkönnyítve elköltözését. Svastits szolgabíró szép szóval nem járt sikerrel, ugyanis a vadházastársak megmakacsolták magukat: a hivatali hatalmi tekintélyt is semmibe vették és együtt maradtak. A hatóság emberei utóbb végezetül az asszonyt erőszakkal (valószínűleg karhatalmi segítséggel), holmijával egyetemben költöztették el. Tobak László korábbi és ezt követő esetleges büntetése további kutatást kíván, de a szolgabíró „elöljárói” tisztétől megfosztotta, és „érdemeihez képest méltán megfenyíteni” javasolta.[4] A példából látható, ha egy eltökélt erkölcscsősz az 1860-as években kitartóan és megfelelő helyen kereste érdekei érvényesítésének fórumait, akkor a vallási alapú morált még az írott jog fölé tudta juttatni. Az ilyen „összeállások” megítélésének változását jelzi, hogy a későbbiekből nem ismert ilyen drasztikus párszétválasztás.
A forrásokat betű szerinti átiratban közlöm.
Récsei Balázs
1. sz. dokumentum
Szám 249/[1]861. Veszprémi Püspökhelyettes.
Somogy megye tekintetes első alispánjának
Kaposvárott.
Veszprém, ápr. 17. [1]861.
T.[isztelendő] Nagy Sándor, török-koppányi plebános hivatalosan jelenti e püspöki hivatalnak, hogy Tobak László törökkoppányi lakos, élő feleségét és három feleséges fiát odahagyva, második unokahugával, kinek szintén férje van, és vele összeszált, és vele a helység legnagyobb botrányára együtt is lakik és már több, többnyire holtan született gyermekeket nemzett, mely bűntetteért egyszer volt is már börtönnel fenyítve, de ez semmit sem használván, az illető járásbíróság kéretett föl a botrány megszüntetésére, mely azonban hosszabb halogatás után azt hozva föl okul, hogy a büntető törvénykönyvben e bűntettre törvénycikk nem található, az ügyet elejtette.
Ezek nyomán hivatalos tisztelettel fordulok tekintetes Uraságodhoz, és kérem a kereszténység s haza nevében, hogy a közerkölcsiségen ejtett ezen sérelmet, melytől minden jó keresztény lélek iszonyodva fordul el, megorvosolni, megszüntetni méltóztassék, annál inkább is, mert a tiszta erkölcs támasza talpköve az országoknak, az országot pedig, a hazát egyes családok képezik, ha a családok életéből ilyszerű bűnök ki nem irtatnak, lassanként elharapózva a nemzet sülyedését okozzák.
Markt Ignác
püspök helyettes
MNL SML IV. 258. b. Somogy Vármegye Alispáni Hivatalának iratai. Első alispán (igazságszolgáltatási) iratai. 408/1861. sz.
Tisztázat. Kézzel írt és a püspök helyettese által aláírt kiadmány.
2. sz. dokumentum
78/?. Igali Járás Szolga Bírájától
Tekintetes Megyei Első Alispány Úr!
Tisztelendő Nagy Sándor T[örök]Koppányi plébános hivatalos jelentésére, a Veszprémi Püspöki hivatalnak 249. sz. a. kelt ’s / alatt ide visszacsatolt, megkeresése folytán, Tekintetes Úrtól 408. sz. a. hátiratilag nyert kiküldetésemhez képest, Tobak László T[örök]Koppányi lakos házasságtörő és közbotrányt okozó életmódja megszűntetése tétetvén kötelességemmé, – van szerencsém hivatalos tisztelettel jelenteni miképp:
Folyó évi és hó 17-én T[örök]Koppányban személyesen megjelenvén, ugy találtam, hogy Tobak László tiszt:[elendő] Plébános Ur jelentése szerint csakugyan élő hitvesét és három feleséges fiát odahagyva, második unoka hugával Tobak Erzsébettel, – kinek szintén férje él, összeszált ’s vele e törvénytelen viszonyban több évek óta élve, együtt több többnyire halva szült gyermekeket is nemzettek, – felszolítván őket ilyszerű törvénytelen és a közerkölcsiség botrányára szolgáló bűnös életmodjuk azonnali megszűntetésére, biztosítván a nőt hozományaként tekinthető ’s sajátjainak visszanyerése iránt, – még is az általam bíróilag kitűzött határidő folytán nem csak elég nem tétetett, inkább makacs megátalkodottság, sőt a bírói tekintély konok megvetését kelletvén tapasztalnom, kényszerítve valék a nevezett nőt erőhatalommal sajátjainak igazolt tulajdonaival a háztol mindenkorra eltávolítani ’s ezen felül a botránykoztató és a bíró rendelet vakmerő megvetőjét eddigi Elöljárói tisztétől megfosztva érdemeihez képest méltán meg is fenyíteni.
Melly ebbéli tiszti jelentésem után hivatalos tisztelettel maradván
Tekintetes Megyei Első Alispány Urnak!
Sz[en]tgáloskér, május hó 26-án [1]861.
alázatos szolgája
Svastits Gábor
Igali Járás szolgabírája
MNL SML IV. 258. b. Somogy Vármegye Alispáni Hivatalának iratai. Első alispán (igazságszolgáltatási) iratai. 408/1861. sz.
Tisztázat. Kézzel írt és a szolgabíró által aláírt kiadmány. Áthúzás az eredetiben.
A 408/1861. sz. akta csak a fenti két iratot tartalmazza.
[1] 1894. évi XXXIII. törvénycikk az állami anyakönyvekről. Magyar Törvénytár. 1894–1895. évi törvénycikkek. Budapest, 1897, Franklin-Társulat, 195–214. p.
[2] Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus. In: Á. Varga László (szerk.): Rendi társadalom – polgári társadalom 3. Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1991, Nógrád Megyei Levéltár, 321. p.
[3] MNL SML IV. 258. b. Somogy Vármegye Alispáni Hivatalának iratai. Első alispán (igazságszolgáltatási) iratai (a továbbiakban: MNL SML IV. 258. b.), 408/1861. sz.
[4] MNL SML IV. 258. b. 408/1861.