Egy sokoldalúan hasznosítható forrástípus: az összeírások
Levéltárak Országos Központja (LOK)
A LOK-ot 1950-ben, az ún. tervutasításos, központosított politikai rendszer részeként hozták létre, azonban ez a központosítás nyújtott egyfajta lehetőséget a régóta időszerű, már 1945 előtt megfogalmazódó egységes levéltári rendszer kialakítására is. A LOK központilag határozta meg és írta elő az állami levéltárak részére az egységes nyilvántartások létrehozását. Így került sor az ún. alapleltárak elkészítésére, amelyek a raktári rendet követték és leltárszerűen vették számba az iratanyagot, úgy, hogy az a további nyilvántartási-feltárási munkának mintegy alapjául szolgáljon. Később sor került arra, hogy központilag kidolgozzák a területi levéltárak fondjegyzékeinek szerkesztési alapelveit, majd nyomtatásban meg is jelentek a fondjegyzékek. A LOK megkezdte a tematikai feltárást is: ezek a segédletek nem az iratanyag tényleges raktári rendje szerint épülnek fel, hanem történeti korszakok (azokon belül különböző problémák szerint) vagy irattípusonként csoportosítják a forrásadatokat, részben egy levéltáron belül, de esetleg több levéltár hasonló típusú iratait összefogva. Ilyen kezdeményezés – a továbbiakban ismertetett – állami levéltárak feudális kori összeírási anyagának levéltárankénti katalogizálása, majd közös katalógusának közzététele. Ezt követte a levéltárak kéziratos térképeinek közös nyilvántartásba vétele és katalógusa.
A LOK ugyanis Balázs Péter kezdeményezésére már az 1950-es évek közepén megfogalmazta az összeírások nyilvántartásának és katalogizálásának koncepcióját „Feudáliskori összeírások területi levéltárainkban” címmel. Az itt bemutatott Tervezet és az azt követő széleskörű szakmai vita jól mutatja, hogy a levéltáros szakma korán felismerte az összeírások kivételes forrásértékét és sajátos levéltári jellegét. A konzultáció lefolytatása után határozta meg a LOK a feltáró munka egységes alapelveit és tárgymeghatározásait, vagyis az összeírások fajtáit.
Az összeírás irattípus meghatározása
Az összeírás időről-időre, változó időszakonként (rendszeresen, de nem folyamatosan) vagy egyszeri alkalommal készített, különböző célú, személyenkénti információkat tartalmazó kimutatás vagy számbavétel. Nem tartoznak ide a folyamatos regisztráció dokumentumai: anyakönyvek, intézményi törzskönyvek stb. További alapkritérium a személynév és a minimális névazonosító adat, így például lakhely, egyéb illetékességi település, megye, hiszen ezek teszik lehetővé az adatkapcsoláson alapuló mikroszintű és lokális elemzéseket. Lényeges megkülönböztető tényező az egyes összeírások területi érvényességi köre, azaz hogy országos, regionális vagy települési érvénnyel készítették. Minél átfogóbb érvényű összeírásokról van szó, annál összetettebb adatállományt jelentenek: a számbavétel kiterjedt végrehajtási folyamata szerint különböző adattartalmú szintjei, illetve adatpontosságú változataival készültek az összeírásnak. Társadalmunkról alkotott képünk esetében manapság már a tízévenként végrehajtott népszámlálások jelentik az alapvető kiindulópontot. Ez az igen kifinomult számbavételi módszer azonban viszonylag újabb keletű, amely a polgári kor kezdetén alakult ki, az első „igazi” népszámlálásnak az 1869. év végén végrehajtottat tekinthetjük. Ezt megelőzően a népesség számbavételét az igen sokféle célú és módszerű összeírások szolgálták.
A bemutatott dokumentum a LOK fent említett Tervezetének az akkori Soproni Állami Levéltár számára megküldött példánya.
Jelzet: MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, VIII. 3803. Győr-Sopron Megyei Levéltári Igazgatóság Soproni Levéltára iratai, 292/1956.
A vállalkozás eredménye végül három kötetben csak részlegesen jelent meg, a kevés levéltári tematikus repertórium egyikeként: Bácskai Vera (szerk): Területi állami levéltárakban őrzött feudáliskori összeírások jegyzéke. I–III. Budapest, 1965–1969.
E forráskatalógus korszerűsítését és továbbfejlesztését vette tervbe a Magyar Nemzeti Levéltár. A korábban összegyűjtött adatok ellenőrzése és kiegészítése révén könnyen áttekinthető lesz, mely területről milyen célú, tartalmú és jellegű összeírások milyen időpontokból maradtak fent – és mindezt hol, melyik levéltárban őrizzük. A munka eredményeként össze lehet majd illeszteni az országon belül különböző levéltárakban őrzött azonos tartalmú összeírásokat, és ezáltal lehetőség nyílik adataik összesítésére, összehasonlítására, sőt az adatok újszerű, személynek szerinti összekapcsolására is.
Meg kell említeni azt is, hogy a megyei levéltárakban őrzött összeírások jelentős része később mikrofilmezésre került, így megteremtődött annak a lehetősége, hogy filmkölcsönzés vagy filmmásolat révén nemcsak az őrzési helyén, hanem szélesebb körben kutatható és kiaknázható legyen.
Az összeírások csoportosítása a LOK Tervezetében
A. Adókivetéssel kapcsolatos összeírások. A területi levéltárakban található feudális kori összeírások legtekintélyesebb részét az országos (hadi) és megyei (házi) adókivetéssel kapcsolatos összeírások alkotják. Általános jellemzőjük, hogy az adóköteles személyek (jobbágyok, telkes nemesek, polgárok stb.) felsorolásán kívül számba veszik az adókivetés alapját képező ingatlanokat és ingóságokat, valamint feltüntetik a kivetett adó összegét is.
B. Úrbéri összeírások. Az úrbéri összeírások a földesúr és a jobbágyok közötti jogviszonyból származó jobbágyi szolgáltatásokat voltak hivatva biztosítani, illetve szabályozni.
C. Népszámlálás jellegű összeírások. A népszámlálás jellegű összeírások célja a lakosság egészének, illetve egyes rétegeinek országos vagy helyi szempontok (például kor, nem vallás, nemzetiség, foglakozás stb.) szerinti számbavétele. a) Az egész lakosságra vonatkoznak; b) A lakosság egyes rétegeit veszik számba
D. Egyéb összeírások. Az adó- úrbéri és lélekszámlálás jellegű összeírásokon kívül még sokféle összeírás található területi levéltárainkban. Ezeket az illetékes helyi hatóságok természeti csapás, háborús pusztítás, katonabeszállásolás, nemesi felkelés stb. alkalmával készítették. Legtöbbször csak a fenti esetekből kifolyólag kárt szenvedettek, mozgósítottak stb. számbavételét tartalmazzák.
A Hét Dokumentuma-rovatban az elkövetkezőkben időről-időre ennek a forrástípusnak a különböző jellegzetes fajtáit kívánjuk az Összeírások-sorozat keretében bemutatni és felhívni a figyelmet e források használatának lehetőségeire. Ezek a különféle iratfajták ugyanis igen sokoldalúan hasznosíthatók: a professzionális történettudománytól a helytörténetíráson keresztül a családtörténeti kutatásig tart azoknak a felhasználóknak a sora, akik értékelni tudják ezeknek az összeírásoknak a tartalmát.
Mivel az összeírások a gazdaság- és társadalomtörténet hagyományos és újabb módszertani irányzatainak egyaránt az alapforrásait jelentik, nagy mértékben lehetnek inspirálói a korszerű helytörténet- és családtörténet-írásnak is.
Az összeírásokat áttekintő céllal, leegyszerűsítve a következőképpen csoportosíthatjuk, amelyeket mind helyi, mind országos szinten egy-egy példa segítségével szeretnénk majd az elkövetkezőkben bemutatni:
- általános népösszeírások: lélekösszeírás, népszámlálás (és változatai);
- privilegizáltak összeírásai: nemesi, polgár, más kiváltságolt társadalmi csoportok;
- vallási és etnikai csoportok összeírásai: görögök, zsidók, cigányok stb.;
- úrbéri összeírás, úrbéri tabellák,
- vagyon-, adóösszeírások;
- katona összeírás, katonaállítási lajstromok;
- választói (virilis) összeírások;
- egyéb összeírások: tűzvész, természeti csapás, háborús pusztítás, járvány stb. többnyire rendkívüli alkalommal készítettek.
Köszönöm dr. Csekő Ernő főlevéltárosnak, az MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára által megőrzött irat másolatban történt megküldését.
Új hozzászólás