Jelenlegi hely
LEVELEK A MÚLTBÓL | 2025. április
Horovitz József szombathelyi főrabbi levelei, 1944-1945
A szombathelyi zsidóság 1944. július 4-ei deportálását követően Mészáros Hugó[1] polgármester 1944. július 10-én hivatalos értesítést küldött a szombathelyi pénzügyigazgatóságnak, hogy a „zsidók elszállítása folytán” gondoskodjanak a hátrahagyott javakról; a zsinagógában, a zsidó iskolákban, az aggok házában lévő értékek leltározásáról, biztonságba helyezéséről és az épületek megóvásáról.[2] Ezzel kapcsolatban Horovitz József[3] főrabbi 1944. augusztus 27-én egy levéllel fordult a város polgármesteréhez, amelyben arról tájékoztatta, hogy a feleségével és 12 hívével[4] együtt hatósági felügyelet alatt tartózkodik Budapesten. Azt kérte a város első emberétől, hogy törvényes keretek között gondoskodjon Szombathelyen maradt vagyontárgyainak, illetve a hitközség anyakönyveinek, templomának, temetőjének és kegyszereinek megőrzéséről. „Különös hálával fogadnám, ha mélyen tisztelt Polgármester arról, hogy jelen soraimat kézhez vette, néhány szóban, alábbi címen értesíteni kegyes lenne.” [5] – jegyezte meg a levele végén Horovitz József.
Mészáros Hugó válasza szerint a főrabbi tulajdonát képező vagyontárgyak felett a helybeli pénzügyigazgatóság rendelkezett, ezért azt javasolta neki, hogy kérésével közvetlenül oda forduljon. A polgármester szerint a kiadott törvényes rendelkezések értelmében a hitközség anyakönyveit[6] és az 1895 előtti összeírásokat a vármegyei levéltárban helyezték el. A pénzügyigazgatóságtól pedig úgy értesült, hogy a hitközség templomához és temetőjéhez tartozó felszerelési, berendezési tárgyak megőrzéséről gondoskodtak és az értékesebb kegyszereket (pl. tórák) a rabbiság helyiségében lévő páncélszekrényben helyezték el.[7]
A háborút befejezését követően, 1945. július 23-án a szombathelyi hitközség nevében Horovitz főrabbi levélben fordult a Szombathelyi Elhagyott Javak Kormánybiztosságához, mivel a zsinagógából eltűnt az összes kegytárgyük. Azt kérte a hivataltól, hogy amennyiben valaki bejelentést tenne a zsidó kegyszerekről, akkor azokat szolgáltassák vissza nekik, hogy az Istentiszteleteiket megtarthassák.”[8] A főrabbi néhány hónap múlva – 1945. október 7-én – arról tájékoztatta az Országos Magyar Zsidó Múzeumot is, hogy a hitközség irattára, felekezeti anyakönyvei,[9] és a conscriptiók[10] is eltűntek[11] és csak két tóra maradt meg, de mindkettő „Ecz Chájimja hibás”[12] volt.
Horovitz szomorúan állapította meg, hogy nem maradtak meg a Chevra könyveik, sem a szertartási tárgyaik és eltűnt a hitközség kisebb, valamint a rabbi 2.000 kötetes könyvtára is.[13]
[1]Mészáros Hugó, dr. (Szombathely, 1892. április 1. – Bp., 1969. szeptember 21.): polgármester, író, költő.
[2] HU-MNL-VaML-V-173-c. 3830/1944. (1944. júl. 12.)
[3] Horovitz József dr. (Ágó, Bars vármegye, 1880. február 5. – Budapest, 1952. szeptember 23.): karánsebesi, majd szombathelyi főrabbi.
[4] A 12 személy a letartóztatott és internált Wesel Imre rokonsága, Horovitz József rabbi és felesége, valamint özv. Marton Dávidné és leánya voltak. Hacker Iván: Auschwitz előtti napok. In. Baljós a menny felettem. Vallomások a szombathelyi zsidóságról és a soáról. Szerk. Balázs Edit, Katona Attila Szombathely, 2001. 131. p.
[5] HU-MNL-VaML-V-173-c. 3830/1944. (1944. szept. 9.)
[6] Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter 800/1944. VKM sz. rendelete intézkedett az izraelita vallásfelekezeti és iskolai anyakönyvek beszolgáltatásáról. A rendelet szerint az 1895. október első napja előtt vezetett izraelita vallásfelekezeti születési, házassági és halálozási anyakönyveknek az izraelita hitközségek őrizetében levő példányait, továbbá a lelkész és a hitközség irattárában őrzött összeírásokat, feljegyzéseket 1944. június 30-ig a törvényhatóság levéltárába kellett beszolgáltatni. Az izraelita vallásfelekezet által fenntartott közép-, középfokú és szakiskolák anyakönyveit, érettségi vizsgálati és képesítő anyakönyveit a fenti időpontig a tankerületi főigazgatónak, a népiskolák anyakönyveit pedig a tanfelügyelőnek kellett beszolgáltatni. Ha a beszolgáltatásra kötelezett izraelita felekezeti szerv bármilyen oknál fogva a rendelet végrehajtásában korlátozva volt, akkor az anyakönyvek beszállításáról az illetékes törvényhatóságnak, illetve a tankerületi főigazgatónak vagy tanfelügyelőnek kellett intézkedni. A zsidó felekezeti és iskolai anyakönyveket be kell szolgáltatni. = Magyarország, 1944. jún. 24. 7. p.
[7] HU-MNL-VaML-V-173-c. 3830/1944. (1944. szept. 9.)
[8] HU-MNL-VaML-XXIV-102. 1. doboz 245/1945.
[9] A Vas Megyei Levéltár az anyakönyvi első példányokat – csekély kivétellel – 1946–1947. években visszaadta a vasvári, nagysimonyi, körmendi, jánosházi, sárvári ortodox és a sárvári neológ hitközségeknek. A kőszegi vonatkozású anyakönyveket Horovitz József szombathelyi főrabbinak juttatták vissza. Az anyakönyvi elsőpéldányok visszaadásáról az alispán a VKM 33.903/1946. II. üo. rendeletére a bejelentést megtette. A levéltárban volt még egy 20 cm vastag tékában elhelyezve vasvári, nagysimonyi, körmendi és kőszegi izraelita anyakönyvi kerületek néhány anyakönyvi első példánya. HU-MNL-OL-XIX-I-18-a. 1610-224-9/1951. (7. doboz) Izraelita anyakönyvek.
[10] összeírás
[11] A 800/1944. VKM. sz. rendelet alapján a vármegyei levéltárba kerültek átadásra.
[12] Az élet fája. A Tóra-tekercs két rúdja.
[13] Scheiber Sándor: Zsidó könyvek sorsa Magyarországon a német megszállás idején. = MKsz, 1970. 1-2. sz. 233–234. p.
Bajzik Zsolt
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges