Hosszú útra hívom a kedves Olvasót. Hosszú lesz térben és időben. Az Urál térségéből jutunk el utunk során előbb a Kárpát-medencébe, majd a szülőfaluba, Besenyőre. A másfél ezer esztendőnek nagyjából a felét gyorsabb léptekkel, a másik felét lassabban tesszük meg.

A nagy múltú Besenyő bemutatása közben három kérdésre szerettem volna válaszolni: a hol, a mikor és a hogyan kérdésekre. Szerettem volna szemléltetni a térséget, ahol elődeink éltek, végigkísérni történetüket és életmódjukat. A település földrajzát és történelmét sikerült csak elnagyoltan láttatnom, a szellemi és tárgyi néprajz szinte teljesen hiányzik szerény munkámból.

Érzem, nem sikerült úgy vállalt feladatom megoldása, mint azt szerettem volna. Mentségemre szolgáljon az a körülmény, hogy nem egészen egy esztendő alatt kellett megírnom településem történetét (több év jobb teljesítményt tett volna lehetővé). Egyebek mellett ösztökélt a sietségre a magyar millennium mellett előrehaladott életkorom is.

A tartozásomnak pedig mindenképpen eleget akartam tenni. A fölnevelő falunak járó tartozás ez. Ez a falu adott nekem bölcsőhelyet, gyermek- és ifjúkort. Az itt éltektől és élőktől kaptam nagyon sokat, s a belső kell késztetett tartozásom törlesztésére. Olyanféle tartozástörlesztési kísérlet ez a mostani, mint a gyermeké a szüleitől kapott gondoskodásért. Röviden: kaptam, és most adtam. Hálát adok a Gondviselésnek, hogy nekem juttatta ezt a csodálatosan szép, csupán az időszűke miatt emberpróbáló elvégeznivalót.