A magyar nemesi testőrség megalapítása (1760)
Ennek hatására gróf Pálffy Miklós kancellár 1759. október 25-én terjedelmes tervezetet nyújtott be az udvarhoz. Ebben arról biztosította a királynőt, hogy a lovagias magyar nemzetet lelkesíteni fogja a királyi kegy, és még odaadóbb ragaszkodásra fogja serkenteni uralkodója iránt. A kancellár meg volt győződve arról, hogy a felállítandó intézmény gyümölcsözően fog hatni a magyar ifjúság nevelésére, aki magasabb kultúrát, finomabb ízlést és gondolkodásmódot fog így elsajátítani. Ezt a műveltséget a nemes ifjak majd tovább fogják adni családjukban, szűkebb pátriájukban is. A testőrök létszámát 120 főben határozta meg, feltüntetve rangjukat és fizetésüket is. Eszerint a gárdát egy-egy kapitány és alkapitány vezetné tábornagyi, illetve vezérőrnagyi rangban. Alájuk rendelnének egy-egy főhadnagyot, egy alhadnagyot, valamint egy hadsegédet és négy dandárnokot, valamint négy őrvezetőt. A köztestőrök számát 97 főben határozta meg (24 szolgával); rajtuk kívül a tervezet szerint egy-egy káplán, írnok, sebészorvos, fogházőr, kovács, dobos és trombitás alkotta volna a gárdát. Pálffy a gárdisták fizetésén kívül közölte az egyéb természetbeni szolgáltatások költségeit is. A testőrök szolgálatát 3–4 évben javasolta megszabni, akik saját akaratukból a királynő jóváhagyásával tovább is szolgálhattak. A testőrifjak korát 18–20 évben állapította meg, akiket a magyar udvari kancellária venne fel vallásukra való tekintet nélkül. Pálffy kitért a gárdisták egyenruházatára is, amelyet a testőröknek a saját költségükön kellett volna beszerezniük. További javaslatai szerint a gárdistáknak maguknak kellett volna gondoskodniuk felszerelésükről, lovaikról és minden négy ló mellé adandó szolgáról. Lakásukként a bécsi Theresianum közelében a kincstár egy házat bérelne, ahol a főtisztek is laknának. A házban élelmiszerraktárat létesítenének, onnan látnák el a testőröket élelemmel. A gárdába felveendő ifjaknak a belépéskor 300 Ft-ot kell magával hoznia. Pálffy kidolgozta a fegyelmi szabályzatot is, elkészítette a gárda teljes költségvetését, és javaslatot tett a költségek egy alapból történő fedezésére.
Pálffy memorandumát a császári és királyi hadbiztosság bírálta el. Ez a köztestőrök számát 100 főre emelte, a főtisztek rangját megváltoztatta. A fizetésekben, a lóporciókban és a költségek fedezésében sem értett egyet Pálffyval, valamint módosította a felveendő gárdisták életkorát 20–21 évre. A vallásbéli különbség a császári és királyi hadbiztosság szerint sem lehet akadály, de a felveendők harmadát nem haladhatták meg a nem-katolikusok. Mária Terézia egyetértett a tervezettel, csak egyetlen változtatással élt: a dandárnokoknak és a zászlótartóknak nem kapitányi, hanem főhadnagyi rang viselését engedélyezte.
Miután a hadbiztosság utasításai szerint a Pálffy magyar udvari kancellár az új költségvetést benyújtotta, és azt a királynő elfogadta, a kancellária 1760. március 1-jén körrendeletet adott ki, amelyben tudósította a vármegyéket, hogy őfelsége magyar királyi nemesi testőrség felállításáról határozott a magyar nemzetnek a hétéves háborúban az uralkodóház iránt tanúsított hűsége és önfeláldozása jutalmául, királyi udvara fényének emelésére és a magyar ifjak kiművelésére. A rendeletben közölték azt is, hogy a gárdával a nemzet régi óhajának kívánnak eleget tenni. Az intézmény felállítására és fenntartására 80 ezer forintos alap létesítését tervezték, amely összegnek az előteremtéséről a vármegyéknek kell gondoskodniuk. A kancellária egyúttal bizalmas utasítást küldött a főispánoknak és a főispáni adminisztrátoroknak, hogy tegyenek meg mindent a tervezett intézmény létrehozása érdekében. A 13 pontból álló rendeletben többek között szó esik a gárda szervezetéről, létszámáról, főbb feladatairól; a gárda főtisztjei csak magyarok lehetnek, a leendő testőröket a vármegyék ajánlják, a testőrök kiváltságos jogokat élveznek és tiszti rangot viselnek, szabad bejárásuk lesz az udvarba és az uralkodó második előszobájába. A rendeletben szó esik a felveendő testőrök koráról, hétköznapi és ünnepi díszruhájáról is.
A vármegyék hazafias lelkesedéssel fogadták a rendelkezést és közgyűléseiken közel 88 ezer forintot ajánlottak meg, amelyet a horvát-szlavón tartományi gyűlés 4 000, a szabad királyi városok további, csaknem 7 000 forinttal toldottak meg. Erdélyre 20 ezer forint esett a költségekből. Mária Terézia a legnagyobb elismeréssel köszönte meg a vármegyéknek és a városoknak az ügyben tanúsított buzgóságukat.
A kapitányi állást egyelőre betöltetlenül hagyták, így a szervezés feladata a kinevezendő helyettes kapitányra (Pálffy kancellár) és az első hadnagyra, valamint a melléjük rendelt gárdaügyi előadóra hárult. A kapitány-helyettes 1760. május 8-án utasítást kapott arra, hogy gondoskodjék megfelelő laktanyáról, és azt örökáron szerezze meg. Pálffy az egyenruhák elkészítésével bécsi mesterembereket bízott meg, a fegyvereket a bécsi hadi szertárból vásároltatta, míg a lovakat, amelyek csak szürkék és 15 markosak lehettek, Erdélyből, Havasalföldről és Lengyelországból hozatta. Az első gárdisták felvételére 1760 késő tavaszától került sor, és ugyanazon év augusztusától a felvett gárdistákat már gyakorlatoztatták. Közben kidolgozták a gárda fegyelmi és szolgálati szabályzatát, a leteendő eskü szövegét. A testőrségi alap kezeléséről 1760. július 16-án tárgyalt az udvari kancellária, és azt még részletesebben szabályozta. A testőrség első kapitányának gróf Pálffy Lipót tábornokot, koronaőrt, belső titkos tanácsost nevezték ki, aki 1760. október 1-jén lépett szolgálatba évi 4 000 forintos fizetéssel. 1760. szeptember 11-én kelt a testőrség megalapításáról a 14 pontból álló kiváltságlevél, melyet Pozsonyban nyomtatásban is kiadtak.
Ez többek között az alábbiakat tartalmazta: a testőrség katonai testület, létszáma 120 fő, kapitánya magas katonai rangot visel és csak magyar lehet, őt az uralkodó nevezi ki és esküjét karddal az oldalán neki teszi le. A testőrök, akiket mindenkor a vármegyék ajánlanak, fő feladata a király személyének a védelme, az uralkodóház tagjainak őrzése és az ezzel járó szolgálatok elvégzése. A testőrök mind tiszti (legalább alhadnagyi) rangot viselnek, és a katonákat megillető tisztelgésben részesülnek. Szolgálati éveik letöltése után magasabb rangban átléphetnek a hadseregbe, vagy ha nem, akkor polgári hivatalban alkalmazhatják őket. Azok, akik a hadseregben kiváló érdemeket szereznek, a katonai Mária Terézia-rend fokozatait is elnyerhetik. Az udvari szolgálatot illetően a gárda a főudvarmestertől, fegyelmi kérdésekben pedig az Udvari Haditanács jogi osztályától függ. Gazdasági ügyeiben a magyar udvari kancellária volt illetékes. A testőrséget szükséges esetben pallosjoggal is felruházhatják, a katonai rendeleteket a testőrséggel is közölni fogják. A nemesi testőrség felavatására és eskütételére 1760. szeptember 28-án Pozsonyban került sor. A gárda másnap bécsi székhelyén megkezdte – kis megszakítással – közel másfél évszázadon át tartó szolgálatát. (Tagjainak névjegyzéke digitálisan elérhető: itt)
Magyar nemesi testőrök a Szent István-rend ünnepségén (részlet)
Johann Franz Greipel festménye, 1772-74. Innsbruck, Ambras gyűjteménye
A magyar nemesi testőrök fő feladata az volt, hogy gondoskodjanak az uralkodó és családjának személyi biztonságáról. Soraikból négy, egyenként három főből álló őrséget állítottak ki. Mindegyik testőr a német őrökkel együtt a második előszobában, lőfegyverrel őrködött a Burgban. Schönbrunnban egy testőrdandár teljesített szolgálatot, amelynek tagjai négynaponta váltották egymást. Néha az uralkodó család más tagjainak – ha azok Bécsben tartózkodtak – őrzésére is magyar díszőrséget rendeltek ki. Ha a császár, vagy Mária Terézia utazott, a hintók mellett négy, ha valamelyik főherceg vagy főhercegnő, akkor két testőr lovagolt kivont karddal, vállra vetett karabéllyal. A testőrök az uralkodóház tagjainak vadászatain, nagyobb utazásain és zarándoklatain is rendszeresen részt vettek. Amikor az udvar nyári palotájában, Laxenburgban tartózkodott, oda díszkíséretként 24 testőrt vezényeltek ki.
A testőrök két külön különítményt is fenntartottak az uralkodóház tagjainak udvartartásában. 1766-tól Pozsonyban, Mária Krisztina főhercegnőnek és Albert szász-tescheni hercegnek, Magyarország helytartójának újonnan felállított udvarában teljesítettek reprezentációs és védelmi feladatokat nyilvános események és templomlátogatások alkalmából egészen 1780-ig, amíg az udvar Németalföldre nem költözött át. A 12 gárdistát és őrmesterüket havonta váltották testőrtársaik. Itt teljesített szolgálatot 1772 és 1773 folyamán többször is Bessenyei György, testőríró. 1771 és 1778 között egy másik különítmény Ferdinánd főherceg mellett Milánóban teljesített szolgálatot, illetőleg 1790-től a nádor mellett is találunk gárdistákat. 1799-ben hat testőr kísérte József főherceget Szentpétervárra, aki leendő hitveséhez, Alexandra Pavlovna hercegnőhöz utazott. Az 1778-as porosz háború idején II. József német-római császár és társuralkodó Mária Terézia javaslatára a testőröket titkos udvari futár szolgálatra alkalmazta. Külön rendeletben arra is utasítást kaptak, hogy utazásaik alkalmával gyűjtött megfigyeléseikről naplót vezessenek.
Ha az udvar tagjai a bécsi külvárosi templomok valamelyikében misén vettek részt, őket egy magyar testőrdandár kísérte szolgálati öltözetben. Ha az udvarnál haláleset történt, az udvari kápolnában felravatalozott elhunyt mellett két testőr állt díszőrséget éjjel-nappal. A nagyobb egyházi ünnepeken a császárt kivont karddal kísérték a templomba. A testőrök díszegyenruhában vonultak ki az Aranygyapjas-rend (november 30.), a Szent István-rend (augusztus 20.) és Szent Imre napján (november 5.), továbbá a királynő neve napján és a katonai Mária Terézia-rend ünnepén. Újévkor, ami a díszelgések napja volt, a Burg udvarába lovagoltak, ahol kézcsókra járultak az uralkodóhoz. A testőrség egyik kötelező feladata volt a koronázási ünnepségeken részt venni. 1790. november 15-én II. Lipót koronázásán a „nemzetünk dicséretére és gyönyörűségére szolgáló nemes sereg” emelte az esemény fényét. A felvonuló gárdisták minden alkalommal nagy tetszést arattak a császárváros lakosainak körében, akik nagy tapssal és éljenzéssel köszöntötték őket. Különösen a császárváros hölgyeit kápráztatták el, akik rajongással gyönyörködtek látványukban. Egy 18. századvégi krónikás szerint ez „a’ nemes sereg egész Európában az, melyről még eddig minden idegen nemzetek azt vallották, hogy ehhez hasonlítható testőrző serege egy földi fejedelemnek sincs több a világon.”
Magyar nemesi testőr egyenruhában
Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, Itsz.: 54977
A magyar királyi nemesi testőrség saját iratanyagát Bécsben a Haus-, Hof- und Staatsarchivon belül az udvari levéltárak (Hofarchive) gyűjtemény őrizte, amelyet 1922-ben átadtak a bécsi hadilevéltárnak (Kriegsarchiv). Innen a badeni egyezmény értelmében 1927-ben átkerült Magyarországra, és ma a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár őrzi. Az iratanyag nagyobbik része gazdasági, illetőleg pénzügyi iratokból áll. Ezekben évi és havi bontásban pénztári kimutatások található, de fennmaradtak felvételi iratok, állománykimutatások, nyugták és számlák, havi kiadások kimutatásai, pénztári főkönyvek, ellátási kimutatások, uralkodói rendeletek stb.
A cikk az Archív Kiadó és a Magyar Országos Levéltár együttműködésében készült Magyar Történelmi Archivum-sorozatban megjelent szöveg átalakított változata.
Köszönjük Czigle Edina segítségét.
Új hozzászólás